Gumilövedék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A gumilövedék tömegoszlatási fegyver, amely gumiból készül, vagy gumiköpenyű. Ha nem közelről alkalmazzák, nem halálos, de gyakran elég nehéz ahhoz, hogy átfúrja a bőrt. A gumilövedékhez hasonló hatású a műanyaglövedék, a falövedék és a viaszlövedék.
A tömegoszlató lövedékfajtát először a britek használták zavargások megfékezésére Hongkongban, az 1960-as évek elején, amikor 25 milliméteres tikfa hengereket lőttek a tüntetőkre. Gyakran használták a lövedékfajtát Észak-Írországban is. A lövedék első ízben 1972 áprilisában okozott halálos sérülést, amikor Belfastban egy brit katona közelről fejbe lőtte vele a 11 éves katolikus kisfiút, Frances Rowntreet. A falövedéket hamarosan az új fejlesztésű gumiváltozatra cserélték.
Az eredeti brit gumilövedék 150 milliméter hosszú és 38 milliméter átmérőjű volt és mintegy 145 grammot nyomott. Magja fém volt, amelyet gumiköpeny vett körül. A lövedéket módosított, meghosszabbított csövű jelzőpisztolyokból lőtték ki, amelyeket L67-nek neveztek.
A gumilövedékek általában néhány méteres távolságba kilőve életveszélyes sérüléseket és halált is okozhatnak. Van köztük olyan, amely a hatásos lőtávolságon belül akár csonttörést is okozhat.
[szerkesztés] Alkalmazása nemzetközi viszonylatban
- A német, a francia és az olasz rendőrség nem használja tüntetők ellen, csak könnygázt és gumibotot vetnek be.[1]
Based on work by