Friedrich Schiller
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Friedrich Schiller (1794)
Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10. - Weimar, 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész. Ő tartják a legjelentősebb német drámaírónak és Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének. Több színdarabja a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, a balladái pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Család és iskola
Apja, Johann Caspar Schiller katonatiszt és seborvos volt. Az apa foglalkozása miatt többször lakhelyet változtattak: 1763-ban a család Lorchba költözött. Röviddel a következő gyermek, Luise születése után 1766-ban Ludwigsburgban telepedtek le. Az iskolás Friedrich 13 éves korában itt írta az Absalon és Die Christen című színdarabjait, amelyek azonban nem maradtak fenn.
Hercegi parancsra, a szülei akarata ellenére 1773-ban be kellett iratkoznia a stuttgarti katonai akadémiára, ahol jogi tanulmányokba kezdett. A növendékeket brutális katonai módszerekkel nevelték, valószínűleg emiatt voltak még 15 éves korában is ágybavizelési problémái; emiatt kétszer keményen megbüntették. Titokban tubákot szippantott és a barátaival együtt tiltott irodalmat olvasott.
[szerkesztés] Orvosi tanulmányok
Amikor 1775-ben az akadémiát áthelyezték Stuttgart belvárosába, Schiller szakot váltott és orvosi tanulmányokba kedzett. Ebben az időben sokat olvasta Sturm und Drang korszak költőit és Klopstock verseit. Ebben az évben írta a Der Student von Nassau című drámát, amely szintén nem maradt meg. 1776-ban jelent meg nyomtatásban első verse, Az este (Der Abend). Közben Plutarkhosz, Shakespeare, Voltaire, Rousseau és Goethe műveit tanulmányozta. Szintén 1776-ban kezdett el dolgozni A haramiák (Die Räuber) című színdarabján. 1779-ben letette az első orvosi vizsgát és elbocsátását kérte, de csak 1780-ban, a disszertációja megvédése után hagyhatta el a katonai akadémiát, immár katonaorvosként.
[szerkesztés] A haramiák
Schiller 1781-ben fejezte be A haramiák című színdarabját, amelyet még abban az évben név nélkül kinyomtatott. A darab ősbemutatója 1782. január 13-án volt a mannheimi színházban. A darab óriási sikert aratott, főleg az ifjabb generáció körében. Schiller a hercegi tilalom ellenére megjelent az ősbemutatón, emiatt Károly Jenő herceg az engedetlen írót tizennégy napra bezáratta és megtiltotta neki, hogy komédiákat és "hasonló dolgokat" írjon.
[szerkesztés] Szökés Stuttgartból
A szeptember 22-ről 23-ra virradó éjszakán Schiller barátjával Andreas Streicherrel megszökött Stuttgartból és Mannheimba utazott. Ezt további utazások követték Frankfurtba, Oggersheimba és Bauerbachba. 1782 végén jelent meg az 1782-es év antológiája, amely 83, többnyire Schillertől származó verset tartalmazott. Schiller barátja később könyvet írt a szökésről.
[szerkesztés] Bizonytalan évek (1783–1786)
Schiller a abuerbachi tartózkodása alatt 1783-ban összebarátkozott Reinwald meiningeni könyvátrossal, akivel együtt dolgozott, és aki később feleségül vette az író Christophine mevű nővértét. Itt fejezte be az Ármány és szerelem (eredeti címe Luise Millerin) című darabját és kezdte el a Don Carlos-t. Visszatérve Mannheimba 1783 szeptemberében maláriában betegedett meg, amely akkoriban gyakori betegség volt a mocsaras Rajna-völgyben. Mannheimban Schiller 1785-ig színházi íróként dolgozott és itt ismerte meg Charlotte von Kalbot. 1784-ben bemutatták a Ármány és szerelem és a Fiesco című darabjait. Ennek ellenére Dalberg színházi intendens nem hosszabbította meg Schiller szerződését. Így az író eladósodott és majdnem az adósok börtönébe került.
Károly Ágost herceg, miután megismerkedett a Don Carlos-szal, weimari tanácsosi címet adott Schillernek. 1785 áprilisában az író Lipcsébe utazott Körnerhez, aki kisegítette a pénzügyi nehézségekből.
[szerkesztés] Irodalomtörténeti jelentősége
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Drámák
- Die Räuber (A haramiák) (1781)
- Kabale und Liebe (Ármány és szerelem) (1783)
- Die Verschwörung des Fiesco zu Genua (1784)
- Don Carlos (1787/88)
- Wallenstein-trilógia (1799)
- Maria Stuart (Stuart Mária) (1800)
- Die Jungfrau von Orléans (Az orléans-i szűz) (1801)
- Turandot (Carlo Gozzi nyomán) (1801)
- Die Braut von Messina (A messinai vőlegény) (1803)
- Der Neffe als Onkel (vígjáték Louis Benoit Picard nyomán) (1803)
- Der Parasit (vígjáték szintén Picard nyomán) (1803)
- Wilhelm Tell (Tell Vilmos) (1803/04)
- Demetrius (befejezetlen [1805])
[szerkesztés] Kisebb művei
- Hektors Abschied (Hektor búcsúja)
- Die Schaubühne als eine moralische Anstalt betrachtet (1784)
- Der Verbrecher aus verlorener Ehre (1786)
- Der Geisterseher
[szerkesztés] Versek és balladák
- Ode an die Freude (Örömóda) (1786)
- Resignation (1786)
- Die Teilung der Erde (1795)
- Der Handschuh (A kesztyű) (1797)
- Der Taucher (1797)
- Die Kraniche des Ibykus (Ibükosz darvai) (1797)
- Der Ring des Polykrates (Polukrátész gyűrűje) (1798)
- Die Bürgschaft (1798)
- Das Lied von der Glocke (1799)
- Der Antritt des neuen Jahrhunderts (1800)
- Das Siegesfest (1803)
- Die Huldigung der Künste (1804)
[szerkesztés] Filozófiai írások
- Über den Grund des Vergnügens an tragischen Gegenständen (1792)
- Augustenburger Briefe (1793)
- Über Anmut und Würde (1793)
- Kallias-Briefe (1793)
- Kallias oder Über die Schönheit (n. e.)
- Die Horen (1795)
- Über die ästhetische Erziehung des Menschen (1795)
- Über naive und sentimentalische Dichtung (1795)
- Kleinere prosaische Schriften (1801)
[szerkesztés] Történeti művei
- Geschichte des Abfalls der Vereinigten Niederlande von der spanischen Regierung (1788)
- Was heißt und zu welchem Ende studiert man Universalgeschichte? ((1790)
- Geschichte des dreißigjährigen Krieges (A harmincéves háború története) (1790)
[szerkesztés] Műfordítások
- Euripidész: Iphigénia Auliszban
- Euripidész: Jelenetek a Főniciai nők-ből
- Racine: Phaedra
- Shakespeare: Macbeth
Based on work by