Franchise

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A franchise (francia eredetű angol szó, nem fordítható magyarra) egy szerződéses kapcsolaton alapuló együttműködési forma. Többféle tartalma lehet, lényege egy olyan együttműködési megállapodás, amelynek során a franchise-átadó (franchisor) egy értékkel bíró név, általában bejegyzett védjegy, valamint egy hozzá tartozó, értékkel bíró üzletviteli tapasztalat használati jogát adja át, a franchise-átvevő (franchisee) pedig díj fizetésére köteles.

[szerkesztés] A névhasználat

A névhasználati jog átadása kötelező fogalmi eleme a franchise-szerződésnek. Szinte minden esetben bejegyzett védjegy (esetleg több védjegy) használatának jogát adják át és szavatolnak azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely ezt a névhasználatot akadályozná vagy kizárná.
Közkeletű tévhit ellenére cégnév nem lehet franchise-szerződés tárgya, legfeljebb a cégnév vezérszavának használatáról lehet szó (amely egyben általában bejegyzett védjegy is). Ennek indoka az, hogy a cégnév használata nem engedhető át, mivel ez a forgalomban zavarokat okozna – sem a partnerek, sem a hatóságok, sem a fogyasztók nem tudnák, melyik céggel (jogi személlyel) kerültek kapcsolatba.
A franchise-szerződés nem jár a fogyasztók megtévesztésével, mivel pl. egy gyorsétterem-lánc saját (ún. központi) egységei ugyanolyan alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint a franchise-szerződés keretében létesült illetve üzemeltetett egységek. Amikor betérünk egy étterembe, nem figyelünk erre a kettősségre.

[szerkesztés] Az üzletviteli tapasztalat

A névhasználat mindig konkrét termék előállítását és/vagy szolgáltatás nyújtását célozza. Az üzletviteli tapasztalat sokféle lehet:

szabadalommal oltalmazott találmány,
formatervezési mintaoltalommal védett forma (design),
know-how (értékkel bíró üzleti titok)
egyéb üzemszervezési megoldás
iparjogvédelmi oltalom alatt nem álló egyéb üzletviteli megoldás (pl. az üzletek berendezési tárgyai, a falak színe, a pénztárgépek billentyűzete stb.)

nak átadása, s mindez társul az e jogokat átadó vállalkozó folyamatos támogatásával.

[szerkesztés] Az átadó egyéb kötelezettségei

A franchise-átadó egyéb kötelezettségeket is vállalhat, pl. finanszírozást, a számára fennálló beszerzési előnyökből való részesítést.

[szerkesztés] Az átvevő kötelezettségei

A franchise-szerződés alapján az átvevő általában egy kezdő összeget fizet ("beugró"), azután a megállapodás alapján fizet díjat a névhasználatért illetve az egyéb átadói szolgáltatásokért.
A franchise-szerződés az átvevő számára gyakran szerződéskötési kötelezettséget is előír, így pl. köteles az átadó bizonyos teremékeit megvásárolni, ezeket mással nem helyettesítheti, a termékpalettától nem térhet el, segédanyagokat (pl. tisztítószert) csak a franchise-adótól vásárolhat stb.
Az átvevő köteles minden olyan biztosítási szerződést megkötni és fenntartani, amit a szerződés előír.
A szolgáltatás vagy termék árképzésénél nem térhet el a megállapodástól (pl. nem fordulhat elő, hogy azonos gyorsétterem-lánchoz tartozó éttermek egymás között árversenyt folytatnak).
Mindig kikötik, hogy a franchise-vevő nem adhat másnak allicenciát, mivel akkor borulna a szerződéses rendszer, a felhasznált név imázsa sérülne.

[szerkesztés] Versenyjogi kérdések

A franchise-szerződések bizonyos versenykorlátozásokkal (pl. piacfelosztás) járhatnak. A tiltott versenykorlátozások miatt esetenként versenyfelügyeleti eljárások indulhatnak.

[szerkesztés] Antiglobalista kritikák

A franchise-szerződések ellen gyakoriak az antiglobalista fellépések. Előfordultak már támadások gyorsétteremek ellen. A kritikák főleg azt hangsúlyozzák, hogy a külföldi tőke behatolásának eszközeként a franchise-szerződések a résztvevő hazai vállalkozókat kiszolgáltatják, alárendelt szerepre kárhoztatják, míg a kisvállalkozások megélhetését közvetlenül veszélyeztetik.