Pannonia (provincia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A római Birodalom Pannonia tartománya

Pannonia (latin) a Római Birodalom egyik provinciája volt. Északról és keletről a Duna, nyugatról Noricum tartomány, délről a Száva folyó határolta. Területe a mai Kelet-Ausztriát és Észak-Szlovéniát, valamint a Kárpát-medence délnyugati részét, azaz Magyarország nyugati felét (Dunántúl), Észak-Horvátországot, Észak-Szerbia egy részét (Macsói körzet és a Vajdaság Szerémségi körzete), valamint Bosznia és Hercegovina északi sávját foglalta magába.

[szerkesztés] Története

A területen eredetileg illír törzsek, pannonok és azalok éltek, majd az i. e. 4. századtól kelta hódítók érkeztek. A kelták uralmának a Dákok vetettek véget: Erdély felől előrenyomulva először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a boiokat és tauriszkuszokat.

Pannonia tartományt Augustus uralkodása alatt, i. e. 35 – i. e. 8 között foglalták el szilárdan a római légiók. Egy ideig Illyricum provincia részét képezte, majd i. sz. 10-ben Illyricum Inferior néven önálló provinciát alakítottak ki belőle. Ennek nevét az 1. század közepétől hivatalosan is Pannoniára változtattak. A provincia fővárosa Carnuntum (Bad Deutsch-Altenburg) volt.

Traianus idején, 106-ban a tartományt kettéosztották. Pannonia Inferior (Alsó-Pannónia) székhelye Aquincum (Óbuda) lett, míg Pannonia Superior (Felső-Pannónia) székhelye Carnuntum maradt.

Pannonia területén több fontos kereskedelmi és hadi út húzódott, ezek közül a legismertebb a Földközi-tenger medencéjét a Balti-tengerrel összekötő borostyánút. A tartomány keleti határán, a Duna vonalában húzódott a Domitianus idején kiépített, és a sorozatos germán betörések miatt a következő századokban megerősített védelmi vonal, a limes. Volt időszak, amikor 4 légió is állomásozott Pannoniában. Az itteni légiók többször is adtak császárt (például Septimius Severust). Pannonia egyébként a birodalom védőbástyájának szerepét látta el, különösebb gazdasági és kulturális jelentősége nem volt. Mivel a lakosság militarizálódott, a Pannonia-beliek különösen nagy súlyt képviseltek a katonacsászárok korának trónviszályaiban.

Pannonia provincia irányítói nem törekedtek gyors romanizációra. A katonai telepektől és hadi utaktól távolabb eső helyeken a rómaiak jelenléte a 2. századig alig volt észlelhető. Sokáig megmaradt a régi törzsi szervezet. A Duna vonalát őrző légiók és útbiztosító alakulatok állományát javarészt szintén a helybeli lakosság szolgáltatta.