Japán mitológia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A sintoizmus (vagy kami vallás) képezi a japán mitológia alapjait. A sintó a kínai nyelvből átvett szó, jelentése: az „istenek útja”.
Eredetileg mint a sintoizmus nem volt egyéb a természeti erők imádásánál. Mint a legfőbb lényt az istenséggel azonosított eget tisztelték az ősi sintoisták. Tisztelet tárgyai voltak még az isteni lény részeit alkotó égitestek, köztük első helyen a Nap. Később idegen kínai befolyás alatt egy új mitológia fejlődött ki, mely nagy számú istennek adott helyet a sintoista panteonban. A Kosziki, a japánok egyik szent könyve nyolcmillió istent, egy másik forrás csak nyolcvanezret számít. Erkölcstana olyan, mint a többi vallásoké: a jók a mennyországba, a gonoszok a pokolba mennek haláluk után. Az ősök tisztelete is lényeges tana a sintoizmusnak.
A sintoizmus fejlődését és szerepét Japánban nem érthetjük meg teljesen, ha nem vizsgáljuk, milyen hatást gyakorolt rá a buddhizmus – és viszont. Ez a kétféle hagyomány kezdettől fogva nagyon szoros kapcsolatban állt egymással, kölcsönösen hatottak egymásra.
A sinto kamik és a papok mind a mai napig az ország földjének és mindannak oltalmazói, ami csak erre a földre épült. Az építkezések mindig a sinto dzsicsinszai, az alap kiásásának ünnepi szertartásával kezdődnek: ezzel engesztelik a kámit, másrészt így kérik a segítségét az építkezés biztonságos befejezéséhez és az épület fennmaradásához.
[szerkesztés] Lásd még
- Sinto
Based on work by