Heréd

Földgömbünkön az északi szélesség 47'59 és a keleti hosszúság 19'79 fekszik. Győr, Szentendre, valamint a Poroszló – Tiszafüredi halastó magasságában (K – Ny irány) és Losonc – Albertirsa vonalában (É – D irány).

Határai:

Délről Hatvan Budapesttől légvonalban 44 km Keleten Lőrinci régi közúton 62 km Északról Nagykökényes mai autópályán 58 km Nyugaton Verseg és Kartal Határa (mezősége) 79%-ban sík terület, 21%-ban dombos vidék.

Heréd Heves megye nyugati csücskében, a Cserhátalján, Hatvantól északnyugatra 6 km távolságban lévő település. Alsórendű közúton közelíthető meg, a legközelebbi vasútállomás a Hatvan-Salgótarjáni vonalon Lőrinciben található. A közlekedés jó, óránként autóbusz indul Hatvanba. Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A csapadék évi összege 530-610 mm, az évi középhőmérséklete 9,5-10 °C, az évi napsütéses órák száma 1920. Leggyakrabban északnyugati szél fúj.

Az enyhén DK-nek lejtő dombság tengerszint feletti legnagyobb magassága 157,8 m. (Kerek-halom) Enyhén szeizmikus terület. Természetes vizekben szegény. A falun a Bér (vanyarci) patak halad át, a település déli határát a Nógrádi patak képezi. A talajvíz 5-6 m mélyen van, kémiai típusa kalcium?, magnézium?, hidrogénkarbonátos. A rétegvíz?készlet csekély. Természetes növényzetének maradványai a löszpuszta-gyepek, lágyszárú fajai a homoki kikerics, a naprózsa, a kőhúr, a pilisi bükköny. Állatai a kisvadak és a különböző madárfajok. Kavics lelőhelye van. Erdőterülete elenyésző. Talaja barnaföld, csernozjom barna erdei talaj.

Történelmi múlt

1950-ig Nógrád megyéhez tartozott. A község határában kelta korból származó karperec került elő. Első okleveles említése 1281-ben Hereyd névalakban történt. A XVI. század közepén hódoltsági falu volt. 1627-ben Kamuti Balázs a Herédi jogon örökölt falut eladta Herédi Dorottya fiának Hoczmány Mihálynak, aki a következő évben Náprágyi Albertra ruházta át.

A XVI. század végén I. Lipót király az Osztroluczkyaknak adományozta. 1712-ben a család Zsuzsanna lánya, férjezett Szirmay Ferencné a Baratnaki családnak adta el. 1740-ben Podmaniczky Jenőé. Ettől kezdve a Podmaniczkyak állandó birtokosai maradtak a falunak. Mellettük 1770-ben a Majtényi és Blaskovich családok is szereztek bizonyos rész-birtokokat. Lakóinak száma 1736-ban 771 fő volt. A község területe 1956. február 1-jén 2 500 kat. h. volt . A népesség 1949. január 1-jén 2 232 fő, amelyből 58% a mezőgazdaságból élt, 1949. január 1-jén 498 lakóház volt, ebből egylakásos 426. A lakások száma 737, az egyszobásoké 452. 1955-ben a faluban 12 kisiparos dolgozott. 1956 elején a mezőgazdasági terület 2 317 kat. h., melyből 849 kat. h. szocialista, 1 468 egyéni szektorban volt. A községben a villanyt 1939-ben vezették be. A község 1950 előtt Nógrád megyéhez, a sziráki járáshoz tartozott, majd önálló tanácsú község lett a hatvani járásban.

1969-ben a hatvani járás megszüntetésével Hatvan városkörnyék községe.

1977-től Heréd Községi Közös Tanács néven és székhellyel, társközség Nagykökényessel. Az 1990-es választáson KDNP képviselőjelöltek jutottak mandátumhoz, az 1994. évi választások során független polgármester került (Fazekas András) a testület élére; a megválasztott testület tagjai közül egy kivételével szintén független jelöltek voltak; egy testületi tag a KDNP jelöltjeként nyert.

Kulturális, építészeti emlékek

A falu jellege szerint a Bér patak nyugati partján elterülő, összetett típusú település, északkeleti utcás, délen halmazos jelleggel. Az előbbi falurész a templom, az utóbbi a kastély körül rendeződött. A falu 1697-ben Lőrinci filiáléja (intézmény máshol székelő tagozata) volt. A kőtemplom a település közepén állt.

A mai templom hajója 1777-80 között épült fel. 1780-ban a régi szentélyt újjáépítették. A ma is látható templom 1779-ben épült fel. Jellege szabadon álló, egyhajós, homlokzati tornyos barokk épület a 18. század végéről. Az 1960-as felméréskor 12 népi műemlék jellegű lakóházat írtak össze a faluban. A községben látható az első világháborúsemlékmű katonaszoborral és a centenáriumi emlék; az utóbbit 1948-ban helyezték el. A világháborús emlékművön az első világháborúban és a második világháborúban elesettek nevei olvashatók.

Heréden hagyományosan Mindenszentek ünnepén tartották a község búcsúját; mivel az időpont túl közel volt a Halottak napjához, s az ilyenkor szokásos vigalom zavarhatta a gyászolók kegyeleti érzéseit, 1996-ban változtattak az időponton, a jövőben a búcsút a kápolna felszenteléséhez kapcsolják. A szent kereszt felmagasztalásának napja szeptember 14. Így az egyházi ünnepségre az ezt követő vasárnap kerül sor. A településen folyó eseményekről, rendezvényekről a HERÉDI HÍRMONDÓ című kiadvány 1994-től tudósit.

Infrastruktúra, gazdaság

A településen 27 utca található. Az 1997. év elején a 750 lakás 90%-a vízvezetékkel, 65%-a gázvezetékkel rendelkezett. Avízvezeték a lakásállomány 28%-ában, egyelőre az udvari kifolyóig terjedt. A gáz bekötése az 1995. év eredménye. A telefon bevezetése 1982-ben indult, 1994-ben minden igénylő telefonhoz jutott; az ellátottság 70%-os. A herédi szennyvíztisztító Magyarországon az első szabadtavas jellegű telep; ez a 40 milliós beruházás regionális feladatokat lát el, hiszen Nagykökényest is szolgálja. A csatornarendszer kiépítése mintegy 560 M Ft-ba került. A csatornázás rákötési költségéhez a lakosoknak kezdetben 20 000 Ft-tal kellett hozzájárulniuk. A kommunális szilárd hulladék szállítását, gyűjtését a Beccker Pannonia Kft. végzi Tizenegy kereskedelmi bolt és kilenc vendéglátóhely alkotja a kereskedelmi hálózatot, az üzletek közük öt élelmiszer jellegű. A vállalkozások szféráját két jogi személyiségű kisvállalkozás, négy betéti társaság és hetvenhét egyéni vállalkozás alkotta az 1995 év elején. Két évvel később negyvenhárom egyéni vállalkozás szerepelt a községi statisztikában: ipari: 10 mezőgazdasági: 1 kereskedelmi: 11 szolgáltató: 21 A falugazdász körzetet 1995. január 1-jétől Heréden kívül Hatvan, Boldog, Kerekharaszt és Csány települések alkotják. Az Iskola út 4. sz. alatti kastély jelenleg iskolai célokat szolgál. A hagyomány szerint 1908-ban Ady Endre is ellátogatott ide Brüll Adéllal (Lédával). Heréd lakossága a palóc nyelvjáráshoz tartozik. A község lakói túlnyomó többségben római katolikus vallásúak, néhányan evangélikusok. Mindkét felekezet számára külön-külön templom áll rendelkezésre. Szociológiai jellemzők

A Hatvan – Lőrinci statisztikai körzetben elhelyezkedő község lélekszáma az 1960-as években számottevően csökkent, azt követően csak kisebb lakosságszám-mérséklődés tapasztalható; az 1990-es években kis mértékben gyarapodott a falu népessége.

A lakónépesség száma, (fő) 1949 – 2 232 1960 – 2 500 1970 – 2 186 1980 – 2 166 1990 – 2 073 1997 – 2 090 Az egészségügyi alapellátásról a területi kötelezettségű háziorvos gondoskodik. A község óvodával rendelkezik. Az 50 férőhelyes, 1986-ban épült óvoda rendkívül kihasznált. 1995-ben 4 óvodapedagógus itt 73 aprósággal foglalkozott. A 8 tantermes általános iskolában 11 szakképzett pedagógus mintegy kétszáz diákot oktat. Napközis gyerekek száma 20-25 fő. A közművelődési intézmények közül művelődési ház és önkormányzati könyvtár található a településen. Utóbbi 1970-ben épült és 11 000 kötetes állománnyal bír.

Településfejlesztési mutatók: lakások száma: 750 dbebből: önkormányzati: 4 db vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya: 90%vezetékes gázzal ellátott lakások aránya: 65% telefonnal ellátott lakások aránya: 70% burkolt (portalanított) utak aránya: 100%

[szerkesztés] Története

/Viczián Mihály Heréd község története című könyve alapján/

Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geográphiai és Statistikai Esmértetése című munkájában, (- 233 oldal. I-II kötet 1826. év.) ezt írja: "Heréd Nógrád Vármegye' szélén, 's Pest Vármegye' kezdeténél fekvő magyar falu, melynek ezen szép térségen hasznos földje 's rétje van, és szőleje ön szükségére. Földes Ura nagyobb részint B. Podmanitzky Uraság, a' ki is itt egy alkalmatos gazdaságbeli épületet emeltetett. 1747. ezt. a' Lőrintzi anya?templomtól elválasztatott, 's most magának vagyon (anyatemploma) anya?temploma. Ev. is vannak 80. Mostani Plébánosa Kovács Antal. Filiáléjai Sáp és Varsány, a'hol 144. R.C. és 53. Evang. vagynak."

Borovszky Samu által szerkesztett: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország Monográfiája című kiadványban (- 360 képpel, ezek között 23 egész oldalas autotipia, továbbá két térképpel és 70 címerrajzzal. 47. oldal. 1911. év.) ez olvasható: "Heréd. Heves megye határán fekvő magyar kisközség. A körjegyzőség székhelye. Házainak száma 289, lakosaié 1956 a kik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Lőrinczi. Elsőízben 1461-ben Kartal és Verseg határleírásánál fordul elő. A XVI. század közepétől kezdve a török hódoltsághoz tartozott. 1633-34-ben a váczi nahije községei között találjuk, összesen 3 adóköteles házzal.

1715-ben 30, 1721-ben 21 magyar háztartást írtak össze.,1740-ben Podmaniczky János, 1770-ben Podmaniczky János és Sándor, Maithényi Károly, Imre és Péter özvegye, továbbá a Blaskovich család volt a helység földesura és később is a Podmaniczkyak birtokában találjuk. Jelenleg Brüll Henrik Géza örököseinek és báró Hatvany Sándornak van itt nagyobb birtoka. Az előbbinek tulajdona az egykori báró Podmaniczky?kastély is, melyet jelenlegi tulajdonosa 1901-ben újjáépítetett. 1873-ban itt is a kolera pusztított. A róm. kath és evangélikus templom a XVIII. század vége felé épült. E községhez tartoznak Malomsáp- és Veressáp-puszták; a két puszta helyén állott a középkorban Sáp község, melyről 1460-ban emlékeznek meg az oklevelek. Koromsáp 1740-ben Podmaniczky János birtoka volt. E helységhez tartozik még Új puszta és Künszler-tanya."

Címerünk

Heréd község címere egy zöld, háromszögű pajzsban, jobb irányban álló, csukott szárnyú, fejével balra forduló arany sas, mely csőrével a hátoldalára támaszkodó, csigavonal rajzolatú ezüst ekevasat tart, két hullámvonalas ezüst pólyára támaszkodva. A címerben a mázak, színek a címertan szabályainak megfelelően jelennek meg. Ez a címerünk megközelítően szabatos leírása. Tervezte és készítette: Herczeg István grafikusművész. Herczeg István munkáját címerkészítés követelményeinek megfelelően, történelmi kutatással kezdte. Levéltári adatok alapján, melyben községünk neve szerepel, 1222-ből, II. Endre király idejéből származik. Címeravató ünnepségünk 1998. szeptember 13-án délelőtt 10 órakor a kápolnánál volt megtartva, zászlószenteléssel együtt, egyházi szertartással.

Község körpecsétje

Községünk körpecsétje 1767-ből maradt fenn. Ekevasat ábrázol, szép, csigavonalas díszítéssel. Heréd község régi pecsétjének egyedi értéke az a csigavonalból induló növényi inda alakú díszítés, mely sajátosan fejlődést és optimizmust jelképez. Méltó motívum arra, hogy továbbra is eleme maradjon címerünknek.

A község nevének eredete

Heréd nevét 1138-ban kelt oklevél 1329. évi átírásából ismerjük Kerudy, majd Herudy alakban. 1461-ben említi csak egy oklevél Heréd néven. (Ezt igazolja a Heves megyei Levéltár Eger.) Mindezt megerősíti Csánki: Magyarország földrajza című munkájában, ugyancsak 1461-ben az első kötete 99. lapján, ahol Kartal, Verseg, Heréd leírásával foglalkozik. Egy oklevél 1281-ben Hereyd névalakban említi. (Fejérpataky Emlékkönyv 76. oldal) Ez a szó Heréd, maga is palóc név, a régi népszólásban valami foglalkozási ágat, vagy foglalkozási eszközt jelenthetett, vagy keveset dolgoztak és "here", (munka nélkül élő, kényelmes) szót kapták. Ma is herének nevezik a szorgos méhcsaládokban munka nélkül élőket a méhészeti szaknyelvben. Nem kizárt községünk nevének a dúsfüvű legelő, a lóherés szóból való származása sem.Községünk ősei a honfoglalás idején a már említett törzsfők vezérlete alatt harcoltak az Ipoly, Zagyva, Galga folyók és a Mátra környékén a már korábban is itt lakó szláv népekkel, akiket legyőztek. Ebben az időben pásztorkodással foglalkoztak, jószágaikat mindig a jobb és dúsabb füvű legelőkre hajtva. Hogy Heréd lakói a honfoglalás idejétől pásztorkodással foglalkoztak, bizonyítja, Vencel: Árpád oklevéltár XI. 166. lapján írja: Heréd lakói 1222. évben II. Endre Árpád házi király idején Kochobár nevű hatvani királyi végrehajtó ügyvéd pásztorai voltak, aki Herédnek akkori földesura volt. Hogy meddig volt Heréd Kochobár és ivadékainak birtoka? Nincs róla írás. De arról már van, hogy 222 évvel később, 1444-ben Heréd a Nagyhatvani család tulajdona volt. (Hazai oklevéltár VII. 442. lap)

Élet a török hódoltság idején

Amidőn a török 1554-ben megszállta hazánkat, Heréd lakói nem érezték magukat biztonságban, s a török elől a jól megerősített Hatvanba menekültek. 1546-ban már török hódoltság alatt él a falu népe. 15 gazda fizeti a török földesúr adóját. Káldy – Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása című könyvének 133. oldalán így ír: "Ebben az időben Heréd falu ÖMER bin VELI bég ziamer-birtoka. A szolnoki mirliva hászbirtoka 1559, évi tímár-defter (- a török hódoltság korában török adólajstrom, számviteli könyv, telekkönyv) szerint jövedelme 2050 akcse." (Apró ezüstpénz, nagy volt a vásárló ereje)

Az adót Aspalik Hasszán aga, Buda várparancsnoka szedette be. Szegény herédiek nem is hagyták el Hatvant 145 éven át. Mindössze egyszer történt meg ezen idő alatt, hogy elvesztett otthonukat meglátogathatták, ekkor összedüledezett lakóházakat, szétomlott templomokat találtak. 1656. szeptember 3-án Miksa főherceg serege Hatvant visszafoglalta, majd Serényi füleki várkapitány őrizetére bízta. De csakhamar ott termett a török főhad és ismét hatalmába kerítette a várost, falait a szétrombolt hatvani és nagykökényesi prépostság templomának köveiből kijavíttatta. Szegény herédiek sokat szenvedtek 145 éven át, de nem pusztultak el, éltek, szaporodtak a vár falain belül is. 1686 nyarán a Szent Liga (Habsburg-Lengyel-Velencei Szövetség) serege és a hozzá csatlakozott sok magyar vitéz visszafoglalta Budát. Később egymás után szabadultak fel a magyar városok, köztük Hatvan is. Így 1687-ben a herédiek is visszaszállingóztak őseik elhagyott otthonába. Az elpusztult házakat a vár megmaradt falaiból újraépítették, az összeomlott templomot helyreállították. Mivel pedig még papot eltartani nem bírtak, 1687-től 1733-ig a lőrinci plébános lelki vezetésére bízták magukat.

II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt

Új korszak következett, a Habsburgoknak immár kizárólagos uralma alatt. Az új korszak nyitánya volt az elfojtott hegyaljai jobbágyfelkelés 1697-ben, még a törökök feletti győzelem évében. Első felvonása pedig: négyéves "béke" után Thököly Imre mostohafiának, II. Rákóczi Ferencnek 1703-ban megindult szabadságharca. A Habsburgok elleni dicsőséges Rákóczi szabadságharcban is voltak és derekasan kivették részüket herédi őseinkSajnos a Rákóczi szabadságharc elbukott és a herédi kuruc katonák számbelileg megfogyva, rongyosan tértek vissza. (Dessewfi levéltár)

A XVIII. században azonban a herédi parasztokban tovább élt a kuruc idők, Rákóczi emléke. A császár helyett Rákócziért imádkoztak a templomban, keservesen siratták a népdalokban, várták vissza akkor is, amikor már nem élt. Így gyújtotta meg Rákóczi emléke a haza lángoló szeretetének tüzét a későbbi nemzedék szívében is.

Napóleon serege ellen

Az 1809. év érdekes eseményekkel gazdagította községünk történetét. Az 1809. június 14-i Napóleon hadserege elleni győri csatában, a herédi nemes ifjak is részt vettek Sztáray gróf gyalogezredében.Említésre méltó, hogy ezen ütközetben a nógrádi dandár a túlerővel szemben vereséget szenvedett, a fegyelmezetlen és rendszertelen csapat futásnak eredt, hazáig meg sem állt. A herédiek mind egy szálig baj nélkül értek haza. Ezen hadjárat költségeinek fedezésére Kovács Antal plébános egymaga 20 rhenus forintot adományozott, amiért József nádor 1810. november 11-én levélben mondott köszönetet.

"Most szép lenni katonának" 1848 – 1849

Az 1848. évre megválasztott "első legények" farsangvasárnapján a nagy kocsmában összegyűltek, hogy megválasszák maguk közül a legénybírót Erre a díszes tisztségre a 22 éves Csulik Imrét választották. Keresve sem találhattak alkalmasabb legényt. Hatalmas termetű, tagbaszakadt, vállas, fekete hajú, pirospozsgás, férfiszépség volt, megáldva herkulesi erővel. A szájhagyomány megőrzi Csulik Imréről azt is, hogy egy alkalommal "4 szegény legény" erdei betyár vetődött el a herédi nagy italozóba hogy Csulikkal összemérjék erejüket. Erre azonban nem került sor, mert midőn látták, hogy Imre milyen könnyedén emelgeti a búzával telt két hektós zsákokat, fogták karabélyaikat, és csendben eltávoztak. A márciusi szellő Heréd község nagyböjti hangulatban levő lakóit is elérte, az emberek közé is elhozatta az egyetemi ifjúság fiatalos lelkesedését. A fiatalok legtöbben a harci zászló alá álltak.

Községünk erején felül vette ki részét a szabadságharcból, illetve a vele járó szenvedésekből. Herédről a következők vettek részt a szabadságharc eseményeiben.A herédiek a következő helyeken fordultak meg a szabadságharc két véres esztendejében: A Pöltenberg Ernő tábornok hadseregébe osztottak első szereplése 1849. február 26-27-én a kápolnai csatában volt.

E két napig tartó ádáz küzdelemben, mely a magyarok visszavonulásával végződött, egyetlen herédinek sem történt baja. Ebben a küzdelemben különösen Juhász György (Mikli) tüntette ki magát, akit Dembinszky fővezér elismerésül tizedessé léptetett elő.

Később Pöltenberg ezredes (még akkor ezredesi rangban volt) a hatvani szőlők felett ütközött össze az osztrákokkal, kiket megfutamított. A hatvani csata után április 14-én a VII. hadtest parancsnoka, később tábornoka lett Pöltemberg, kit akkor Győr védelmére rendeltek. Itt tüntette ki magát Tóth Imre és Gregus József honvéd is, akiket őrvezetővé léptettek elő. A herédiek részt vettek a komáromi, a váci, a harsányi, majd a zsolcai csatákban. Ezen utóbbi ütközet után Pöltenbeg állandóan visszavonulgatott, nyílt ütközetre azonban nem került sor, míg végre elkövetkezett az átkos október 6. A herédiek könnyezve nézték végig jó vezérük vértanú halálát.Damjanich tábornok seregében négyen szolgáltak Herédről, a fehér – kakastollas 9. zászlóaljban: Melicher Bertalan kántortanító, hadnagy, Fekete Mihály, Fekete Bertalan, Csulik Imre zászlótartó. Fekete Mihály és Fekete Bertalan a szolnoki csatában eltűntek, Melicher és Csulik a tápióbicskei csatában megsebesült.

Görgey Artúr, mint őrnagy Szolnokon toborozta a Tiszán-inneni nemzetőrséget, ide álltak be a herédiek is, kiket már fentebb felsoroltam. Részt vettek a hatvani, a kápolnai, isaszegi, váci, nagysarlói csatákban, Budavár ostrománál, a zsigárdi, peredi ütközetekben.Elkísérték őt Világosra, a fegyverletételre, ekkorra azonban a herédiek száma igen megapadt, Deme Ferenc, Sáska Márton a váci, Tatay János a zsigárdi, Tatay József, Oldal András a peredi csatákban elestek. Nagy János és Podonyi Mihály, mint tüzérek, kezdettől fogva az aradi vár védelmére rendeltettek. Podonyi Mihály szerencsésen hazaérkezett, Nagy János azonban odaveszett. Nagy János hősiesen viselkedett, sehogy sem akarta átadni az oroszoknak az ágyúját. Mikor a többi ágyúk már mind elnémultak, az övé még mindig szólt, amiért a muszkák megrohanták, és halálra kaszabolták.A világosi fegyverletétel szomorú esemény volt. Egy herédi szem- és fültanú a következőképpen írta le:

"Láttam szorgalmas családot jég által elvert gabonája felett keseregni, láttam anyát egyetlen gyermeke koporsójánál kétségbeesve siránkozni, de mindezek semmi a világosi fegyverletétel tényéhez képest. Hős honvédek egymás nyakába borultak, úgy búcsúztak. Emléket adtak egymásnak. Minden ember fejét lesütve, egyedül járt, sóhajtva, káromkodva. A tüzérség lőporkészletét, töltényeit a tűzbe dobta, a robbanást robbanás követte. A gyalogság egész éjjel lövöldözte és elpusztította minden készletét. A huszárok egy része nyergelt és nekiindult a világnak, mások lovaikat szúrták le, ismét mások leszedve mindent róluk, szabadon eresztették, és azok vadul száguldoztak a táborban. Voltak olyanok is, akik főbe lőtték magukat, mert nem bírták elviselni a sorsukat. Irtóztató éjszaka volt ez. Szitkok, istenkáromlások, ordítások, lövöldözés, lónyerítés, búcsúzás, lóhörgés, trombita és dobszó vegyesen hallatszott. Ezen pokoli lárma közt jöttek-mentek céltalanul. Így virradt augusztus 13-ra. A herédiek is megtörve, megalázva, szomorúan tértek vissza otthonukba. Ellenséges katonaság, "osztrákok" első ízben 1849. március 2-án délután 2 órakor léptek községünkbe, Szirák felől jövet Hatvan felé. Tisztességesen viselkedtek, senkit nem bántottak, semmit el nem vittek. Hatvanból ki-kijártak, vásároltak, és mindenért megfizettek, persze Kossuth bankóval. Muszka katonaság 1849. november 23-án reggel haladt át községünkön Hatvan felől jövet. Midőn községünkön muszka katonaság áthaladt, senkinek nem volt szabad az utcára kimenni, ott tartózkodnia, az utcára néző ablakokat be kellett függönyözni.

A magyar szabadságharc leverése után 18 éven át szomorú korszak következett szegény hazánkra. Újból megszüntették községünkben a magyar nyelvű tanítást. Úgy a magas, mint a kisebb hivatalokat idegenekkel töltötték be. 1948 januárjában a község közakaratára elhatározta, úgy a képviselő testület, mint a községi politikai pártok egyöntetűen, hogy a harci bombázások következtében romba dőlt róm. kat. elemi iskola helyén felépítik a hősök szobrát. S valóban, 1948. március 15-ére az 1848-as pesti forradalom 100. évfordulójára meg is valósították azáltal, hogy a róm. kat. iskola romjait eltávolították és a lakosság lelkes és önkéntes áldozatkészségéből a szobor költségeit fedezték. A társadalmi munkát lelkes odaadással végezte mindenki. Így a község lakóinak évtizedes vágya valóra vált, s a szobor szépségében ma is gyönyörködhetünk. Azelőtt ugyanis Duray Károly volt népellenes főjegyző a szobor megvalósítását megakadályozta. A hősi szobor alkotója Gabai nevű, budapesti szobrászművész volt. A szobor anyaga műkő, a szobordombormű magassága 250 cm, mely az építészeti részekkel 380, illetve 423 cm-re magasodik.Viczián Zsoltika csak három éves, még nem tudhatja a szoborral kapcsolatos múltat és jelent, de a virágot szívesen helyezte el kicsi szíve szeretetével. Bízik benne, hogy a "nagyiéktól" mindent megtud a múltról, az értünk életüket feláldozó hősökről.

Heréd lakossága féltő szeretettel őrizte meg 1848 emlékét, amikor felcsillant a remény egy új élet kezdetére, szabadságunk kivívásának lehetőségére.

Tárgyi emléket is őriztek meg, ilyen az itt látható "Kossuth bankó", melyet 1848-ban adottki Kossuth Lajos, mint a Batthyány kormány pénzügyminisztere, aláírásával ellátva, a szabadságharc kiadásainak fedezésére. E bankjegyeket az osztrák hatóságok a szabadságharc leverése után összeszedték és megsemmisítették. Felhívnám a figyelmet a bankjegy kézzel történő sorszámozására. Féltő kezek őriztek meg néhányat. Íme így nézett ki a "Kossuth bankó" két oldaláról

Az I. világháború

Meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét 1914. június 29-én Péter és Pál apostolok ünnepén a nagymiséről való kijövetelkor megdöbbenve értesültek a község lakói Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége meggyilkolásáról. Ebben az időben rádió, televízió még nem volt, hírközlési eszközül csupán az újság szolgált, melyet mintegy 4-6 ember járatott a faluba, s az események részleteiről 2-3 nap után szereztek tudomást. Mindenki sejtette, hogy a trónörökös meggyilkolásának súlyos következményei lesznek. A mozgósítást egy hét múlva, július 6-án késő este 11 óra tájban tudtára adták a község lakóinak. Ugyanis az aratási munkákban elgyötört emberek akkor már pihenni tértek, a községet az esti csendesség vette birtokába, mikor a községháza felől éles, hosszas dobpergés hangzott, mely bizony elég hosszan tartott, hogy az alvók felébredjenek. Mindenki sietett az utcára, hogy meghallgassák ebben a szokatlan időben történő hirdetést.Akkor egy-kettőre felhangzott Juhász Imre (Tari) dobos hirdetése is:

"Közhírré tétetik, hogy felszólítatnak mindazok, akik 1886- 28 éves, 1887- 27 éves, 1888- 26 éves, 1889- 25 éves, években születtek, hadköteles férfiak, hogy holnap reggel, azaz július 7-én 8 órára tisztán felkészülve és józan állapotban, 3 napi élelemmel ellátva a hatvani vasúti állomáson tartoznak jelentkezni az állomáson felállított katonai parancsnokság előtt, mivel a kormány azonnali mozgósítást rendel el. Aki ezen felszólításnak nem tesz eleget és jelentkezését elmulasztja, hadbíróság elé állítják!"

Akkor azok az asszonyok – bár szomorú szívvel -akik érintve voltak, gyorsan hozzáfogtak a bevonulók előkészítéséhez.

Azok közül, akiknek közvetlen szólott a behívás, akadtak olyanok, akik összekapták magukat, elmentek a kocsmába, hogy keserves érzéseiket alkoholba temessék.Másnap aztán reggel 42 ember elindult a hatvani vasúti állomásra, akiket érintett a behívás az első csoportba.Síró hitvesek, gyermekek, anyák, apák kisérték hadbavonult férjüket, apjukat, fiaikat a hatvani állomásra, hogy elinduljanak ismeretlen tájak és veszélyek felé. Az állomásra amint beérkeztek már, igen sok nép volt ott, mivel a herédieken kívül iderendelték jelentkezésre a lőrinci, zagyvaszántói, ecsédi, horti, csányi, boldogi és nagykökényesi bevonulókat is, akiket szintén elkísértek a családtagok, így mintegy 1 000 személy volt akkor a vasútállomáson Hatvanban.

A rend fenntartására 8 csendőrt vezényeltek ki. Pontosan 8 órát mutatott az állomás órája, amikor a katonai parancsnokság megkezdte a bevonulók számbavételét, és a vonatra való beutalását. Az állomás egyik félreeső vágányán kitolatva állott a fedett kocsikból összeállott vonatszerelvény, melynek minden kocsi oldalára ki volt írva: "40 ember részére". A vonat elején a mozdony hosszabb fütyüléssel jelezte a vonat indulását. A tervezett 11 órai indulást a katonai parancsnokság nem tudta betartani és a szerelvény félórai késéssel indult el. Az ott tartózkodó 4 csendőr akkor vonult el a szerelvény mellől. A vagonok ajtajaiból és ablakaiból Isten hozzádot integető kezek lettek láthatók, azonban ezeket is elnyelte hamarosan az egyre bővülő távolság.

A második bevonulásnál is mintegy 40 ember hagyta el a községünket, E bevonulásokat még újabbak követték, olyannyira, hogy 1914. július 28-ra minden hadköteles bevonult községünkből. E napon az Osztrák – Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, s kitört az első világháború. A helyinek induló háború aztán világháborúvá nőtte ki magát. Az első világháborúban Herédről 347 férfi vonult be. A bevonulások után még sok volt az aratási, betakarítási, cséplési munka. A munkát átvették az öregek, asszonyok, gyermekek. Míg a férfiak harcoltak ebben az igazságtalan hódító háborúban, idehaza gyenge asszonyi- és gyermekkezek, elaggott öregek fogták meg az ekeszarvát és a kaszát. 1914. július végétől 1918 őszéig folyt az első világháború. Minden háborús évben több halálhír érkezett Herédre is a frontról, s az itthonmaradottak szűkölködtek élelemben és ruházkodásban egyaránt. 1917-ben a hadiszállítók papírtalpú bakancsot adtak el az államnak, s a hideg fronton e miatt fagyhalált és súlyos fagysérülést szenvedett több herédi katona is. Mivel az élelmiszerhiány egyre jobban jelentkezett, a hiány betömésére elrendelték a rekvirálásokat, (hatóságilag, térítés ellenében igénybe vett ingóságok, főleg háború idején) és hamarosan megjelentek községünkben a rekviráló bizottságok, akik még a legszegényebb portákra is bementek és elvitték, ha valami tartalék élelmiszer akadt. A rekviráló bizottság tagjai, illetve vezetői a jómódú gazdákból kerültek ki, mivel ők voltak azon időben a község elöljáróságában is. Az első rekviráláskor 9 q búzát szedtek össze.

Az első világháború utolsó éveiben főleg a nagycsaládos embereknél a nyomor csaknem elviselhetetlenné vált. Árukat csak fekete áru ellenében lehetett kapni, melyet a herédi mezőgazdasági dolgozók nem tudtak megfizetni, a sok nélkülözés és munka odavezetett, hogy felütötte fejét egy addig ismeretlen járványos betegség, a spanyolnátha. 1917-ben orvosi kimutatás szerint 17-en, 1918 őszén pedig már 33-an haltak meg ebben a betegségben. 1918 őszén alig volt olyan hét, hogy l0-12 ember meg ne szökött volna a frontról. Végül 1918 őszén a központi hatalmak vereségével véget ért az első világháború.

Az első világháborúban a következők haltak hősi halált községünkből. Katona, családjával 1917 ,Bognár András Bozsik István Bozsik Imre, Csomor Pál Csurdi Sándor Dudali József, Dvorán András Fekete Ferenc Fekete István, Fekete János Fekete Lajos Gregus András, Györkis István Hernek József Holecz Mihály, Horváth András Horváth Imre Horváth János, id. Huczka János ifj. Huczka János Huczka János, Józsa Imre Józsa István Józsa Mihály, Juhász Imre Juhász János ifj. Juhász János, Juhász Mihály Kanizsa András Kanizsa János, Kiss István Kozma János Kozma Mihály, Kozsda András Kozsda Imre Kozsda István, Kozsda Mihály Kozma Lajos Mészáros Gábor, Mészáros János Mészáros Lajos Mészáros György, Mester Mihály Morvai Imre Nagy Imre, Nyerges Mihály Oravecz Imre Oravecz Ferenc, Pataki József Patkó János Pásztor Menyhért, , Pete János Petrik János Péter Gábor, Reviczki János Samu András Szabó József, Szekszius István Szénási István Tatai János, ifj. Tatai József ifj. Tatai István Teréki József, Thonka P. Árpád Tóth András Tóth András (Pikó), Úti István Úti János Zilai János, Zsiga Péter

Szerencsésebb volt, aki csak fogságba került, mert neki volt még reménye arra, hogy az elszenvedett fogság kínos évei után megláthatja szeretett hazáját és családját. A sok herédi hadifogoly közül három ember különös fogságát szeretném kiemelni, azért, mivel földrajzilag Ők kerültek legtávolabb hazájuktól, Aranyi Lajos, (1891-1984) Mustó János és Szőkedencsi Géza, mint I. világháborús magyar katona, hadifogolyként megjárta Vlagyivosztokot. (Oroszország Szibérián túli területe, messzi keleten, közel a Japán partokhoz) Aranyi Lajos 23 évesen került a galíciai frontról előbb Moszkvába, majd egyre keletebbre, végül azon az Isten háta mögötti helyen töltött fiatal éveiből 6 évet Mustó Jánossal. Már több mint négy év kemény megpróbáltatásai állottak mögöttük, amikor ígéretet kaptak a hazatérésre.

A hazatérés végül is közel két évig tartott, ugyanis mindig hitegették a foglyokat azzal, hogy most már hazatérnek, de az egyiktáborból mindig csak egy másik táborba költöztek át, ugyan egyre nyugatabbra kerültek földrajzilag, de még mindig nagyon távol a magyar földtől. Minden költöztetés után újabb és újabbmunkát kellett végezniük, amit elmondani is hosszú volna, csak említem, hogy Szibériában fadobozokat szögeltek kesztyű nélkül negyven fokos hidegben, Moszkvában kórházat takarítottak, a Volga vidéké burzsujok földjét művelték, ahol állatok között volt a szállásuk. A tábori körülményekről és ételükről jobb nem is beszélni, hiszen az nem ember gyomrának való volt. Amikor már közel jártak a Kárpátokhoz, megszöktek, és Románia földjén jutottak haza. Aranyi Lajos katonáskodása ezzel még nem ért véget, azok közé tartozik, akik kivették részüket a II. világháború öldöklő harcaiból is.

Magyar Tanácsköztársaság herédi vonatkozásai

Herédre csak 1918. október közepén érkeztek hírek a forradalom kitöréséről. Ezek a hírek eleinte megrémítették a falusiakat, mert a legtöbbjének fogalma sem volt a forradalomról, s azt hitték, hogy nem egyéb, mint az emberek öldöklő harca egymás ellen. Mikor azonban híre jött, hogy Károlyi Mihály földosztást kezdett el a Heves Hegyei Kál-Kápolnán, a birtokán, és hogy a forradalom vezetői szétosztják a nagybirtokokat, kezdett megváltozni a hangulat a forradalmi gondolatokkal szemben. Amikor pedig azt látták, hogy a forradalom eredményeképpen egyre jönnek haza a fronton szenvedett édesapák, férjek, ifjak, más szemmel nézték, és más gondolatokkal fogadták a forradalom hírét.Pásztor József, aki korábban budapesti lakos volt, egymagában egy kis felfordulást rendezett Heréden 1918. november 1-jén. Az itt lakó Brüll földbirtokos család tiltakozása ellenére, a Brüllék parádés lóistállójából, – amely 1945-ig a község közepén volt, s melyben 12-12 pompás ló állott, – kiválasztotta a legszebb 4 lovat, ezeket hintóba befogta, és cigányzene hangja mellett a reggeli óráktól kezdődően körbe futkosott a falun, a lovakat kimerülésig hajtotta. Utána a másik 4 lóval megismételte a korábbiakat. Később pedig Brüllék éhes agarait is szélnek eresztette.

1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Akkor a falu vezetőjének Thomka Pált választotta meg a község népe, akinek foglalkozása lakatos volt. Jóindulata, s műveltsége biztosítékot jelentett arra, hogy a községet ez időszakban vezesse. Sajnos egy jól szervezett csoport hamar eltávolította a vezetésből. Ez időben egy eset hozta izgalomba Heréd lakosait. Egy Szabó Hárs Péter nevű zászlós – aki a kastély őrizetére volt kirendelve katonáival – titokban ellenforradalmi tevékenységet folytatott. Ezt a politikai bizottságok megtudták, és halálra keresték. Hárs Péter idejekorán elbujdosott üldözői elől, de egy forradalmi érzelmű egyén feltárta rejtekhelyét künn a mezőn, ahol rozsbúza között bujdosott. Onnan menekült, s Weisz Mária pincéjében megtalálták, és ott agyonlőtték.

A Tanácsköztársaság bukása után Szabó Hárs Pétert a Brüll család fölvetette a sírból, fölboncoltatta, majd eltemettették eredeti sírhelyére a mostani temetőbe.

1919. június 13-án egy nehéz tüzéralakulat volt Heréden egy 30 és feles és 4 kisebb ágyúval, akik 4 napig voltak községünkben. Távozásuk előtt az itteni uradalom intézője elfűrészeltette a Szipszer-híd 3 pillérét (akkor még fából volt) abból a célból, hogy a távozó tüzérség nehéz ágyúi alatt a híd leszakadjon. A merényletet azonban idejében közölték Sebők nevű parancsnokukkal, aki Hatvanból hosszú vasúti síneket hozatott, ásókkal alátámasztva a híd elbírta a terhelést, a harcosok továbbjutottak.

A románok 1919. augusztus 12-én jöttek Herédre, hogy a kommunistákat összeszedjék, sikerült is 3-4 embert összeterelni, akiket megbotoztak. Leginkább Szabó Hárs Péter üldözőit keresték. Legtöbbet szenvedett Rudas Mihály bácsi, aki még több évi börtönbüntetést is elszenvedett, habár nem ártott senkinek. 1915-1920 között, de főleg az I. világháború alatt a lopások száma nagyon elszaporodott. Abban az időben főleg a kóbor cigányok nagy tömege jelent meg a falvakban, és a mezőn dolgozó parasztasszonyok otthonát kíméletlenül kirabolták. A lopások végül oda fajultak, hogy az éjjeli órákban még a lakóházak falát is kibontották, és úgy rabolták ki Tóth József és Gregus András lakóházát. Mintegy 11 rablás volt ekkortájt községünkben. 1917. november 7-én győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a világtörténelemben, a szovjet hatalom megerősödésével először jelentkezett a munkásosztály olyan hatalma, mely tudományosan is bebizonyította, hogy a munkásság át tudja venni a hatalmat, és alkalmas az ország vezetésére is.

A földbirtokos és polgári osztályok egy része számolt is ezen realitásokkal, és az országgyűlésen felvetették a nincstelen parasztok legégetőbb problémáját, vagyis a földreform megvalósítását. Végre 1920. évi XXXVI. törvénycikk alapján meghirdetett földreform törvényt, ami nem volt egyéb egy kis alamizsnánál, illetve a parasztság becsapásánál.

E törvényben nem emlékeztek meg a gazdasági cselédekről sem. Sőt, e törvénnyel ütöttek rajtuk, mivel ezen birtokrészek kiosztása után az uradalmak csökkentették a kommenciós (kommenció = a szegődményes cselédek természetben kiadott bére a mezőgazdaságban) cselédek létszámát, is a Heréd környéki uradalmakból elbocsátottak néhány cselédet, akik családjai akkor kenyér nélkül maradtak.

Nagy gazdasági világválság 1929 – 1933

Éreztette a világválság hatását községünkben is. A munkások munkabérei alacsonyak maradtak, a munkanélküliek száma állandóan nőtt. Kevés embernek adtak munkalehetőséget, s így sokan tengődtek munka nélkül. Sok gazda eladósodott, mivel terményeit nem tudta értékesíteni. Ekkor a búza ára 32 pengőről 9 pengőre csökkent.

A környező üzemek kapuinál álltak a munkások tömegei munkafelvételre, akikből csak néhányat alkalmaztak. Sok értelmiségi dolgozó is munka nélkül tengődött. Azért magyarázható, Valenta Győző polgári iskola tanára lemondásával megüresedett római katolikus tanítói állásra 1933-ban 94 fő pályázott, s akkor 1933. november 12-én választotta meg az iskolaszék a pályázók közül Tari István kántortanító lőrinci lakost, a r. k. tanítói állásra, aki a kántort is köteles volt helyettesíteni.

A nyomor sok családnál elviselhetetlenné fokozódott, aminek okát abban is látták, hogy Heréd község a legkegyetlenebb és legrafináltabb bárók birtokainak közepén vergődött, főképp a nincstelenek kiszolgáltatásának nem volt határa ebben az időben.

A Heréd melletti József-major (Szarkás) pusztán épült ebben az időben egy hatalmas tehénistálló, melynek teteje üveg, az oldala szép csempével van belülről kirakva. Abban a legyeket távol tartották, a tehenek jól tápláltak voltak, és szemmel láthatóan jól is érezték magukat. Az istállótól mintegy ötven méterre állt egy cselédház, ahol 6-8 család lakott. A gyerekek maszatosak, rongyosak, közülük némelyik beteg volt. Deutsch Bandi báró hetenként 2-3-szor meglátogatta a pompás tehénistállót és a teheneket. De eszébe sem jutott, hogy az istálló közelében lévő korszerűtlen cselédlakásokat megszemlélje, a végtelen nyomorban lévő cseléd munkásait megnézze. Ha véletlenül meglátta a szegénységtől megnyomorodott cselédgyerekeket, undorral fordult el tőlük. A gazdasági világválság kihatott Heréd község agrárproletárjaira is. Ugyanis 1925-től a földesurak egyre inkább áttértek a cukorrépa termelésére, mivel sokkal jobban jövedelmezett, mint a búza. Így az aratócsoportok évről-évre rosszabb aratási szerződést kaptak, kevesebb hold aratásával kellett megelégedniük . Heréd község nincstelenjei évtizedeken keresztül a Podmaniczky, Radvánszky, Hatvany (Deutsch) bárók, valamint Brüll földbirtokos család birtokain arattak. A világválság elmúlt, de hatása nem maradt nyomtalanul. Elégedetlenség nyugtalanította az embereket. 1937. április közepén híre járt, hogy Németországban mezőgazdasági munkára szerződtetnek embereket. A hír hallatára a herédi munkanélküliek egy csoportja ezért felkereste Duray Károly főjegyzőt, hogy őket is segítsék abban, hogy kijuthassanak Németországba, de elutasította őket azzal, hogy idehaza vállaljanak munkát.

Akkor a csoport Oravecz István (Kökényesi u. 21.) herédi lakost kérte fel az ügy lebonyolítására. Szívesen vállalta, elutazott Budapestre a Földművelésügyi Minisztériumba, a Munkaközvetítő Irodába. Ott dr. Teölgyes István, a munkaközvetítő iroda vezetője fogadta, és ez ügyben kerületünk országos képviselőjéhez, dr. Sztranyovszky Sándorhoz utasította, aki akkor az országgyűlés elnöki tisztségét töltötte be azzal, hogy majd segíti a herédieket. Az országház elnőke, Stranyovszky Sándor azzal utasította el Oravecz Istvánt, hogy idehaza van elég munka, aki nem akar dolgozni, annak miért adnának alkalmat, hogy Németországba menjen. Bár Oravecz István rengeteg itthoni próbálkozását sorolta fel a csoportnak, Sztranyovszky közömbösen viselkedett. Oravecz éles vitába szállt vele, aki telefonon parlamentőröket hívott be, akik gyorsan intézkedtek Oravecz eltávolításában. De Oravecz István nem tágított, visszament Teölgyesihez, aki közölte: "Mivel az ügy nem tartozik az ő irodájához, sem hatásköréhez, segíteni nem tud". De ad egy jó tanácsot. Utazzon el a heves megyei Domoszló községbe, ott működik egy német szerződtető bizottság, azoknak adja elő kérését. Oravecz István azonnal odautazott, s kérésének előadása után a bizottság mezőgazdasági munkára Herédről 33 személyt leszerződtetett. Heréd lakosságának zöme kenyerét helyben, a termelőszövetkezetben, a környéken Hatvanban a cukor- és konzervgyárban, Selyp, Petőfibánya, és az erőmű térségében lévő ipari üzemekben kereste meg, ahová az ötvenes évek elejétől autóbuszokkal járhatott munkába. 1950-ben indult meg az első polgári járat Nagykökényes Eger között, melynek indulási és érkezési ideje az elmúlt ötven évben szinte nem változott.

A II. világháború nehéz napjai, 1941-1945

1941. június 22-én Németország orvul megtámadta a Szovjetuniót. Akkor már mindenki tudta, hogy Magyarország nem fogja elkerülni a háborút. Valóban 1941. június 27-én Magyarország is hadat üzent a Szovjetuniónak. Akkor községükben is megkezdődött a katonai kiképzésben részesültek behívása SAS behívóval. LeventeoktatásFőoktató: Fazekas József aljegyző (1934-1938-ig), Tari István kántor-tanító (1938. évi behívásokig), Oktatók: Gregus János, Kelemen János, Kómár János Honvédségi segítő: Szép József őrmester

Levente sorkötelesség: 12 éves kortól bevonulásig Gyakorlat: nyáron a futballpályán, télen az iskolában. Lövészet: Szipszer-hídnál, a Hatfánál. 1941-44-ben a Szovjetunió és Németország között folyt a háború, s mivel Magyarország a németek csatlósa volt, csaknem minden katonai kiképzésében részesülő egyént SAS-os behívóval behívták és kivezényelték a Keleti Frontra, ahonnan egyre több halálhír vagy sebesülés híre érkezett. A herédiek közül legtöbben a Don-kanyarban haltak meg. A hadbavonultak hozzátartozói rettegve várták a holnapot, hátha az ő gyermekük, férjük, apjuk halálhírét hallják. Az élve maradtak pedig az otthonukra, családjukra gondoltak.

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A gyárak, üzemek élére katonai parancsnokok kerültek Ez évben jó termés volt. A háborús hangulat azonban egyre nőtt. Ugyanis az uralkodó osztály a magyar gazdaságot kiszolgáltatta a németeknek, azért Jurcsek közellátási miniszter bevezette a jegyrendszert. A hiányzó élelem és iparcikk súlyos megpróbáltatásoknak tette ki községünk lakosságát is, különösen a hadba vonulók hozzátartozóit, amit még súlyosbított az a tény, hogy úgy az ország, mint községünk lakói sokat rettegtek a légi veszélytől. Egy héten többször amerikai és angol repülőgépek beszálltak az ország és így községünk légterébe is – és bombázásokkal óriási károkat okoztak. Így ez év nyarán földig bombázták a hatvani vasútállomást is, ahol sokan lelték halálukat. A hatvani vasútállomás mellé épült óvóhely is telitalálatot kapott, ezért volt magas a halottak száma.

1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó bejelentette a fegyverszünetet, ez időtől kezdve községünk fiaiból is többen megszöktek a katonaságtól, s nagy nehézségek árán sikerült csak hazaérkezniük. 1944 novemberében egyre közelebb került a front községünkhöz November 16-án két hatalmas ágyúlövés érte Herédet. Akkor már több német alakulat a civil nép bevonásával próbálta fokozni katonai erejét, ezért 96 férfit összeszedtek, s német katonai őrizet mellett a Cifra-major és Hatfa-domb aljára vezényelték őket futóárok ásására. Akkor november 25-én már Hatvant felszabadította a Vörös Hadsereg. A futóárok vonala a dombon fekvő Cifra-major tanyától cikcakkban húzódott le Ó-Varsány pusztáig. Minden civilnek 15 méter szakaszt mértek ki mielőbbi kiásásra. A munkát alig kezdték el, nemsokára szovjet felderítő repülőgépek haladtak el felettük. A német légelhárító ágyúk ekkor tüzelésbe kezdtek, de egyetlen szovjet repülőgépet sem lőttek le. Egy óra múlva minden ugyanúgy megismétlődött. Nem tudom okát adni, hogy miért, de a németek, amint a második szovjet felderítők eltávoztak, a civileket azonnal hazaengedték.

Másnap 96 civil embert a Fehér-tanyához rendeltek a németek hasonló céllal, de ott már a civilek nem tudtak eljutni a kijelölt helyre a szovjet katonák által leadott sortűz miatt, s a közelben lévő kukoricásba menekülés után a civilek ismét hazamehettek. Közben a németek a Szőlők-feletti domboldalon téli bunkert építettek ki. 1944. december elején pedig, a harmadik esetben 96 civilt a község keleti részébe, az ún. kántor földek végéhez vezényeltek a németek az esti sötétedés után, ahol ágyúárkokat ásattak velük. E közben egyre tartottak a belövések a falu lakott területére, mivel itt sok volt a német katona. Húsz napon keresztül mindennap kapott több belövést a község.

Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt harcoló 2. Ukrán Front elnevezésű hadseregcsoport a Duna-Tisza közének felszabadítása után eljutott Hatvan térségébe, s katonái véres harcok árán 1944. november 25-én felszabadították Hatvan városát, majd 1944. december 5-én Heréd községet is.Így zajlott le a korabeli szemtanú szerint: Mindenki azt gondolta, hogy csak Hatvan városban és Lőrinci községben bontakozik ki nagyobb támadás, mivel itt ipartelepek vannak. Nem így történt. 1944. december 5-re virradóra bámulatos csönd volt községünkben, s mivel tél volt, későn virradt. Mindenki igyekezett az eddigi lövés okozta károkat helyreállítani. És egyszer csak – mintha a pokol szakadt volna ránk, úgy délelőtt 9 és 10 óra között olyan hatalmas pergő tüzelés zúdult a községre, hogy szinte egyetlen négyzetméternyi terület sem volt olyan, hogy lövés ne érte volna. Ez a pergőtűz legalább 40 percig tartott. Azután megindultak a szovjet hadsereg egységei, és délután 2 óráig hősi küzdelem után kiverték a németeket községünkből. Még utcai csatározások is voltak. Sajnos egy német lövés ledöntötte a katolikus templom szép bádogtornyát.A harci cselekmény után borzalmas képet mutatott községünk:

- alig volt olyan ház, melyen ép tető maradt, - több ház és szénakazal leégett, - bombatalálatot kapott mostani hősök szobra helyén lévő róm. katolikus elemi iskola is, mely romokban hevert, - 41 polgári lakos életét vesztette a bombázások és harcok idején, - a legsúlyosabb bombatámadás id. Samu Jánost, ifj. Samu János feleségét és három leányát: Máriát, Erzsébetet és Terézt érte.

A lakosság jó része már hetekig bunkerokban, pincékben húzódott meg a légitámadások, súlyos lövések és harcok idején s örült, a felszabadó szovjet katonák megjelenésének, akik véget vetettek a rettegésnek. A mezőkön, utakon, házak között sok német és szovjet katona holttestét lehetett látni, amelyeket, helyesebben a hősöket, szovjet katonák és a civil lakosság temetett el.

A romok újjáépítését a lakosság hamarosan megkezdte nehéz körülmények között, de az élet lassan normalizálódott és fokozatosan megindult.

Lénár Ferenc, Heréd, Kossuth út 2. sz. alatti lakos: Gyermekkori élményem, visszaemlékezéseim a II. világháború borzalmairól című írásában így fogalmaz:

"Riadó esetén anyámmal és nagymamámmal a szomszédságban lévő Hangya Szövetkezet italbolt pincéjébe szoktunk menekülni. A mi körzetünkben ez volt kijelölve 50 személy részére. Hallottuk a hatvani vasútállomás bombázását, kijöttünk a mélyből. Fejünk felett úgy röpködtek a bombázó repülők, mint ősszel a költözés előtt álló fecskék. Mi a közelünkbe eső kiszáradt patakmederbe menekültünk. A patak oldalán lévő fűzfák álcáztak minket. A németek téli állásra rendezkedtek be, a falu szélén – jelenlegi dögkútnál – kökénybokrokkal borított domboldalon bunkerokat építtettek ki, s innen lőtték aknákkal a Nagygombos környéki harci állásokat. A baji gesztenyefasortól balra húzódó akácfasor mellett pedig lövészárkot ástak ki.

A fiatalkoruknál fogva idehaza maradt leventéket (mint én is!) kivitték lövészárkot ásni. A lövészároktól kb. 300 méterre a Baj-pusztán már orosz katonák voltak. A falunk németekkel és ágyúikkal körülvéve. A férfiak javát elvitték katonának. Itthon csak az asszonyok, gyerekek és az idős emberek maradtak. Mivel apám is katona volt, a családfő feladatai 15 évesen rám -maradtak.(A cukorrépát – kb. 150 mázsát – lovas fogattal beszállítottam, a Selypi Cukorgyárba, de sajnos az árát már nem fizették ki.

Láttam, amint a németek a Nagygombosi Állami Gazdaságból elhajtottak a ménest. A mi lovainkat is el akarták vinni, mivel keservesen sírtam, itt hagyták, mondván, ha ők nem, majd elviszik az oroszok. Ez be is következett. Anyámmal és nagyanyámmal kiástunk egy vermet: húst, zsírt, kevéske lisztet rejtettünk oda, amit sajnos bombatalálat ért. A szérűn lévő szalmakazalban alakítottunk ki alagúthoz hasonló járatot, bombázáskor oda menekültünk. Velünk volt a szomszédból Tóth Imre is, (tőlem két évvel fiatalabb) aki rövid időre kiment a kazal alól kicsit leskelődni, de abban a pillanatban felrobbant a levegőben egy akna, ami a jobb karját tőből leszakította, rövid időn belül elvérzett, meghalt. A koporsó deszkából készült, ideiglenesen a kert végében temettük el.

A front előrehaladtával átmentünk Nagykökényesre Lénár nagyapámhoz, úgy gondoltuk, biztonságosabb helyen leszünk. A Nógrád patak mellett mentünk hárman, a bombázó repülőgépek fölöttünk röpködtek. A kastély pincéjébe vitt a nagyapám, egy bombatámadás miatt a világítás megszakadt, komolyabb sérülés nem történt, nagyapám arcát érte kisebb karcolás.

Amikor visszajöttünk Herédre, láttuk, hogy házunk oldala kidűlt, a másik oldalon a falra akasztott feszület épségben maradt. Ez a látvány megnyugtatott, és lökőerőt adott a további nehézségek elviselésére. Szomorú, hogy gyermekként sok német és orosz katona holttestét láttam a határban, akik életüket áldozták hazájuktól és szeretteiktől messze földön, a nagy ismeretlenségben."

Az 1945. évi földreform végrehajtása Heréden

1945. március 15-én az Ideiglenes Kormány kiadta a nagybirtokrendszerről, annak megszüntetéséről és a földnek a parasztság között való felosztásáról szóló rendeletet.

Akkor megalakult községünkben is a Földosztó Bizottság: elnök: Oravecz István (Kökényesi út, 21.)

tagok: Deme András Morvai János Keresik János Oravecz János Kómár István Szekszius Lajos Tolmácsi József Tuskán István voltak A Földosztó Bizottság megkezdte munkáját Oravecz István vezetésével és 2305 katasztrális hold szántóföld lett kiosztva az alábbiak szerint: 1./ Radvánszky Albert báró birtokából 990 kat. h. 2./ Prónay féle malomsápi birtokból 59 kat. h. 3./ Dr Hirtsch Albertné Baj-pusztai birtokából 119 kat. h. 4./ Hatvani Endre báró birtokából 200 kat. h. 5./ Veszély Károly birtokából 150 kat. h. 6./ Augosztovics Győző birtokából 150 kat. h. 7./ Dr. Seibert Sándor birtokából 717 kat. h. 8./ Kunder Antal birtokából 6 kat. h.

A házhelyek kiosztása a következőképpen alakult: Heréden: 182 házhely 53 kat. holdban, Kerekharaszton: 132 házhely 38 kat. holdban,, Mátravidéki Hőerőműnél: 96 házhely 31 kat. holdban., Tartalékföld maradt:, Heréd részére: 63 kat. hold,, Kerekharaszt részére: 5 kat. hold,, Mátravidéki Hőerőmű: 4 kat. hold., A földreform során tehát földhöz jutott:, Heréden: 518 személy, Kerekharaszton: 144 személy

Különösen kemény személyi küzdelmet jelentett Oravecz Istvánnak, mint a herédi Földosztó Bizottság elnökének a versegiekkel vívott harca, akik ásóval, kapával, villával, kaszával felfegyverkezve támadtak rá a versegi földekre való igénylése miatt. Ő azonban bátran, az igazság érvelésével szembenézett velük. Kezében 25 évnek summás, aratási szerződéseivel azt mondta: "A földnek hovatartozását emberek ezek a papírok döntik el, a föld azé, aki azt megdolgozta. Ezeken a földeken csak herédi emberek dolgoztak, s elég baj volt, hogy a földek után járó adót Verseg vette fel!" És valóban, mint ahogyan bebizonyosodott az említett okmányok döntötték el a föld hovatartozásának sorsát.

Mindezekből láthatjuk, hogy a Földosztó Bizottság elnökének alkalmasabb személyt keresve sem találhattak volna, mint Oravecz Istvánt, aki erős akaraterejével, ambíciójával, fáradságot nem ismerő kitartással és nem utolsó sorban harcos forradalmi lendületével a község őshatárán kívül még 449 kat. hold. földdel többet kiharcolt a herédi földigénylők számára.

A versegi eseten kívül még többször előfordult, hogy célja elérését ellenséges tömeg hátráltatta, de ő szinte minden akadállyal hősiesen, elfogadható érvelésekkel megküzdött.

A község dolgozói példás szorgalommal művelték úgy a régi, mint a földosztás során kapott földeket, még igavonó állat hiányában is, kézi erővel is.

Az 1956-os eseményekről Herédet érintően

Október 23-án kezdődött az eseménysor, mindenki a dolgozók közül benn tartózkodott a Tanácsházán. Csak az tudott a budapesti forrongásról, akinek rádiója volt. Október 24-én csak az irodasegédek és a vb. titkár tartózkodott az épületben. Az akkori tanácselnök, Radics János soha többet nem ment be dolgozni, a faluból is távozott.

Később kezdődött a nagy felfordulás, megjelentek a hangoskodók, meglepték a tanácsházát. Úgy döntöttek, falugyűlést hívnak össze, hogy új tanácselnököt válasszanak. A vb. titkár 4. hónapja dolgozott itt, őt nyugton hagyták, azt mondták neki, ő még nem tanult meg hazudni, tehát maradhat, így a rögtönzött gyűlést is neki kellett levezetni. Az ülésen választották meg tanácselnöknek Oravecz Imrét, aki 1 hétig látta el tisztét. Közben követeléseket fogalmaztak meg:

- töröljék el a beszolgáltatásokat, - égessenek el minden könyvet, okmányt, anyakönyveket stb.

Hangos bemondón kellett a pontokba szedett követeléseket a vb. titkárnak ismertetnie, mivel az ott tartózkodók közül kezeléséhez ő értett. Az ülés után Oravecz István bácsi a feszületet behozta és felakasztotta az elnöki iroda falára, majd abban egyeztek meg, hogy vasárnap közösen elmennek a délelőtti nagymisére. Ezen a vasárnap estén volt a könyvégetés a tanácsháza előtt, égették az adó- és beszolgáltatási iratokat, az anyakönyvekre is ez várt volna, de szemfüles és felelős egyének úgy mentették meg, hogy ablakon adogatták ki, majd a szomszéd lakásban helyezték el. Ha sikerült volna elégetni, bizony nagy kár érte volna településünket, mivel az anyakönyvek nagyon-nagyon fontos okmányok a község számára.

A könyvégetéseknek híre ment, sok kíváncsi ember nézte, különböző megjegyzések hangzottak el. A kedélyek lecsillapodása után választották meg Kercsik Lajos bácsit tanácselnöknek, később pedig Szekszius Mihályt. A beszolgáltatás eltörlésével könnyebb lett a falu élete.

Az élet ment tovább, adót fizetni kellett, mert aki elmulasztotta, annak nevét a faluban kihirdették, tudatni kellett az emberek előtt. De azok nevét is ismertetni kellett, akik nem járatták gyermeküket rendszeresen az iskolába. Ekkor még létezett a szegénységi bizonyítvány kiadása. Azok kérhették, pl. akik pereskedtek, de nem volt elegendő pénzük ügyvédet fogadni. De olyanok is igényelték, akiknek házuk, tehenük, vagyonkájuk volt. Nyilvánvaló, hogy ők nem kaphattak ilyen ügyiratot, ezért nagyon ellenszenvesnek tartották az adóügyi előadót. Neveket szándékosan nem ismertettem, akik a leírtakból valamilyen hátrányt szenvedtek volna. Tudom, hogy e téma hiányos, hézagos, ennyit sikerült megtudnom.

1958 novemberében – mivel a megbízása lejárt- újra megválasztották a községi tanács tagjait: tanácselnök: Szekszius Mihály tanácstitkár: Hartai Sándorné (Kapuszta Erzsébet) gazdasági vezető: Samu Józsefné (Kovács Margit) vb tagok: Juhász Pál, Szekszius Mihály, Nagy Lajos, Hartai Sándorné, Tatai István, Katona József, Kozsda István, Rajman István, Fekete András. 1959. augusztus 1-jén Szekszius Mihály tanácselnök lemondásával Buzma Sándort bízták meg ideiglenesen a tanácselnöki teendők ellátásával 1959. szeptember végéig. 1959. október 1-jétől Katona Lászlót választották meg tanácselnökké.

[szerkesztés] Nevezetességei

[szerkesztés] Gazdaság

Mezőgazdaság

Láthatjuk községünk eddigi történetéből azt a tényt, hogy Heréd község lakóinak nagy része a jobbágyság ivadéka. A falu rögtúró népe évszázadokon át a környező uradalmak birtokain, majd saját kis földjeit művelte, ezért még az első világháború előtt is tipikus mezőgazdasági község volt Heréd, telítve a jobbágy világból visszamaradt maradisággal. Gyűlölték elnyomóikat és az elnyomókat szolgáló hajcsárokat, s e gyűlöletben a sok évszázados elnyomás súlyossága csúcsosodott ki. De semmit sem tettek abba az irányba, mely a szabadságot jelentette volna, mert nem voltak még forradalmi szelleműek, sem összetartók. De azt is megállapíthatjuk községünk eddigi történetéből, hogy éppen a legnagyobb, legsúlyosabb, a legválságosabb történelmi időkben az erős és kemény parasztság összeforrott a földdel, s ura volt mindig a maga sorsának. Ez olyan forrás, amelyből mindig meríthet a nemzet, és a mostani dolgozó ember megújító fenntartó erőt.

A falusi ember nem volt soha bőbeszédű, inkább mélyen gondolkozott és cselekedett. Éltető eleme volt a munkája és munka eszköze: a föld, a ló, az eke, a vetőgép. Hajnaltól késő estig a határban, a természetben a friss levegőn, a szabadban érezte jól magát. Nyáron, ősszel a mező, a föld művelése, tavasszal a vetés, és az ezzel kapcsolatos teendők. Télen pedig az erdőből, szerezte be téli tüzelőjét, a fát és a gallyat. De télen javította, újította meg a megkopott, elhasználódott munkaeszközöket. A herédi ember is, aki tehette vagy tehetősebbnek számított, azon volt, hogy vagyonkája egyre gyarapodjon. Ennek lehetősége elsősorban azoknak jutott osztályrészül, akik lovas fogattal rendelkeztek. Azokat a családokat, akiknek nem volt lovas fogatuk a kölcsönösség, "kéz kezet mos" elve alapján segítették a módosabb emberek.

Cséplőgép tulajdonos volt Szénási István. Cséplőgépét még lovak vontatták, melynek bérbeadásáért a kicsépelt gabona bizonyos %-ával fizettek a gazdák. A falu képe, gazdálkodása megváltozott 1945 után azzal, hogy a társas gazdálkodás útjára léptek. Nem ment könnyen és simán. Nagyon kellett a meggyőzés, a ráhatás. A földreform során földhöz juttatott volt uradalmi cselédek, a falusi agrárproletárok egy része, sőt még a törpe kisparasztok is közösen szövetkezetbe léptek.

A termelőszövetkezet megalakulása

1./ Heréd első termelőszövetkezete alakult 1949-ben, mely a Micsurin nevet viselte. Az Újpusztán hozták létre. Elnökei: Rajman István 1949-1950-ig, Karácsonyi Jánosné, Fekete Sándor Működött 1956. decemberig.

2./ A következő termelőszövetkezet a falu belterületén élő falusi emberekből szerveződött, alakult 1952-ben. Újbarázda elnevezést kapta, Elnöke: Szabó Imre. Alapító tagok: Tatai Imre, Mészáros Imre, Hernek Imre, Gregus János Működött 1956-ig

3./ Haladás Tsz. Új-pusztán alakult 1957 januárjában. Elnöke: Adorján János

4./ A Mátravidéki Tsz-be a falu zöme lépett be, igaz erőltetve, kényszerrel, a falujárók nyomására. Elnöke: Morvái János. Saját lovaikkal és gazdasági felszereléseikkel léptek be a gazdák. Alakult 1959 márciusában.5./ Haladás- és a Mátravidéki Tsz-ek 1962. január elsejétől egyesültek és Mátravidéki Tsz néven folytatták a gazdálkodást. Elnökei: Katona László Magasvári Gyula

6./ 1975. január 1-jén a herédi Mátravidéki, és a nagykökényesi Rákóczi Tsz egyesült, neve: Barátság Tsz lett. Elnöke: Magasvári Gyula

7./ 1978. január 1-jétől a Barátság Tsz és a boldogi Béke Tsz valamint a hatvani Lenin Tsz Egyesültek Lenin Tsz néven. Elnökei: Dr. Szűrszabó Gusztáv, Vágó József

8./ 1992. december 23-án a Hatvani Lenin Tsz-ből kiváltak a herédi és nagykökényesi tagok, és megalakult a Heréd – Nagykökényes Mezőgazdasági Szövetkezet. Székhelye: Nagykökényes, Tamota-puszta. Elnöke: Katona János – folyamatosan. Működését 1993. január 1-jétől kezdte, és jelenleg is változatlan formában működik.

A termelőszövetkezet vezetési módszere

A közgyűlés:

A közgyűlés a tsz legfőbb testületi szerve, mely a tagok összességéből áll. Keretében a tsz minden tagja érvényesítheti tulajdonosi jogát, és részt vehet a közös gazdaság irányításában.

A termelőszövetkezet vezetősége:

A vezetőség a tsz általános hatáskörű testületi szerve, amelyet a közgyűlés titkos szavazással a sorából 4 évre választ. (10 – 25 tagból áll)

A termelőszövetkezeti bizottságok:

A tsz-ek vezetésében fontos szerepet töltenek be a különböző bizottságok. Segítik, hogy a szövetkezeti demokrácia valósággá váljék, széles bázisra helyezkedjék, a demokratikus önkormányzat megvalósuljon.

A termelőszövetkezet dolgozói

Az emberek tudták, hogy csak a munka biztosítja a családnak a megélhetést. A vezetők jó szervező készséggel rendelkeztek, példamutató magatartással megáldott emberek voltak, akiket olyan emberekbíztak meg a vezetésre, akik a föld iránt tiszteletet éreztek. Rászolgáltak a bizalomra. A tsz irányító munkáját fiatal szakemberek és jó szakemberek végzik, akiket a dolgos tagság segített. Így a tsz erősödött, a tagok kezdték jólétük alapját meglátni a tsz-ben. Mindannyian élénken részt vettek a falu társadalmi életében.

Vagyonegyesítés, tulajdoni bejegyzés, kárpótlás

Az első szabadon választott parlament 1992-ben megalkotta az úgynevezett szövetkezeti átalakulási törvényt. Ebben a jogszabály azt írta elő, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak a nyugdíjas és dolgozó tagjainak köteles juttatni az évtizedek során felhalmozott vagyonból, hanem mindazoknak, akik hajdanában legalább öt esztendeig dolgoztak a közös gazdaságban.

Vagyonegyesítés:

1992. évi VI. törvény alapján Heréden is, – a közgyűlés határozata szerint a ? a tsz-vagyon felosztásra került: 1./ vagyoni hozzájárulás alapján (bevitt ló, gazdasági felszerelések stb.) 2./ tagi évek alapján

Tulajdoni bejegyzés földkiadás alapján:

Megalakult Heréden a Földkiadó Bizottság. A Földkiadó Bizottság 1993. október 10-én kelt jogerős határozata alapján a tulajdonjog bejegyzésre került. Közös helyrajzi szám szerint – részarány tulajdonként – szerepel a tulajdonosok nevei a telekkönyvben.

Kárpótlási jegy:

Falunkban is – mint országszerte – sor került a jogtalanul elvett földek kárpótlására. A volt földtulajdonosok kárpótlási jegyet kaptak. A kárpótlási jeggyel "licitálással" ismét földtulajdonosokká válhattak. Szinte mindenki élt ennek lehetőségével.

Befejezésül látnunk kell, hogy 2002 táján a termelőszövetkezetek politikai támadások célpontjává váltak. A pusztulás és építkezés kettősségét sokadjára éli meg a magyar mezőgazdaság. Amit hajdan vérrel, verítékkel és erőszakkal hoztak létre, vagyis a tsz világot, azt nemigen lehet korunkban a hűvös ész alapján rendbe tenni. Ráadásul az értelem végzetesen keveredett az érzelmekkel. A maga helyén és idején mindkettőnek megvan a szerepe. De így együtt? Ezek után felvetődik a kérdés, hogy vajon jó irányba haladtunk az Európai Unió felé?

Kiskereskedelem Hentesüzlet és mészárszék 1945 előtt

- 1885- től Zaszran János üzlete a mai ABC közelében, - 1885-től Vladár János üzlete a Dózsa u. 5-ben. - 1907-től Vladár Sándor üzlete a Rákóczi úton, majd a tejcsarnok helyén, később a Dózsa út 8-ban. - 1907-től Cserna János üzlete a Rákóczi úton a későbbi tejcsarnok helyén. - 1907-23-ig Kóródi Gyula üzlete a Rákóczi út 129-ben, ahol a kimérést Kóródi távozása után Binder László vette át. - Ez időben id. Juhász Mihály és fia ifj. Juhász Mihálynak is volt hentesüzlete. Az apa elmaradt a háborúban, és mikor a fia is meghalt, akkor az ifj. Juhász Mihály felesége, Pataki Mária vezette az üzletet még kb. 10 évig. Ez az asszony férfiak ügyességével vágta le és dolgozta fel az állatokat.

Ezt követően egy ideig nem volt említésre méltó, hosszú ideig üzemelő hentesüzlet a faluban.

Élelmiszerüzletek:

- A Hangya Szövetkezet már kb. 1850-től működött a faluban, és még a II. világháború után is sokáig életképesek volt. Ameddig emlékezetben vissza tudunk menni a Hangya életében, Tatai István házában kezdett működni a Kápolna úton. Ha makiejtjük a Hangya szót, mindenki a Rákóczi úton lévő épületegyüttesre gondol, mely még ma is létezik, sok-sok éve üzlet, kocsmának, szikvízüzemnek, báloknak, kuglipályának adva helyet. Az élelmiszer üzletét Szamosvölgyi János, majd Kántor László üzemeltette 1945 előtt, háború után Tóth Bertalan követte első, majd második feleségével. Ez az üzlet működött még Fekete Józsefné (Varga Piroska), Juhász János és Hartai Katalin, Búcsú János és felesége (Mészáros Mária) tevékenysége alatt. A Hangya hosszú éveken át az élelmiszeren túl méteráruk, cipő, később műszaki cikkek stb. árusításával is foglalkozott. Az élelmiszerüzletet utolsó üzemeltetője a 2002-ben címszó alatt olvasható.

- Kovács Imréné (Binder Anna) üzlete a Hatvani úton, mely kb. 1920-tól működött, még állomosítás után is, csak már akkor nem az ő tulajdonaként. (Ebben az épületegyüttesben ott lakott a tulajdonos, ott működött az élelmiszerüzlet és vele egy időben italkimérés is folyt, amiről az italboltok-kocsmáknál még olvashatunk.) Államosítás után az üzletben Juhász Imre, Gál Ferencné (Fekete Mária), Juhász Mihályné (Aranyi Erzsébet), Gregus Erzsébet Tóth Erikával egy időben, majd Bozsik Piroska is volt kiszolgáló. (Napjainkban az épületegyüttesben cukrászda, temetkezési kellékes, festéküzlet működik)

- 1945-ig működött Fridmann Jónás fűszerüzlete a Dózsa u. 3-ban. - 1945-ig működött Weisz Mór fűszerüzlete a Rákóczi út 151 alatt, - vele szemben állt Lichheinsten és Lővi Fülőp, majd, Szendrei János üzlete állt, szintén 1945-ig. - 1945 után nyílt meg a Kökényesí út 25. sz. alatt Bali István élelmiszerüzlete. - Ugyancsak 1945 után nyitott élelmiszerüzlet a Kökényesi út 27. sz. alatt, benne az eladó Bratkovics Sándorné (Szerző Erzsébet). Ez az üzlet a faluban Szerző boltja néven volt sok éven át kedvelt bevásárlóhely. Az épületben azóta is élelmiszerbolt van.

Italkimérések, kocsmák: - Kiss kocsma a Rákóczi úton Kiss István a tulajdonos, aki 1928-ban került Herédre, 1929-ben nyitotta meg a kocsmáját a Rákóczi úton, udvarában kuglipálya, és mulatságoknak is helyt adott, még 45 után is nyitva volt. - Úti János kocsmája a Rákóczi út 127. sz. alatt, kuglipályával várta a szórakozókat. 1945 előtt már üzemelt és még 1949 nyarán tartottak az udvarán táncmulatságot. - Kovács Imréné (Binder Anna) a Hatvani úton 1920-tól államosításig kocsmát is üzemeltetett. Itt is volt kuglipálya, de annyiból különbözött a többi kocsmától, hogy volt még biliárdozási lehetőség is. Sőt a nagyterem – azon túl, hogy bálok rendezésére is módot adott – rendelkezett színpaddal, és színdarabok előadására is volt példa. (Erről az épületegyüttesről már olvashattunk az élelmiszerüzletek címszó alatt)

- Mészáros József italmérése a Hatvani úton (ismertebb nevén sarki kocsma, később Szarvascsárda). Itt is volt kuglipálya, bálokat is rendeztek, sőt mozinak is helyt adott ez az épület. Már 1945 előtt is működött, előbb apa, majd fia mért benne, napjainkban is kocsma.

- A Hangya épületében a Rákóczi úton a kocsmát 1945 után Tatai János, Kovács Imre, Kozsda Imre, majd Fekete István vezette.

Ebben a kocsmában is volt kuglipálya, nagyobb terem, ahol bálokat tartottak.Az udvarban pedig szikvízüzem működött, illetve napjainkban is működik.Szódavizesek voltak: Tóth János (Berta), Knoska András, Gregus János.

Cukrászda:

Kovács Imréné (Binder Anna) élelmiszerüzlete helyén nyílt meg 1961. augusztus 20.?án, vezetője Temesvári Józefné (Cserényi Mária), Molnár Jánosné, Németh Attila, majd Aranyi Jánosné (Barát Éva) követte.

Daráló:

Meg kell említeni azt a terménydarálót, mely évtizedeken át szolgálta a falu lakosságát. Rák János 1935-ben nyitotta a darálót portáján a Rákóczi út 157. sz. alatt. A darálót eleinte traktor hajtotta, majd a faluban 1939-ben kigyulladt a villany, ezt követően a traktormeghajtást felváltotta a villanymotor. A terménydaráló 24 kalapácsos volt, elég nagy teljesítményű, óránként 5 mázsa terményt tudott darálni. Binder Károly – akkori hatvani Bajzás diák – a nyári szünidőben, 1951-52-ben a daráló kezelésében vállalt munkát, 18 évesen Rák Jánosnál. Ezek az értesülések is tőle származnak. Később Rák János halálát követően leánya Helmer Antalné eladta örökségét, a ház és a daráló új tulajdonosa Mészáros János lett, akit későbbiekben mindenki csak "darálós Jancsi bácsinak" tisztelt. Az államosítást követően a daráló a termelőszövetkezet telepére költözött, és az működtette tovább. Évekkel később épült az evangélikus templom háta mögött egy kis épület, a daráló oda költözött, és a rendszerváltásig még működött. Ez az épület még ma is áll.

Zöldségüzlet:

Ugyancsak az evangélikus templom mögött, a daráló épülete mellett nyitotta meg az ÁFÉSZ a hetvenes évek elején a zöldségüzletét. Ez a fabódé még most is áll, dacolva az idővel. Mészáros Teréz volt az, aki húsz éven át kiszolgált benne.

Olajkút:

Helye szintén az evangélikus templom mögötti kicsi tér. ÁFÉSZ üzemeltetésében nyílt 1970-ben, amikor elterjedtek az olajkályhák. Szénási Imre, majd Aranyi Vilmosné voltak a kútkezelők. A vegyestüzelésű kazánok elterjedésével, vagyis a központi fűtés térhódításával forgalma megszűnt, 1986-ban bezárták, majd egy rövid ideig még benzinkútként üzemelt, de nem bizonyult életképesnek, működésére napjainkban már csak a kicsiny kis épület emlékeztet.

Terménybolt:

Rákóczi út 127. sz. alatti magánházban kb. 20 éven át működött terménybolt, ahol állati takarmányokat, tavasszal vetőburgonyát lehetett kapni Mészáros Teréz munkálkodása által. Ezt követően is volt még hasonló üzemeltetésben magánházaknál termény és táplerakat rövidebb ideig. Jelenleg is működik egy az Ady Endre úton.

A múltban tett kitérő után térjünk vissza napjainkhoz. Vállalkozások

- Adorjánné Németh Erzsébet Koszorú és virágkötés - Kuruczné Oravecz Szilvia Egészségügy és testápolás: fodrász (női, férfi) - Nyizsnyiné Petrik Ildikó Egészségügy és testápolás: fodrász (női, férfi) - Juhász Imréné (Krizsán Mária) Dominik Bt. Ruhaipari termelő és kereskedő - Fehér Georgina Gi-gi kozmetika és szépségápolás, fodrászat - Podonyi József Eximbiz Bt. Üzleti ajánlatok közvetítése - Samu Alfonz Pékség, családi vállalkozás, jelentős múltra tekint vissza - Kerestély Gyula KESZEKÓ Bt. Autószerelő és -Javító vállalkozásKöztársaság út 44. sz. alatt.

Üzletek

- Baranyi Jánosné Palackozott italok boltja, Kápolna út 33. - Bereczki László NAPSUGÁR élelmiszerbolt, Ady Endre út l/a. - Hegyaljai Istvánné FORTUNA ruházati bolt, Arany János út - Koczka Ferencné SUPER Mini Market, Rákóczi út - Koczka Ferencné Két Nyárfa Presszó, Rákóczi út - Mészáros László Büfé-falatozó, Hatvani u. 62. - Kiss László Borsodi Söröző, Kökényesi út 29. - Kelemen Szilvia Viking-söröző, Sport út 4. - Gázpalack lerakat kezelők Magasvári Gyuláné és Koczka Ferenc

Butik – sor

- Virágbolt Fajcsik István - Fornetti, "Falatka" üzlet Morvai Csaba - "100 Ft-os" Morvai János - "LAGUNA" – kínai bolt Magyar Katalin - TUTTI-fagylaltozó Terényi István

Hatvani úton működik még:

- ÖRÖKLÁNG Temetkezési Vállalkozás Fekete Tamásné - Presszó Horváth János - Festékbolt Horváth János - Rövidáru bolt Tulajdonosa Gálné Szabó Gabriellarövidáruk, kézimunka kellékek forgalmazásán túl foglalkoznak kézimunka előnyomással is.

ABC áruház. Épült 1984-ben.

Eddigi üzemeltetői: 1./ Hatvani ÁFÉSZ, vezetője Kiss Józsefné 8 évig, 2./ Szekszius József vállalkozó fél évig, 3./ Tóth László vállalkozó 6 évig, 4./ 1999-től Jelenleg is a Lőrinci ÁFÉSZ 3 éve

Első ciklusban

vezetője: Kádár Istvánné (Eke Katalin), helyettese: Szép Ferenc Zsoltné (Vajas Anikó), bolti eladók: Petrik Jánosné (Gerhát Mária), Őriné Varga Gabriella, Ilkó Tóth Andrásné (Szomszéd Szeréna), Puskásné Szabó Andrea

Második ciklusban

vezetője: Ilkó Tóth Andrásné (Szomszéd Szeréna), helyettese: Dóra Lászlóné (Juhász Mária), bolti eladók: Szép Ferenc Zsoltné (Vajas Anikó), Petrik Jánosné (Gerhát Mária), Fekete Jánosné (Lakatos Julianna)

Az áruház profilja: élelmiszer – háztartási cikkekTalálhatók, kaphatók, vehetők:

- pékáruk: kenyér, kifli, sütemények, - friss hús: hentes hetente kétszer szállít, - friss tej-és tejtermékek: naponta, - felvágottak: hétfő, szerda, pénteki szállítás, - tésztafélék, - zöldségfélék,- fagyasztott, félkész-és késztermékek, - italok, - édességek: cukorka, csokoládé, keksz, - cigaretta, dohányáruk, - kisgépek, - üvegáruk, - vegyi áruk és kozmetikai cikkek, - kerámia és dísztárgyak, - írószerek.

Még felsorolni is nehéz volna, mi mindennel bővül hétről-hétre az áruválaszték. Az ABC előtti betonozott téren 1996-tól működik a piac, ahol falubeliek és idegenből jött árusok egyaránt kínálnak gyümölcs és zöldségféléket a lakosság örömére és kényelmére. Ezen túl vásározók is megjelentek ruhaneműik kínálatával.

Pénzintézetek Takarékszövetkezet

1950-ben fuzionált (egyesült) a régi Hangya Szövetkezet a Földművesszövetkezettel. Majd 1952-ben a Herédi-Lőrinci és Nagykökényesi Földművesszövetkezet egyesült, s a Heréd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet néven működött ezután. ÁFÉSZ néven is üzemelt. 1973. június 1-jétől 1977. július 4-ig négy község, Hort, Heréd, Boldog, Csány együtt munkálkodott. Ekkor Heréden a kirendeltségvezető Mészáros Jánosné volt. Munkatársai pedig Nagy Jánosné, Báti Lajosné és Kapuszta Andrásné. 1977. július 4-től Heréd önálló, vagyis, Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet tagja.Ekkor a kirendeltség-vezető Mészáros Jánosné, aki nyugdíjba vonult 1994. november l-jén. Munkatársai Báti Lajosné és Nagy Jánosné, aki nyugdíjba vonult 1994-ben.Takarítónő Tatai Józsefné volt. 1994-től folyamatosan:Kirendeltség-vezető: Laczik Jánosné (Kovács Mária) Munkatársak: Báti Lajosné (Godó Magdolna), Lőrincz Jánosné (Tóth Ildikó)Tisztaságról: Tatai Józsefné (Kercsik Erzsébet) gondoskodik

Takarékszövetkezet szolgáltatásaiból

Lakossági- vállalkozói bankszámla vezetés

- betét lekötés - átutalás Bankkártyák

- Magánszemélyek és vállalkozók részére egyaránt

Hitelek

- önkormányzati - vállalkozói - lakossági - vásárlási - építési, lakásvásárlási, fejlesztési, közmű stb . Betétek

- takarékbetétkönyv - betéti okiratok a./ Takaréklevél b./ Kamatjegy c./ Matrac betétjegy d./ Takarékszelvény Partnerkapcsolat révén: Fundamenta Lakástakarék-pénztár Biztosítások Nyugdíjpénztár

Posta

Thomka Vilma régi nemesi család sarja, atyjának 54 évig volt Heréden gőzmalma. Thomka Vilma itt született. 1917-ben lépett a posta kötelékébe, 6 évig a fővárosban, mint kiadó teljesített szolgálatot. 1923-ban a szülőhelyén lett a postahivatal vezetője. 1945 előtt a postahivatal özv.Sófalvi Attiláné házában, utána Mocsár Katalin házában nyert elhelyezést, Mocsár Józsefné postavezető irányításával 1961-ig. Mocsár Józsefné, Ilonka néni mindenkihez nagyon kedves, közvetlen, segítőkész postamester volt, ez adódott alaptermészetéből is. A postacsomag akkor is Hatvanból érkezett. A telefont kézi kapcsolással, nagy türelemmel működtette Ilonka néni, a kedves, szerény asszony. 1961-ben vásárolta meg a Magyar Posta Binder Béla, Heréd, Arany János út. l. sz. alatti lakóházát postahivatal céljára, mely átalakítva, mint községünk postaépülete működik.

Postamesterek még: Birinyi Mihályné, Gulyás János, Mák Ferencné, Szovics Róbertné,

Postai dolgozók: Huczka Ferencné, György Istvánné, Gyurika Istvánné,

Kézbesítők: Szénási János, Kovács Vilmosné, Holecz János, Kalmár Imre, Krizsán István, Kozsda Pál, Szecskő Lászlóné (Kómár Ilona), Kómár Józsefné (Szekszius Mária), Tabányi István Zoltán

Küldeményforgalom: gyorsposta szolgálat, csomagfelvétel és kézbesítés, levél, posta küldemények felvétele, kézbesítése,címzett, címetlen nyomtatványok felvétele, kézbesítése.

Pénzforgalom: készpénzutalási megbízások, utalványok felvétele, kifizetése, takarékszolgálat folyószámlanyitás.

Kereskedelmi tevékenység: postai, pénzügyi értékcikkek árusítása, lottó, hírlap, kereskedelmi áruk forgalmazása, biztosítási tevékenység ellátása, (élet, lakás, gépkocsi), előfizetői hírlap kézbesítése, lakáskassza szerződések, kötések.

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../h/e/r/Her%C3%A9d.html"

Kategóriák: Formázandó cikkek | Heves megye települései