Grégoriosz Thaumaturgosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Grégoriosz Thaumaturgosz, Gregorius Thaumaturgus, magyarul: Csodatévő Gergely (Neocaesarea, ma Törökország, Kr. u. 213 körül – Neocaesarea, Kr. u. 270 és 275 között): görög nyelvű ókeresztény író, az egyházatyák egyike.
Előkelő pogány családba született, kereszténnyé válásáig a Theodórosz nevet viselte. Tanulmányit szülővárosában kezdte, majd a föniciai Bérütoszban (ma Bejrút) tanult. Iskoláit 233 és 238 között Caesareában fejezte be Órigenész tanítványaként. 240 körül szülővárosában püspök lett, haláláig itt működött. Első műve az „Eisz Órigenén proszphónétikosz kai panégürikosz logosz" (Órigenészhez intézett magasztaló beszéd, 238) nagy mesterének oktatói és nevelői egyéniségét és módszerét fogalmazza meg. Görögül fennmaradt egyéb művei közül az „Ektheszisz piszteósz" (A hit kifejtése) a Szentháromság-tant adja elő tömör pontossággal. Az „Episztolé kanoniké" (Kánonikus levél) az egyházi élettel és a bűnbánattal foglalkozik, s formája szerint egy püspökhöz intézett levél. A „Metaphraszisz eisz ton Ekklésziasztén Szolomónosz" (A salamoni Prédikátor könyvének átírása) az ószövetségi könyv átirata. Csak szír nyelven maradt fenn a „De passibilitate et impassibilitate Dei" (Isten szenvedésének lehetséges vagy lehetetlen voltáról, latin cím), egy bizonyos Theopomposzhoz intézett dialógusa. Számos kétes hitelű műve is fennmaradt görög, szír és örmény nyelven. Tucatnyi életrajzát is ismerjük, ezek közül a legfontosabbat Nüsszai Szent Gergely írta meg.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon
Based on work by