I. Konstantin görög király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Konstantin (Athén, 1868. augusztus 2. – Olaszország, Palermo, 1923. január 11.) 1913-tól 1917-ig és 1920-tól 1922-ig Görögország királya.
I. György és felesége, Olga Konstantinovna orosz nagyhercegnő fia, aki trónörökösként születésétől trónra lépéséig a spártai hercegi címet viselte. Katonai és tudományos kiképzésben részesült. 1888-tól a lipcsei egyetem jog- és államtudományi karának lett a hallgatója. A doktori cím megszerzése után, mint kapitány, belépett a görög hadseregbe, az 1897-es görög–török háborúban pedig a sereg főparancsnokaként vett részt. A szerencsétlenül alakuló thesszáliai hadműveletekért őt tették felelőssé. Önmaga igazolására 1899 januárjában terjedelmes jelentést írt, melyben a görög sereg hiányos felszereltségét és néhány tiszt tehetetlenségét hozta fel mentségül. 1900. október 1-jén a görög hadsereg legfőbb parancsnokává nevezték ki és hozzáfogott a hadsereg reformálásához, de ekkor a titkos katonai párt izgatásai következtében a dinasztia helyzete is megrendült. 1909 augusztusában a királyi hercegeknek ki kellett lépniük a hadseregből, így Konstantin főparancsnoki állását is megszüntették. Eleftheriosz Venizelosz kormányra jutásakor (1910. szeptember) ismét népszerű lett a nép körében, amit még 1897-ben vesztett el. 1911-ben a hadsereg főfelügyelőjévé nevezték ki. 1912. október 8-án kitört az első Balkán-háború, és Konstantin - ismét - főparancsnokként vett részt a csatákban. Szaloniki (1912. november 8.) és Jannitsza elfoglalása után büszke lehetett az 1897-es háborúban őt ért szégyenek után.
Apja meggyilkolása után, 1913. március 8-án lépett trónra, és ő fejezhette be a második Balkán-háborút Bulgária ellen. 1914 áprilisától a tábornoki rangot birtokolta. 1917 júniusában Charles Jonnart francia szenátor ultimátummal követelte Konstantin lemondását a trónról. A király fiát, Sándort tette meg a görögök királyává és maga Svájcba költözött. Három évvel később fia meghalt, egy népszavazást követően Konstantint visszahívták külföldről, és ismét trónra léphetett. 1922 szeptemberében a török Kemal pasa megverte a görög sereget, mire forradalom tört ki az országban. Ekkor Venizelosz hívei végleg lemondatták I. Konstantint, aki olasz emigrációba kényszerült. Ott is halt meg, a szicíliai Palermóban.
I. Konstantin 1889. október 27-én kötött házasságot Zsófia porosz hercegnővel (1870-1932), II. Vilmos császár húgával. E hosszan tartó házasságból a következő utódok származnak:
- II. György (1890-1947)
- Sándor (1893-1920)
- Ilona (1896-1982)
- Pál (1901-1964)
- Irén (1904-1974) és
- Katalin (1913)
Based on work by