Jevgenyij Viktorovics Pljuscsenko
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jevgenyij Viktorovics Pljuscsenko (oroszul: Евгений Викторович Плющенко) (*Habarovszk, 1982. november 3.) orosz műkorcsolyázó, hétszeres orosz bajnok, ötszörös Európa-bajnok, háromszoros világbajnok műkorcsolyázó, a 2006-os téli olimpia aranyérmese. Beceneve Zsenya.
Vasutas családban született a szibériai Habarovszkban. Édesanyja négyéves korában küldte először a jégre. Első edzője Tatjana Nyikolajevna Szkala volt, később a súlyemelő Mihail Makovejev edzette Zsenyát. Hét éven keresztül (1986 – 1993) foglalkozott vele, és ez idő alatt a gyerek rengeteget fejlődött. Pljuscshenko hét éves korában nyerte meg első aranyérmét, a Szamarában megrendezett Krisztal Korcsolya Versenyen.
1993-ban a volgográdi jégcsarnokot bezárták. Makovejev nem akarta, hogy a fiú tehetsége elkallódjon, ezért egy jó barátja figyelmébe ajánlotta tanítványát. Ez a barát nem kisebb személy volt, mint Pljuscsenko jelenlegi edzője, Alekszej Nyikolajevics Misin .
A 11 éves gyerek embertelen körülmények között lakott egy közösségi lakás egyik szobájában. Az apartmant 5 családdal kellett megosztania. Később Misin segítségével jobb körülmények közé került,majd édesanya is odaköltözött a fiához. Misinnel rendkívül jó volt a kapcsolata, és ez a mai napig töretlen. Saját bevallása szerint mindent Alekszej Misinnek köszönhet: "Nélküle talán nem lennék senki. Alekszej Nyikolajevics emelt fel a porból, ő állított lábra, és ő tett engem valakivé."
Fiatal kora ellenére olyan keményen dolgozott, ami szinte a tűrőképesség határát súrolta. 12 évesen már az összes tripla ugrást meg tudta csinálni, az első négyfordulatos ugrását 14 évesen mutatta be. De olyat akart mutatni, amire senki más nem képes. Így kezdte gyakorolni azt a híres Biellmann – piruettet, ami sokáig a védjegye volt.
1995-ben kezdett részt venni komolyabb versenyeken. Az Ausztráliában rendezett junior világbajnokságon a hatodik helyet szerezte meg, sőt, 1500 dollárt is kapott a helyezéssel együtt! Egy évvel késobb, 14 évesen már megnyerte a junior VB-t. 1998-ban együtt indult a milánói EB-n Jagugyinnal, ahol Jagugyin első, Pljuscsenko egy bravúros programmal második lett. Az 1998-as minneapolisi VB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Még csak 15 éves, és világbajnoki bronzérmes.
17 évesen Szentpéterváron vásárolt két lakást, egyet a nővérének és az unokahúgának, egyet pedig magának és a szüleinek.
2002-ben reményekkel telve érkezett meg Salt Lake Citybe. Olimpiai bajnok akart lenni, de Jagugyin mögött a második helyen végzett.
2003-ban és 2004-ben is jól szerepelt a világversenyeken, leszámítva azt a 2004-es budapesti Európa Bajnokságot, ahol a szabadprogramban, a Tribute to Nizhinsky című gyönyörű kűrben sorra elrontotta az ugrásait, és "csak" ezüstérmet szerzett. Nyilván nem várható el senkitől, hogy folyton a legjobb legyen, de Jevgenyij teljesítménye ettől függetlenül is egyenletesnek, kiegyensúlyozottnak mondható. Rengeteg sérülést szerzett már az évek alatt, hát, térd és ágyékproblémák nehezítették a felkészülését és a versenyzést.
A 2005-ös év jól indult számára. Minden versenyt megnyert, amin elindult, és mindenki nagy várakozással nézett a világbajnokság elé, amelyet hazai pályán, Moszkvában rendeztek meg. Ami ott történt, arra senki nem számított. A kvalifikációt és a rövidprogramot nagyon rossz fizikai állapotban csinálta végig, ágyékproblémái olyan súlyossá váltak, hogy csak fájdalomcsillapító injekciók segítségével tudott jégre lépni. A szabadprogramot már le sem futotta, Jevgenyij Pljuscsenko életében először arra kényszerüt, hogy feladja a versenyt.
Szerencsére egy műtéti beavatkozás lehetővé tette számára, hogy a VB után két hónappal újra elkezdhesse az edzéseit, és hamarosan fellépéseket is vállaljon.
Jevgenyij Pljuscsenko immár olimpiai bajnok, az oroszok nemzeti kincse, legeladhatóbb terméke. A versenyzés mellett a tanulásra is gondolt fordított. A Lesgaft Academy hallgatójaként edzői végzettséget szerzett.
Based on work by