János apostol cselekedetei
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
János apostol cselekedetei (latinul: Acta Johannis, görögül: Prakszeisz tu Ióannu), feltehetőleg Kis-Ázsiában, a Kr. u. II-III. század környékén keletkezett ókeresztény irodalmi mű. Az apokrifek csoportjába tartozik. A VIII. században eretneknek minősítették, mivel az apostol arcképéről is beszél. A hagyomány egy bizonyos Leukiosz Kharinoszt (latinos alakban: Leucius Charinus) tekint szerzőjének. A mű eredeti nyelve a görög, de változatai fennmaradtak latin, szír, örmény, grúz, kopt és arab nyelveken is. Az V. században Prokhorosz nevű szerző regényes életrajzot készített belőle.
A terjedelmes mű János kisázsiai vándorlásait, csodatetteit (például az epheszoszi Artemisz-templom lerombolását, papjának feltámasztását stb.) és prédikációit meséli el. A mű János alakját, s ezen keresztül az apostoli sorsot kívéánja rokonszenvessé tenni, hősére hallgatnak még az állatok is, János pedig a mű végén nem mártírumot szenved, hanem természetes halált hal. Az írás főképp keleten volt népszerű, nyugati visszhangja jelentéktelennek mondható.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon
Based on work by