Euphorión (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Euphorión (Khalkisz, ma Halkisz, Euboia, ma Evvoa szigete, Kr. e. 276/275 – Antiokhaeia, ma Antakya, Szíria, Kr. e. 210 körül) görög költő, szótárkészítő.

Tanulmányait Athénban folytatta, a költészet mesterségébe Arkhilokhosz vezette be. Ókori források rendkívül csúnya embernek írják le, s megemlítik, hogy viszonyt folytatott Nikaiával, Euboia türannoszának, Alexandrosznak akkor már nem éppen fiatal özvegyével, akinek ajándékai az akkor épp húsz éves költőt gazdaggá tették. Kr. e. 223 után az antiokheiai könyvtárhoz került, mégpedig a Szeleukida Birodalom uralkodójának, III. Antiokhosznak meghívására. Feltehetőleg itt is halt meg, s itt is temették el, a Szuda-lexikon azonban halálának helyéül Apameiát jelölte meg, a szürakuszai Theodoridasz epigrammája pedig a pireuszi kikötőben álló sírjáról mesél.

Hírnevét a i. e. 1. századi római költőcsoportnak, a neoterikusoknak köszönheti, amelyek Euphorión akkor újszerű életelveiért rajongtak: apolitikus aranyifjúi életéért, költeményeiben fitogtatott tudásáért stb. A csoport tagjait Cicero csak „cantores Euphorionis", azaz Euphorión énekesei néven nevezte.

A Szuda-lexikon által említett három epikus műve közül a „Hésziodosz" címűnek még a témáját sem tudjuk megítélni a fennmaradt apró töredékek alapján, a „Mopszopia é Attika" (Attikai történetek) is csupán csekély töredékekből ismert. A „Khiliadesz" (Évezredek) című, a Szuda-lexikon által öt részesnek mondott költemény átok-költemény volt: ezer év múlva beteljesedő veszedelmeket jósolt azoknak, akik a költőt állítólag valamely pénzektől fosztották meg. Hasonló jellegű mű az „Arai é Poteriokleptész" (Átkok, avagy a pohártolvaj), amelyben a tolvajnak kívánt szörnyű büntetéseket egy-egy mitológiai példa támasztja alá.

Három további, nyilván mitológiai tárgyú művének csak címét ismerjük: „Inakhosz", „Hüakinthosz", „Philoktétész". Két epigrammája is fennmaradt az Anthologia Palatinában. Költői nyelvezetében – töredékei tanúsága szerint – Homérosz volt a mintaképe. Tudományos műveit minden bizonnyal antiokheiai tartózkodása alatt írta. Megírta a drámajátékok történetét, nagy művet szentelt az Aleuada dinasztiának s szakszótárban dolgozta fel Hippokratész munkáit. E művei elvesztek, töredékeket sem ismerünk belőlük.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon