I. Rákóczi György
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem. Rákóczi Zsigmond fejedelem fia.
Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka volt.
1630. november 26-án a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Svéd, francia szövetségesként részt vett a harmincéves háborúban is. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát.
1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1643-ban, a linzi békekötéskor a hét tiszai vármegyét (Partium) kapta meg.
Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Soha annyi könyvet nem adtak ki előtte, mint az ő korában.
1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.
| Előző : Bethlen István |
Erdély fejedelme 1630–1648 |
 |
Következő: II. Rákóczi György |
Based on work by