IV. Olaf norvég király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
IV. Olaf (1370 – 1387. augusztus 23.) Dánia (1376-1387) és Norvégia (1380-1387) királya, előbbi III. Olaf néven. Svédországban ellenkirályként lépett föl Albert svéd király ellen (1385-1387).
VI. Haakon norvég király és dániai Margit (a későbbi I. Margit dán királynő) fia volt. Olaf után 550 évig (A ma uralkodó V. Harald norvég király 1937-es születéséig) egyetlen norvég király sem született norvég földön. Halála a a Folkung-ház férfiágának kihalását is jelentette Svédországban.
A dán trónt anyai, a norvég trónt apai ágon örökölte. 1385-ben formálisan svéd királlyá választották, jóllehet még fiatal volt, és a gyakorlatban valószínűleg anyja uralkodott. Korai halála után anyja sikeresen egyesítette a három skandináv királyságot perszonálunióként, egy korona alatt a Kalmari Unióban.
| Előző uralkodó: IV. (Atterdag) Valdemár |
Dánia uralkodója 1376–1387 |
 |
Következő uralkodó: I. Margit |
| Előző uralkodó: VI. Haakon |
Norvégia uralkodója 1380–1387 |
 |
Következő uralkodó: I. Margit |
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by