Iráni túszdráma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
1979. november 4-én Iránban egy fiatalokból álló csoport – Ruhollah Khomeini lelkes követői – megrohamozták az Amerikai Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, és túszul ejtettek 63 amerikai állampolgárt, majd továbbih hármat az iráni külügyminisztériumban. A 66 túsz közül 13-at két héten belül szabadon engedték, egyet 1980 júliusában. A többieket – 50 férfit és két nőt – 444 napig tartották fogva. A túszejtők azzal magyarázták az akciót, hogy Amerika nem adta ki a helyi bíróságnak az ország korábbi vezetőjét, a sahot. Khomeini követői kémtanyának nevezték a nagykövetséget, és 50 kötetnyi hivatalos és titkos dokumentumot gyűjtöttek be. Khomeini 1980. február 23-án úgy nylatkozott, hogy az iráni parlament döntheti el az amerikai túszok sorsát, kérve az Egyesült Államokat, hogy szolgáltassa ki a sahot az iráni bíróságnak. Jimmy Carter amerikai elnök egy katonai mentőakciót rendelt el a túszok kiszabadítására, de a kísérlet sikertelenül végződött, miután az odaküldött helikopterek meghibásodtak a szokatlan sivatagi körülmények között. Az irániak ezt csodaként fogták fel. Sok elemző szerint az akció sikertelensége vezetett el ahhoz, hogy Carter elveszítette az következő amerikai elnökválasztást Ronald Reagannel szemben.