Jékely Zoltán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.) író, költő, műfordító. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja Áprily Lajos volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban kezdte, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta és Budapesten fejezte be. 1935-ben a budapesti egyetmen szerzett doktori fokozatot magyar irodalomtörténetből, művészettörténetből és művészetfilozófiából. 1935 és 1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt, 1941-től 1944 őszéig a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozott, 1946-ban visszatért a Széchényi Könyvtárba. 1954 után szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. A világirodalom nagyjai közül Jean Cocteau, Dante, Mihai Eminescu, Goethe, Alfred Jarry, Thomas Mann, Racine, Schiller, Shakespeare, Georg Trakl műveit fordította.
[szerkesztés] Művei
- A fekete vitorlás (regény), Budapest, 1957
- Bécsi bolondjárás (regény), 1963
- Csillagtoronyban (összegyűjtött versek), 1969
- Isten madara (elbeszélések), 1973
- Az idősárkányhoz (versek), 1975
- Csodamalom a Küküllőn (verses mesék), 1978
- Angyalfia (novellák), 1978
- Őszvégi intelem (versek), 1979
- Évtizedek hatalma (versek), 1979
[szerkesztés] Díjai
- Baumgarten-díj (1939)
- József Attila-díj (1970, 1979)
Based on work by