Flavius Aëtius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Flavius Aëtius (?-454) római hadvezér, államférfi.
Moesiában született Kr. u. 390 körül. Apja egyszerű katonatiszt, azonban anyai ágon ősi patrícius családból származott. Katonai pályája gyorsan ívelt felfelé, majd Bonifatius és Felix (politikai ellenlábasai) legyőzése után a nyugatrómai birodalom igazi irányítója lett. Placidia, III. Valentinianus császár anyja, aki kiskorú fia helyett gyakorolta a hatalmat, folyamtosan próbálta eltávolítani a hatalomból, Aëtius azonban – többek között – jó hun kapcsolatainak köszönhetően (több évet töltött túszként Rugila (Rua) hun király udvarában) mindig elhárította a régens próbálkozásait.
Attila és a hun invázió ellenében sikerült megnyernie a száli frankok, a burgundok, a vizigótok és az armoricai kelták segítségét. 451-ben a catalaunumi (pontosabban mauriacumi) csatában Attilát rendkívüli erőfeszítéssel visszavonulásra kényszerítette. Attila 452-ben megtámadta Itáliát. Aëtius a „felperzselt föld” taktikáját alkalmazta, aminek meg is lett az eredménye. Az élelmiszerhiány és a pestisjárvány következtében Attila Róma falai elől visszavonult Pannóniába.
454-ben Petronius Maximus szenátor és Heraclius eunuch elhitették a császárral, hogy Aëtius az életére tör. Így 454. szeptember 21-én egy kihallgatás alkalmával Heraclius és az uralkodó saját kezüleg megölték a nagy hadvezért.
[szerkesztés] Forrás
- Bánosi György-Veresegyházi Béla: Ókori uralkodók kislexikona
- Cambridge enciklopédia
Based on work by