Frederick Soddy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Frederick Soddy (Eastbourne, Anglia 1877. szeptember 2. – Brighton, Anglia 1956. szeptember 22. ) Nobel-díjas angol kémikus

Tartalomjegyzék

1 Jelentősége
2 Életútja
3 Publikációk
4 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Jelentősége

A radiaktivitás kutatásának egyik meghatározó alakja. Ernest Rutherforddal közösen korszakalkotó felfedezéseket tettek. Ő vezeti be az izotópia fogalmát a radioaktivitással kapcsolatban.

[szerkesztés] Életútja

Édesapja Benjamin Soddy londoni kereskedő volt. 1895-ig az eastbourne-i egyetem és a walesi egyetemen kémiát oktatott, majd 1895-1898 között az oxfordi Merton főiskola ösztőndíjasa lett. 1899-1900 között az oxfordi egyetem hallgatója volt.

1900-ben a montreali McGill Egyetemen Sir Ernest Rutherford munkatársa lett, aki akkor a radioaktivitás vizsgálatával foglalkozott. Közösen tanulmányozták a radium sugárzását, valamint a sugárzással kapcsolatban az atomot vizsgálták. Megfogalmazták a radioaktív bomlás elméletét: a radioaktív sugárzás spontán atomátalakulások során keletkezik. Tanulmányozták a radioaktív bomlás folymatát és elméletileg felfedezték, hogy a radioaktív bomlás terméke a helium.

1902-ben a londoni egyetemen Sir William Ramsay-vel folytatta kutatásait.

1902-ben Rutherfordal igazolták, hogy a sugárzás atomátalakulással jár együtt. Megfogalmazták a radioaktív bomlás exponenciális törvényét, bevezették a felezési idő fogalmát. 1903-ban Soddy igazolta spektrumanalízis segítségével, hogy a radon bomlásának végterméke hélium. (de még nem hozta összefüggésbe az alfa-részecskével). Rutherforddal közösen kimondták, hogy a radioaktivitás nem más, mint az elem atomjainak önmaguktól való átalakulása, (ami csak és kizárólag statisztikusan értelmezhető, de nagyszámú atomok megfigyelése estén már egyértelmű törvénybe rögzíthető).

1904-ben a glasgow-i egyetem professzora volt, 1908-ban megházasodott, felesége Winifred Beilby, 1910-ben a Királyi Társaság tagjává választotta.

1911-ben vezette be az "izotóp" kifejezést az azonos kémiai sajátossággal rendelkező, de különböző tömegszámú elemekre. 1912-ben fedezte fel, hogy a radioaktív elemek átalakulásai bomlási sorokba rendezhetőek. Megállapította, hogy az alfa-bomlás esetén mindig kettővel csökken a rendszám, néggyel a tömegszám. 1913-ban megalkotta a Fajans – Soddy féle izotóp-eltolódási szabályt. (Kasimir Fajans a béta-bomlást, Soddy főleg az alfa-bomlást vizsgálta)

1914-ben az aberdeeni egyetem kémia professzora, 1919-ben az oxfordi egyetem professzora volt.

1921-ben kémiai Nobel-díjat kapott "a radioaktív anyagok kémiájáról szerzett ismereteink bővítéséért, valamint az izotópok keletkezésének és természetének vizsgálataiért".

1937-ben nyugdíjba vonult, feleségével élt, könyveket írt, poltika iránt érdeklődött.