Gadulka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gadulka
angol, német, francia, olasz: gadulka, gdulka

Besorolás
Kordofon Vonós hangszer
Hangolás

Rokonhangszerek
lirica, lierica, gudok, genszle, líra
Hangszerjátékos
gadulkás

A gadulka (Гъдулка) egy bolgár népi vonós hangszer, amely igen jól őrzi az ősi vonósok tulajdonságait.

Neve ószláv eredetű, jelentése: hang, játszani, szólni. egyéb nevei lehetnek a guszla (annak ellenére, hogy az egy másik hangszert is jelöl), kemáne és kiskil.

Rokonai: a délszláv lirica, lierica, az orosz gudok, a lengyel genszle és a krétai líra. Nyugat-Európai leszármazottja a fidula, közvetetten a viola d'amore.

[szerkesztés] Származása

Közép-Ázsiából került a bolgár területekre és hűen őrzi az onnan származó vonós hangszerek legjellemzőbb vonásait:

három húr
teste csepp alakú
kulcsai nem oldalra (pl. hegedű), hanem hátrafelé néznek.

[szerkesztés] Felépítése

Teste keményfából, teteje pedig fenyőfából készül. A testet és a tetőt a hegedűhöz hasonlóan egy kis, általában fenyőfa rúd, a lélek köti össze.

A húrok közvetlenül a kulcsoktól a húrlábig érnek, vagyis a hangszeren nincs felső nyereg, és igen lényeges, hogy nem a fogólaphoz vannak közel, mint a hegedűnél, hanem a levegőben, a térben lépcsősen helyezkednek el. Ez azért fontos, mert a húrok az ujjak érintésétől, nem pedig a fogólapra nyomástól szólalnak meg.

Három vagy négy fő húrja van. Dobruja térségéből származó változat csak 3 húros lehet. Hangolása: a – e – a', de létezik tiszta kvartos hangolással is.

A hangszerhez tartoznak együttrezgő húrok is. Ezeken nem kell játszani, arra szolgálnak, hogy játék közben a rezonanciájukkal gazdagítsák a hangot, mint pl. viola d'amore esetében. E húrokból tíz darab van, és kromatikusan vannak hangolva.

[szerkesztés] Használat

Bulgária egész területén ismertek a klasszikus zenekarok mintájára működő gadulkazenekarok. Egy ilyen együttes különböző méretű és hangmagasságú gadulkaszerű hangszerből áll össze. Ez a hangzásvilág már a feldolgozott népzene, a műzene körébe tartozik.