Heltai Jenő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Theodor Herzl cionista vezető unokaöccse.

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.

Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Tartalomjegyzék

1 Fontosabb művei
2 Hivatkozások
- 2.1 Lásd még
- 2.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fontosabb művei

[szerkesztés] Versek

Modern dalok, 1892
Kató, 1894
Fűzfasíp, 1913
Elfelejtett versek, 1947

[szerkesztés] Novellák

Lou (Bp., 1900);
Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
Scherzo (Bp., 1910);
Színes kövek (Bp., 1911);
A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
Lim-lom (Bp., 1915);
Papírkosár (Bp., 1927);
Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
A gyilkos is ember (Bp., 1939);
Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).

[szerkesztés] Regények

Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
Az utolsó bohém (Bp., 1911);
Family Hotel (Bp., 1913);
VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
Jaguár (Bp., 1914);
A 111-es (Bp., 1920);
Álmokháza (Bp., 1929).

[szerkesztés] Színművek

Arcok és álarcok (Bp., 1925);
A néma levente (Bp., 1936);
Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
Szépek szépe (Bp., 1955);
Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).