Fekete János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fekete János (galanthai gróf) (1741. – Fót, 1803. július 21.) császári királyi kamarás és vezérőrnagy, műfordító, költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Gróf Fekete György országbíró és Niczky Anna fia, tudományosan művelt férfiú volt. Amikor Budán 1792. június 6-án Ferenc király koronázásán jelen volt, a királynéval olaszul beszélt, amint azt Kazinczy írja.
Nagyon elmés, eleven és lelkes, széles műveltségű ember volt. Amikor Mes Rapsodies című franciául irt két kötet versét két átalag tokai borral elküldte Voltairenek, ez köszönő válaszában azt írta, hogy bora jobb mint verse. A magyar irodalomról szeretett beszélgetni. Amikor Balatonfüreden Kis Jánossal találkozott, elkérte tőle Wieland Muzarionának magyar fordítását és az egész munkát a rímek megváltoztatásával küldte vissza neki.
Utolsó éveit nyugalomban töltötte Pesten és fóti jószágán.
[szerkesztés] Művei
- Mes rapsodies ou recueil de differens essais de vers et de prose du comte de ****. À Geneve, 1781. Két kötet.
- À sa Majesté Leopold II. à l'occasion de son couronnement à Presbourg en Hongrie 1790.
- A békesség. Pest, 1798. (Óda.)
- À son Altesse Imperiale Madame ľArchiduchesse Alexandra Pavlovna ľassemblage des peuples, qui habitent ľHongrie. Pest, 1800.
- kézirati munkái: Ovidius szerelem mestersége, Washington halálára (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában.)
Based on work by