I. Sergius pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Szent Sergius volt a 84. pápa a világtörténelemben. Egyike a kilenc keleti egyházfőnek, akik rendre követték egymást a pápai trónon. Megválasztásakor a több pártra bomló zsinat csak nehezen tudott egyezségre jutni. Több ellenpápa is fellépett pontifikátusának elején. Kiváló angliai kapcsolatai voltak, amelyeket pápasága alatt ápolt is, de ugyanez nem mondható el II. Justinianus császár udvaráról, akivel Sergius komoly összetűzésbe keveredett. Sikerült lezárnia a három fejezet elítélése miatti skizmát is.

Egy antiókhiai szír családban született. Apját Tiberiusnak hívták. Az arab hódítások elől a család Szicíliára menekült, és Palermoban telepedett le. Sergius itt járta iskoláit, és itt csatlakozott a római egyházhoz. II. Leó pápa szentelte fel pappá. Pápává választása előtt Santa Susanna főpapja volt.

Amikor Konon pápa 687. szeptember 22-én meghalt, a pápaválasztó zsinat összeült, hogy megvitassák, ki legyen Konon követője a pápai trónon. A zsinaton két tábor vitázott egymással. Az egyik a klérusé volt, míg a másik a római milíciáé. A vitát bonyolította, hogy a hadsereg Theodorust elismerte pápának, míg a klérus egyik archidiakónusa, Paszkál a ravennai exarchát megvesztegetve megszerezte annak támogatását. A két ellenpápa hamarosan egymás ellen kezdett versengeni. Theodorus elfoglalta a Laterán belső épületeit, míg a később érkező Paszkál a külső területeket. A két féktelen jelölt láttán a zsinat úgy döntött, hogy egy harmadik embert választ meg Szent Péter örökébe. Így 687. december 15-én Sergiust Róma püspökének szentelték fel. A római nép által is támogatott pápa gyorsan kiűzte a Lateránból a két ellenpápát, és megkezdte pontifikátusát.

Theodorus elismerte Sergius uralmát, azonban Paszkál ismét az exarchához fordult segítségért, de ezúttal nem kapta meg. Célját nem adta fel, és többször próbálta aláásni Sergius uralmát. Ezért a pápa hamarosan kolostorba záratta Paszkált.

Pápasága alatt számos kapcsolatot teremtett Angliával. 689-ben Rómába érkezett Caedwalla, Wessex királya. A pápák már régóta fáradoztak a nyugati szászok megtérítésével. Sergius megkeresztelte Caedwallát, és újra megkoronázta az uralkodót. Mivel hamarosan meghalt, ezért a pápa elintézte, hogy a később szentté avatott királyt a Szent Péter Bazilikában helyezzék örök nyugalomra. Levelezett Aldhelm, Malmesbury apátjával is. Ő szentelte fel Canterbury érsekének Berhtwaldot, és Sergius volt az, aki püspöki rangra emelte az angol Willibrordot, akit a pápa a frízek megtérítésére küldött el.

Sergiusnak kevés örömöt okozott keleti politikája. II. Justinianus császár ugyanis 692-ben összehívta a császári palota kupolatermében, a Trulloban az úgy nevezett trulloi (másnéven Quinisext) zsinatot. Justinianus szerint az ötödik és hatodik egyetemes zsinat egyaránt elfeledkezett összefoglalni a klérus fegyelmi kérdéseit. Ezt akarta pótolni a császár a zsinattal. Az ötödik és hatodik latin nevéből kapta a zsinat a Quinisext elnevezést. A gyűlésre csak a keleti egyház képviselői kaptak meghívást. A zsinat legfontosabb határozata az volt, hogy az egyszerű papok felszentelésükig megházasodhattak, és hitvesi életet élhettek Isten szolgájaként is. Azonban a püspököknek nőtlenséget kellett fogadniuk. A zsinat 102 fegyelmi kérdésben hozott döntést, amelyek megvetették a későbbi ortodox vallás tanainak alapjait. A később jelentős ikonrombolás gondolata is felsejlik a zsinat határozatai között. Eszerint Jézust többé nem ember alakjában kell ábrázolni, hanem húsvéti bárány képében. A zsinat rendeleteit Justinianus elküldte Sergiusnak, hogy fogadja el azokat. Levelében azt is leírta, hogy a konstantinápolyi pátriárkának ugyanolyan jogokat garantált, mint a római pápának. A császár kérte, hogy ezt is fogadja el az egyházfő. Sergius elítélte a császár levelét, és nem volt hajlandó elfogadni sem a trulloi zsinatot, sem a pátriárka jogait. A császár borzalmas haragra lobbant, amikor megkapta a pápa üzenetét, és tiszteket küldött Rómába, hogy Sergiust azonnal vigyék színe elé. De Itáliában az exarcha serege és a rómaiak is szembeszálltak a császári erőkkel, és megakadályozták a pápa elrablását. 695-ben Bizáncban lázadás tört ki, és Justinianust elűzték trónjáról. Helyére egyik hadvezére, II. Leontiosz lépett. Ezzel a bizánci trón bizonytalanná vált, hiszen három év múlva Leontioszt is megfosztották trónjától. Ezért a császári kérések mögött már nem állt világi hatalom.

Pontifikátusa alatt sikerült végleg lezárni a nesztoriánus vitákat a három fejezet kapcsán, és így 700-ban Aquileia is csatlakozott a római egyházhoz, tehát hosszú évek múltán Itália ismét egységes lett. Uralkodása alatt több bazilikát, templomot és kolostort is felújíttatott vagy építtetett. A hagyomány szerint ő vezette be a misébe az Agnus Deit, az áldozás előtti liturgikus éneket. A Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tartott körmenet is az ő nevéhez kötődik. 701. szeptember 8-án halt meg. Szentté avatták, ünnepét szeptember 9-én tartják.

Előző pápa: Konon pápa

Római pápa 687-701

Következő pápa: VI. János pápa