Hóstát (Kolozsvár)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hóstát Kolozsvár egyik történelmi városnegyede, a város keleti részében; ennek a helyén épült fel a Marasti tömbháznegyed.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
A név a német Hofstadt = udvarhely, udvarház szlovák közvetítéssel érkezett, eltorzított változata. A magyar nyelvbe külváros, külső városrész jelentésben volt használatos. A XVI. századi kolozsvári iratokban a hóstát szót a vérosfalon kívüli részek megjelölésére használták. A mai kolozsvári köznyelvben a Hóstát szó tulajdonnévvé alakult és már nem az összes külvárosra vonatkozik, hanem kizárólag a keleti vagyis alsóvárosi hóstátra.
[szerkesztés] Története
A külvárosok, köztük a Hóstát is, a XIV. század folyamán a városból kivezető főutak mentén alakultak ki. Itt polgárjoggal sem rendelkező, állattenyésztéssel, földműveléssel, szőlőtermesztéssel és fuvarozással foglalkozó emberek telepedtek meg. A belváros túlnépesedésével a polgárok egy része is építkezni kezdett, és megjelent a külvárosi közösségeket kiszolgáló kereskedők, iparosok sora: borbély, kocsmáros, fűszeres, suszter, szabó és mások. A XVII. századra a városrész lakossága már annyira megnőtt, hogy 1689-ben önálló lelkipásztort kirendelését kérték I. Apafi Mihály fejedelemtől; addig ugyanis a városból járt ki hozzájuk a lelkész. 1696-tól a Magyar utcai hóstátban leányiskolát tartott fenn az eklézsia, ahol a kántorok voltak a tanítók.
A hóstátiak közt élő hagyomány szerint Bocskai hajdúit I. Rákóczi György telepítette le ezen a vidéken‚ s ők képezték e földész közösségek magvát
[szerkesztés] Hóstáti szokások
A férfiak fekete vagy kék zsinóros abaposztó ruhát‚ pörge kalapot és csizmát viseltek. A nők világos pettyes kartonruhát (az idősebbek feketét)‚ sokszínű szoknyát‚ kendőt és csizmát viseltek. Kizárólagosan reformátusok voltak. Vallásos eredetű ősi szervezetük‚ mely eleinte az erkölcsi rend betartását is ellenőrizte‚ a kihágásokat büntette‚ az ellenségeskedőket kibékítette‚ a Kalandos Társulat volt. Hóstátonként szervezték meg‚ élén az atya állott‚ akit 2 dékán és 8 öreg támogatott. A legrégebbi emléke e társulatnak a Kétvízközi Kalandosok 1487-ből való megújított szabályzata. A Külmagyar utcai Kalandosok alapszabályai 1613. január 21-ről keltezettek‚ 1648-ban megtoldották őket‚ 1735-ben újra megerősíttettek‚ 1827-ben pedig elnyerték a városi tanács jóváhagyását. A legtovább éppen a Külmagyar utcai Kalandosok Társulata maradt fenn‚ de 1848 után már jóformán csak a temetések megszervezésére terjed hatásköre. Még az 1960–1970-es években sem volt ritka egy-egy zászlós‚ zenekaros hóstáti temetés‚ mely őrizte a Kalandos Társulat egykori rendjét
1980–1985 között az egykori Kül-Magyar utcai és Kül-Közép utcai hóstátokat lebontották, helyükre tömbházak épültek.
[szerkesztés] Forrás
- Pillich László: A kolozsvári hóstáti közösség népesedési és szerkezeti alakulása 1899–1980. In: Változó valóság 1984. Bukarest 1984
- Gaal György: Magyarok utcája. A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1995
- Pillich László: Kolozsvári Hóstátok – kolozsvári hóstátiak, Kolozsvár, 2001
- Diószegi Anna: Életem története. Emlékek a kolozsvári Hóstátról, 2002
)
Based on work by