Felsőgalla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Felsőgalla (németül: Obergalla) Tatabánya városrésze, a város három fő alapítótagjának egyike. Lakossága Mészteleppel és VI-os teleppel együtt kb. 5500 fő. A település még a mai napig is megőrizte falu-formáját, jól elkülönülő központtal rendelkezik. Az Ófalut nagyrészt németek (köznyelven svábok) és betelepült magyarok lakják, míg a telepeknek a magyar nemzetiségen kívül jelentős roma lakossága is van. A hajdani község kéttannyelvű iskolával, nemzetiségi óvodával, művelődési házzal, plébánia hivatallal és újsággal büszkélkedhet. Hozzá tartozó gyümölcsös a Bódis-kert.

Itt található a Tatabánya Városi Levéltár, a Városi Könyvtár kihelyezett fiókja, a Megváltó Patika és Gyógyszertár, valamint a Posta.

[szerkesztés] Nevének eredete

A település nevének eredetének vizsgálatakor két verzióra hívom fel a figyelmet. Az egyik alapján a település nevében a "galla" szó a magyar Gál személynévből eredeztethető, valószínűleg egyik földbirtokosáról kaphatta Alsógallával együtt a 13. században. A másik alternatíva szerint a "galla" a galya szóból ered, amelynek a magyar nyelvben jelentése van. Utóbbi látszik beigazolódni, ugyanis a települést jegyezték már a történelem során Felsow-Gallya néven is. A német név a magyar tükörfordítása.

[szerkesztés] Fekvése

Felsőgalla a Gerecse és a Vértes közt elterülő Bódis- és Kálvária-hegy déli lejtőjére települt. A Tatai-árok a település szomszédságában van, a Vértesben fekvő Csákányospuszta és Körtvélyespuszta is Felsőgallához tartozott. A hajdani falu legnagyobb vízfolyása a Galla-patak, aminek állandó vízhozamát egy vízmű biztosítja. A Névtelen-patak a Piactér sarkánál táplálja, míg a szintén Galla-patakba ömlő Csákány-patak a hegy mögött csordogál. A falu fölé tornyosuló mészkőkúpon, a fennséges Kálvária-hegyen egy átjátszótorony magaslik, valamint az egykori kápolna maradványai, amelynek felújítása az új keresztúttal folyamatban áll. A stációkat ismeretlen huligánok csaknem teljesen lerombolták, ma már az oda vezető út is életveszélyes. A Kálvária-hegy a környék legmagasabb pontja, 324 m magas. A Bódis-hegy és a Kálvária-hegy nyergét beépítették: Ez a Rózsadomb nevet viseli. A Bódis-hegy szintén több részből áll, a Tölgyes-tetőből, a Lutra-hegyből és a Télihavasból. A Bódis-hegy legmagasabb kúpján egy víztorony létesült, 302 m-en. A falu fölé magasodó hegyecskékről gyönyörű kilátás nyílik a Vértesre és Tatabánya más részeire. Felsőgalla központja éppen a két hegy közti nyereg lejtőjére épült, itt a kezdődő emelkedőnek még nem sok hatása van. A városrész főutcája a Szent István út, a központban kapaszkodnak felfelé a kisebb, de még mindig fontos utcák: ilyen a Templom utca és a Dobó Katica utca. Néhány sikátor egészen a hegy lábához települt: A Kinizsi Pál utca egyik szakaszán a hegy felőli oldalt függőleges, 30-40 m magas sziklafal jelenti. A patak másik oldalán (ami egy lapályos rész) is van néhány utca. Nevezetes a már Hatostelephez tartozó Gábor Áron utca, ami történelmi nevén a "Szentjános", itt működött a háború előtt számos Felsőgallai zsidó üzlete, a boltoktól nyüzsgő utcában zsinagóga is állt, amit a második világháború előtt, alatt és után leromboltak. Ehez a részhez sorolandó a Lustig köz és a Feketegyémánt utca is. Felsőgalla fekvése országos szinten is kivételes. "A legalkalmasabb a környező táj szépségeiben gazdag részeinek a meghódítására" - ahogyan a Pallas nagy Lexikona 1896-ban a kis falut jellemzi. Talán éppen ezért, valamint a helybéliek vendégszeretetéért keresi fel annyi turista e városrészt.

[szerkesztés] Története

A település első említése a 13. századból való. A törökkorban - valószínűleg 1529-ben - a magyar lakosságú falu teljesen kihalt. Felsőgallára és Alsógallára, valamint néhány szomszédos településre a 18. század elején - először 1733-ban (ekkor nem egészen százan) - német (és velük együtt zsidó) telepesek érkeztek. A falu lakossága 1792-ben 842 fő volt, közülük mindegyikük német családnevű. A település ekkori elhelyezkedése máig vitatott dolog. Egyes kutatók szerint Alsógallával közösen a mai Mésztelepen, a jelenlegi faluközponttól északra helyezkedett el a közös falu. A falu kedvező fekvésének köszönhetően jól fejlődött, ugyanis a híres Mészárosok útja éppen a községen haladt keresztül. 1854-ben építette Fogl János a kávária-hegyi kápolnát és a keresztutat, amihez érdekes legendák fűződnek (lásd még: Falusi legendák). Sajnos a második világháborúban az épületet lebombázták, a hozzá tartozó keresztút pedig a közeli telepek vandál rombolóinak kitéve nem sokáig maradtak meg a hegyoldalon, a XX. század közepén sokukat megrongálták. A községbe a vasutat 1884-ben vezették be, ami elősegítette fejlődését. A Rózsadombon található kőkereszt 1894-ből, a faluvégi 1899-ből való. A község lakossága 1891-ben még csak 1299 fő, a lakosoknak közel mindegyike német és katolikus. A Pallas nagy lexikona szerint Felsőgallának 1896-ban már önálló vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt. A településen a legnagyobb fejlődést a bányászat hozta. A századforduló elején építették a két kolóniát: Mésztelepet és VI-os telepet. Az Ófalu területén is tapasztalható volt a változás. Olyannyira, hogy a háború előtt Felsőgalla a térség egyik legpolgárosodottabb települése, bár ez a minősítés nem igazán a sváb lakosságot érintette. A házak között az újabb (polgári, századelei) építészeti formák is megjelentek. A hihetetlen fellendülést bizonyítja az is, hogy 1910-ben már lakosainak száma 9563 fő volt, amiből 6347 magyar, 2217 német és 367 szlovák volt, a többi nem részletezett egyéb nemzetiségi csoporthoz tartozott. 1947-ben, amikor Tatabánya város kialakult a négy eddigi itt található községből, Felsőgallából, Alsógallából, Tatabánya községből (mai Óváros) és Bánhidából, a település elvesztette autonómiáját. Tatabánya központjaként működött az összevonás utáni első években, Felsőgallán volt a munkástanács is. Itt verték le 1956-ban nagy tüntetés közepette a vöröscsillagot az épületről.

A faluban egészen a századfordulóig a német volt a beszélt nyelv. A ezen anyanyelvűek aránya a szinte teljes lakosságból mostanra nagyjából 200 főre csökkent, ebből a legtöbben 60 évnél idősebbek. A kisebbségi nyelv jelenleg háttérbe szorult, és az egészen biztos kihalás sorsára jutott, mivel az iskolában nem tanítják a sváb dialektust, csupán az irodalmi formának megfelelő Hochdeutschot. A német nyelvet tudók aránya ma már inkább az iskolázottságtól függ, és nem is nemzetiségi kérdés. Sajnos a svábok száma egyre inkább csökken, ezzel szemben egyre több a betelepülő cigány. Német anyanyelvűek már nem születnek a településen. Az asszimilációt fokozza a német nemzeti öntudat hanyatlása. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a felsőgallai sváboknak egytől-egyig Magyarország a hazája, nem pedig Baden-Württemberg. Attól, hogy oda származtak, az ősök Magyarországot választották hazájuknak. Tehát a leszármazottaknak is ehhez kell magukat tartaniuk. A falu minden őshonos sváb lakója a magyar nemzet német nemzetiségű része. A helyi sváb kultúra komoly veszélybe kerül a Bódis-hegyre tervezett lakópark által. A beruházás 1000-1500 új lakost jelentene a településnek, ami – vélhetőleg – teljesen felborítaná a jelenlegi etnikai viszonyokat. (Bővebben: Bódis-hegy)

[szerkesztés] Falusi legendák

A legelterjedtebb felsőgallai legenda a kálvária-hegyi kápolna építéséről keletkezett. Azonban a monda két alakban is ismert. Az általánosabb verzió szerint Fogl János, egy falubeli lakos esténként fényes csillagot látott a hegyen. Felkereste azt, majd pedig kincseket talált. Hálából az Istennek kápolnát és hozzá tartozó keresztutat épített – a kincsekből – a hegyen. A másik változat úgy szól, hogy amikor az 1848-'49-es szabadságharcot leverni igyekvő osztrák katonák a faluban áthaladtak, kincseik egy részének megőrzésére bízták Fogl Jánost. Azonban nem jelentkeztek éveken keresztül a becses értékekért, és ebből az új tulajdonos kápolnát épített a falunak.

[szerkesztés] Kultúra, Intézmények

A Széchenyi István Általános Iskola a 2004/2005-ös tanévben ünnepelte 125 éves fennálási évfordulóját, azonban már az 1770-es években megkezdődött a tanítás Felsőgallán, a tanító házában. Az iskola három szakaszban épült, a legrégebbi épületet 1880.október 4-én áldotta meg Winkler Ferenc plébános. 24 évvel később emelettel bővült. Az újabb rész 1928-ban készült el. Az iskola 12 osztályába 2004-ben 254 diák járt, 24 tanár tanította őket. Tornacsarnoka, informatikaterme és nyelvi labora is van.

A faluban található a Felsőgallai Német Nemzetiségi Óvoda is, ami az utóbbi években tornateremmel bővült, valamint 2000-ben felújították. A Tatabányai óvodák közül az egyik legszínvonalasabb, számos kulturális programot szerveznek a gyermekeknek, amit a szülők és a lakosság túlnyomó többsége nagyon pozitívan ítél meg.

A Felsőgallai Szolgáltató Ház egykor Tatabánya város városháza volt, innen költözött le Újvárosba a tanács. Az épületben a szocializmusban a Munkásőrség kapott helyet. Most ott található a posta és a gyógyszertár is, valamint az orvosi rendelő és további egyéb szolgáltatások, mint a levéltár, vagy a könyvtár, ahol – megfelelő jelentkezés esetén – az ott dolgozó könyvtárosnéni a gyermekeknek nagy örömmel meséket olvas fel.

A Széchenyi István Művelődési Ház számos kulturális programot szervez a falusiaknak. Itt működik – többek között – az 1991-ben alapított Felsőgallai Baráti Kör is.

[szerkesztés] Nevezetességei

A római katolikus templom 1794-1798 között épült, nemrég tatarozták a hozzá tartozó sekrestyével együtt. A késő barokk stílusban emelt épület tornya közel 30 m magasra kúszik fel, a templomnak korábban három harangja is volt; a nagyharang az általános, a középharangot az oroszok a második világháborúban magukkalvitték, a kisharang pedig a falusi lelkek távozását tudatja a lakókkal. Az egyhajós templom oltára nagyon díszes, számos szobor dekorálja az épületet. Az orgona egyedülállónak számít a térségben.

A Fellner Jakab által tervezett plébánia – bár nem túl látványos – műemlékvédelem alatt áll.

A Széchenyi István Általános Iskola alsó tagozatos épülete már 1880-ban állt. (Lásd még: Kultúra, Intézmények)

Állóvize is van a falunak. A központ alatti völgyben a patak hídja után a 1-es számú műút mellett található a Kéki-tó, ami egy mesterséges bányaiszapoló, a tavon horgászegyesület is működik. A jegy nem drága, bár a tóban hal alig akad, valamint azok is értéktelen törpeharcsák. A tó délnyugati részén a nyílt víztükörrel majdnem azonos méretű mocsárvidék húzódik, amiben számos madárfaj fészkel. A tó vizét a Galla-patakon keresztül öblítik. Melléktava a mára teljesen elmocsarasodott, pár m2-es nyílt víztükörrel rendelkező Kis-Kéki-tó, ami hasonló eredetű.

Természeti jelentősége van a Csákányospusztán található Mária-szakadéknak, annak a kb. fél km hosszú áttöréses völgynek, amit az egykor nagy víztömeggel rendelkező Csákány-patak mosott ki. Nevezetes az ott magasló Nagy-Csákány-hegy, ami az egész Vértes legmagasabb pontja.

Természeti látványosság a Csákány-patak falutól délre fekvő szurdokvölgye. Megközelítése nem ajánlatos. A Bécs-Budapest vasútvonal is itt tör magának utat. Itt található a legnagyobb magasságú felsőgallai vasúti híd, ami a Csákány-patakon ível át. Hossza 20 m, mélysége – becslések szerint – 30 m-nél is több. A szurdokban számos felelőtlenül elkalandozó gyermek veszítette életét, ugyanis a tévhit szerint a felsőgallára bekötött egyvágányos vasutat – ahol a híd is van – már használaton kívül helyezte a MÁV, de ez nem így van.

Felsőgallán, a Szabadság téren mesterfát állítottak az ezredfordulón. Azóta füvesített helyen pihenhet meg a falu valamennyi lakója a területen.

A római katolikus temető ravatalozóját nemrégiben újították fel, valamint a Szabadság tér ide eső részén 1995-ben renoválták a második világháborús hősök emlékművét.

Csákányospusztához hasonlóan Körtvélyespuszta is üdülőhely. A hegyi szórvány legnagyobb nevezetessége a felújított kápolna, amit 2004-ben szenteltek fel.

[szerkesztés] Bódis-hegyi ősfenyves

Helyi természeti kincs a Felsőgalla fölé emelkedő hegyeken még előforduló ősfenyves. A fák többsége eléggé idős, maradtak Mária Terézia idejéből is, de van megújuló generáció. A fák fajtájuk szerint feketefenyők. Közülük a legtöbb a Bódis-hegyen található (három tömbben), de szórványosan(1 tömbben és akörül) a Kálvária-hegyen is előfordulnak 20-30-as facsoportokban. A Télihavasalján található fenyőfákat nem soroljuk az ősfenyők közé. A Bódis- és Kálvária-hegyen található fák ültetését vélhetőleg Mária Terézia rendelte el, mert ő korában született az az erdőgazdasági ötlet, ami támogatta a Budai-hegység és környékén a feketefenyők ültetését. A fenyőfák elterjedési területe 20%-a a réginek. A falu, Felsőgalla déli részén belüli pár fa is azt bizonyítja, hogy egykor ott is fenyves húzódott. A fenyőfák az ezredforduló körül bekövetkezett nyári aszályok következtében száradásnak indultak, de az utóbbi évek csapadékjának köszönhetően újra zöldellenek. Egyes fák sajnos elpusztultak. A legnagyobb problémát azok elhordása jelenti. Nem is inkább tüzelőnek, hanem töménytelen mennyiségben karácsonyfának cipelik el – az így is alig akadó – fiatal példányok lombkoronáját. A fák védelmét az is nehezíti, hogy a fenyőfáknak az 1/4-e magántulajdonban van. Az öreg fák közül nem ritkák a fél méter átmérőjűek, egyesek akár 15-20 méter magasra megnőhetnek, az átlag magasság 10 m körül alakul. Az ősfenyves szépségét a fák göcsörtössége adja. A fiatal fák aránya egy folton kimondottan jó, egész hegyoldalnyi részt foglalnak, ám a többi területen vélhetőleg nincsenek utódok. A fenyők már sehol sem alkotnak összefüggő erdősséget.

A felsőgallai ősfenyves 2007 tavaszán ismét nagy veszélynek tekint elébe. Egy holland befektető felvásárolta a Bódis-hegyet, és a területen lakóparkot szándékoz a globális felmelegedés miatt veszélybe kerülő holland családoknak építeni. A 400 lakóház – amelyek többsége társasház – nemcsak egzisztenciális és etnikai kérdéseket von magával, hanem a természetvédelem terén egészen károsnak nevezhető jelenség. A fák kivágása februárban megkezdődött. A bódis-hegyi ősfenyves jelenlegi része – teljes egészében – áldozata lehet a beruházásnak. Pozitív tényezőként kell megemlíteni, hogy a lakópark által a felsőgallai ingatlanok (akár néhány %-os mértékben) felértékelődhetnek. (Bővebben: Bódis-hegy)

[szerkesztés] Bódis-kert

A Bódis-kert(ek) pár telekből álló önkormányzati tulajdonban lévő gyümölcsös Felsőgalla határában, a Galla-patak partján. A múlt század második felében parcellázták csak fel, de már korábban is művelte a felsőgallai sváb lakosság. Nevét a kertek felett emelkedő Bódis-hegyről kapta, a német név, Bodischgarten (népiesen: Bodischkort'n), a magyar tükörfordítása.

[szerkesztés] Idegenforgalom

Felsőgallán az utóbbi időben szerencsére egyre több turistával találkozhatunk, jelentős részük az erdőket keresi fel, sokuk Csákányos- és Körtvélyespusztát, többségük a város más részeiről vagy Budapestről érkezik. A műemlékeket jóval kevesebben látogatják a természeti kincseknél. Az utóbbi időben nagy szerepet játszik az idegenforgalomban a Bódis-hegy is, a legtöbb turista a Hágó-részbe, a Lutra-hegyre és az Ősfenyvesbe zarándokol. Itt érdemes megemlíteni a megyei és budapesti tanulócsoportok nagyszámú megjelenését.