Fender Telecaster

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fender Telecaster Elektromos gitár

Gyártó cég:	Fender
Gyártás éve:	1950-ben: Esquire, Broadcaster 1951-től: Telecaster
Test:	tömör - kőris, éger
Nyak:	csavarozott - juhar
Menzúra:	65 cm
Érintők:	22
Húrok:	6
Hangszedők:	2 egytekercses
Húrláb:	fix (nincs tremoló)

A Fender Telecaster a Fender által készített első elektromos gitár - egyben a világ első sorozatgyártásban készülő ilyen hangszere.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Nocasterek
3 Felépítése
4 Modellvariánsok
- 4.1 Előadói modellek
  - 4.1.1 Artist modellek
    - 4.1.1.1 Custom Artist (signature) modellek
5 Források
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Az első tömörtestű elektromos gitár prototípust Leo Fender építette meg tölgyfából még 1943-ban.^[2] A hangszer több éves fejlesztgetés után 1950-ben egy hangszedővel, Esquire néven került forgalomba.^[3] Később Fender felismerte, hogy két hangszedő alkalmazásával a gitár hangzása sokkal jobban variálható, így 1950 végén megkezdték a kéthangszedős változat gyártását eredetileg Broadcaster néven. Miután kiderült, hogy a Gretsch cégnek már van egy Broadcaster fantázianevű dobfelszerelése, a nevet 1951-ben Telecasterre változtatta a Fender.^[4] Az akkoriban forradalminak számító gitár lett minden idők első sorozatban gyártott ilyen hangszere.

A Telecaster komoly népszerűségre téve szert a country-, és blues zenészek körében. Akadtak azonban olyanok, akik kifogásolták a gitártest kialakításának spártaiságát.^[5] Kényelmetlennek ítélték hosszabb játék során, hogy a hangszer testének élei nincsenek eléggé legömbölyítve. Az ilyen kritikákat szem előtt tarva született meg 1954-ben a Stratocaster.

[szerkesztés] Nocasterek

Bizonyos modellek a Broadcaster / Esquire név- és modellváltás alatt név nélkül kerültek gyártásra 1950-51 fordulóján. A különbség csak annyi, hogy a gitár fején nem szerepel semmilyen modeell-logó. Ezek a modellek ma gyűjtemények féltett kincseit képezik. 1999-ben a modell nocaster néven visszatért a Fender árukínálatába. A Nocaster a Fender bejegyzett védjegye.

[szerkesztés] Felépítése

A Telecaster felépítése - a világ első sorozatgyártott tömörtestű gitárjáról lévén szó - mai szemmel nézve elég puritánnak mondható. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test.

[szerkesztés] Alapszerkezet

[szerkesztés] Test

A gitártest Fender első tömörtestű gitárkísérleténél még tölgy volt, de ez a fafajta hangzásban nem felelt meg a zenészek elvárásainak, így végül a kőris, és éger fafajták használatánál döntött.

Az éger használatát aránylag kis súlyával, és testes hangjával szokták magyarázni a hangszerkészítők.
A kőris az égernél határozottabb erezettel rendelkezik, hangja csattogós, mégis fényes és meleg hatású.

A test szélei csak alig lekerekítettek, így a kezdetekben több zenész is panaszkodott a gitár hosszútávon kényelmetlen használatára. A test egyetlen bevágással rendelkezik, hogy a magasabb hangfekvések is elérhetőek legyenek a gitáros számára. A gitáron található koptatólap a test közepén elhelyezett hangszedőtől a nyakig tart, hangszedő felőli oldala lapos.

[szerkesztés] Nyak

„Skunk stripe” gitárnyak

Telecaster fej

Az összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 17. érintőnél kapcsolódik a testhez. A fogólapon hagyományosan kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. A nyakat négy csavar rögzíti a testbe mart vájatba, így gyorsan eltávolítható. Erre szükség is volt, mivel a nyakmerevítő pálca állító csavarja a nyak alsó részén, a testtel történő találkozásnál található. A későbbi modelleken kényelmi szempontokból ezt a megoldást is lecserélték, és a Stratocasterhez hasonlóan a felső nyereg felett, a gitár fején lehet állítani a nyakmerevítő pálcát.

A nyak és az érintőlap eredetileg egyetlen darab juharfából készült. Ebben az időben a merevítőpálca vájatát a hawaii koafa sötét csíkjával fedték le. Ezt a megoldást a mai napig „skunk stripe”-nak, azaz borz csíknak nevezik. Később a fogólap már a mai verziókhoz hasonlóan rózsafából készült, így a merevítőpálca a fogólap alá került, de a Fender cég a mai napig árulja a skunk stripe-os megoldással készített változatokat is.

[szerkesztés] Fej

A Telecaster aszimmetrikus fejet kapott. A hangolókulcsok mind egy oldalon találhatók, így a húrok aránylag egyenes vonalban futnak át a felsőnyergen. Ez a megoldás gyakorlatilag megszünteti a nyeregre gyakorolt oldalirányú erőt, és a hangoláskori húrmozgás sem koptatja oldalirányban a nyerget.

[szerkesztés] Húrozás

A Telecaster a legtöbb gitárhoz hasonlóan hat húrral készül, ebből az elektromos gitárok hagyományainak megfelelően három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert "tesznek meg" a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának.

[szerkesztés] Húrlábak

Fix-húrláb, három húrvezetővel. Mellette a három kezelőszerv: hangszedő-váltó, hangerő, és hangszínszabályzók.

A Telecaster megalkotásának idejében még nem volt olyan precíz az elektromos gitárok építése, mint napjainkban, így a tremoló használata valószínűleg komoly tartóssági hibákat okozott volna. A Telecasternél a Fender épp ezért az erős és megbízható fix-húrlábas megoldást választotta. További előnye ennek a megoldásnak, hogy - mivel a húrok rendkívül stabilan vannak rögzítve - a hangszer hosszú hangkitartással és jó basszusátvitellel rendelkezik. Ezeken felül a fix-húrlábas megoldás a hangolást is tovább megóvja, mint a tremolókarral ellátott szerkezetek.

A korai modellek csak három húrvezető nyereggel rendelkeztek, ezek két szélükön egy-egy húrt tartottak. Később az oktávtisztaság pontosabb beállíthatósága miatt áttértek a Stratocaster hat húrvezetős megoldására.

[szerkesztés] Hangszedők

Az egyik nagy újítás az Esquire és Broadcaster modellekhez képest, hogy a Telecaster egy helyett már két darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkezett. A felső, nyak-oldali pick-up az interferencia csökkentése végett fém borítást kapott, tartó csavarjai pedig közvetlenül a gitártestbe futnak.

Az alsó hangszedő egy hagyományos, borítás nélküli pick-up, mely közvetlenül a húrlábhoz lett rögzítve. A hangszedő alatt található fémlemez (a húrláb) előnye, hogy a pick-up fém burkolat nélkül sem gerjed.

A Telecaster modelleken három szabályozót találunk, melyek egymás mellett, krómozott alátéten helyezkednek el. Az első egy háromállású kapcsoló, mellyel a hangszedők között váltogathatunk. (Középállásban egyszerre működik mindkét pick-up.) A kapcsoló mellett két tekerős potméter van, az egyik egy változtatható ellenálláson keresztül a hangerőt, a másik a hangszínt állítja.

[szerkesztés] Modellvariánsok

A jelenleg forgalomban lévő Telecaster típusok:^[6]

American
- American Deluxe
- American Vintage
Artist
Classic
Custom
- Custom Artist
- Custom Classic
- Custom Shop Limited Edition
- Custom Shop Ltd Dealer Select
Deluxe
Flat Head
Highway One™
Special Edition
Standard
Time Machine™