Felsőfehérkút

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Felsőfehérkút (1891-ig Felső-Pribel, szlovákul Horné Príbelce) Fehérkút településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Híres emberek
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Nagykürtöstől 8 km-re délnyugatra fekszik, ma Fehérkút nyugati részét képezi.

[szerkesztés] Története

A falut 1244-ben villa Prebul néven említik először. Birtokosa a Hont-Pázmány nemzetség volt, akik 1262-ben a bozóki premontrei apátságnak adományozták. Felsőfehérkutat csak 1354-ben említik külön először. 1356-ban említik Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomát. 1715-ben Felsőfehérkút lakatlan volt, majd még a 18. század folyamán a Laszkáry család birtoka lett. 1828-ban 50 ház volt a faluban 301 lakossal. A 19. században Laszkáry Pál helyi nemes volt a birtokos. A falu lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1910-ben 229, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Alsó- és Felsőfehérkutat 1966-ban egyesítették.

[szerkesztés] Nevezetességei

A falu határában levő homokbányában ősi cápafogakat találtak.
A falu határában 2450 m hosszú természetvédelmi tanösvény található, melynek folytatása az a 10 km hosszú turistaút, amely a falu híres természeti látványosságaihoz a Kőasszonyhoz és a Fehérkúthoz vezet.
A falu népművészetéről, csipkeveréséről, háziszőtteseiről, népviseletéről is nevezetes.
Itt található Szlovákia egyik leglátogatottabb lőtere is.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1780-ban Csaplovics János (Ján Čaplovič) történész, jogi és földrajzi író.
A Laszkáry családnál volt nevelő Viliam Pauliny-Tóth a szlovák nemzeti mozgalom egyik vezetője.
Itt működött 1848 előtt Ján Rotarides tanító, aki barátjával Janko Kráľlal a magyar forradalmat követő napokban a hűbérurak elleni lázadást szervezett. Egykori lakóhelyüket emléktábla jelöli.