Kút
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kút ivóvízellátás céljából készített mesterséges vízgyűjtő neve. A kutakból kinyerhető vízekre, ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint az ivóvízre.
A vizet felületi talajvízből, vagy mélyebb rétegű, úgynevezett mélységi mesterséges kutakból nyerik.
[szerkesztés] Felületi talajvíz
A felületi talajvíz minősége változó, csak akkor használható fel, ha mélyen fekszik, és a domborzati alakulatok biztosítják az állandó áramlást, és a talaj szűrőképessége is megfelelő. Ilyen esetben a víz állandó mozgásban van (cserélődik), ez teszi alkalmassá ivóvízkénti felhasználását.
A felületi talajvizek gyűjtésére két féle módon készítenek kutakat:
- Aknás kút, amikor ásott kutat készítenek, melynek falát téglával, vagy betongyűrükkel rakják ki. Ha kút mélysége a talajvízszintjét eléri, akkor még 2-3 m mélyre tovább ásnak. Ha ez a mélység a vízszigetelő agyagréteget nem éri el, akkor ún. lebegő-kútról, ha a szigetelő réteget eléri akkor teljes kútról beszélünk. Ez utóbbi esetben az alsó betongyűrűnek, vagy egyéb falazatnak vízáteresztőnek kell lennie, hogy a víz áramolhasson, cserélődhessen.
A felső betongyűrű peremének a talaj felszíne felett legalább 30 cm-re kell lennie és a felső 1,5 m-es részét körben a csapadékvíz, és a szennyező anyagok bemosódásának meggátolása miatt agyaggal kell bedöngölni.
Ajánlatos a kutak felső részét lezárni, mert a vödrös, ún. (kerekeskutakba) belekerülhet por, szemét, de a vödröt piszkos kézzel megfogva is elszennyezhető a kút.
A jól megtervezett és kiépített kút, minden szennyező forrástól, (ól, istálló, pöcegödör, trágyadomb, árok, vagy vízelvezető csatorna), legalább 20 m-re a talajvíz áramlásával ellentétes irányú, és a felszinen a magasabban helyet elfoglaló, de a már meglévő öreg kúttól is legalább 15 m-re legyen.
A kút közelében mosni, állatokat tartani, vagy itattni nem ajánlott. Ha mégis szükséges, az itatót legalább 5 m távolságba kell elhelyezni.
Időnként az ilyen kutakat tisztítani kell, amit a teljes víz kiemelésével, a kút aljának tisztításával, zúzottkő, vagy kavics réteg elhelyezésével és fertőtlenítéssel kell elvégezni.
- A Csápos kút az aknás kút továbfejlesztett változata, amellel nagyobb vízhozamot lehet elérni. Lényege az, hogy az akna falát a vízszűrő réteg magasságában megfúrják, és a furaton keresztül hidraulikusan egy megfelelően réselt, és kihegyezett acélcsövet sajtolnak kifelé. ha a sajtoló elérte az akna falát, akkor további csöveket hegesztenek a meglévőre, és a sajtolás folytatódik tovább. Így a csáp akár a 70 m hosszúságot is elérheti. A legvégén a csápot körbe szigetelik. Ilyen csápból különböző irányban többet is el lehet készíteni. Nagy hozama miatt a csápos kutat az ipari víztermelésben alkalmazzák.
- A vert-kút lényege, hogy egy hosszú, lyukakkal ellátott vascsövet a talajvíz szintjébe levernek, a lyukakon át telítődik vízzel, amely közvetlenül kitermelhető. Hátránya, hogy vízhozama kicsi, és nem tisztítható. Az ilyen kút víze csak akkor megfelelő, ha a talajvíz nem szennyeződik.
- Az artézi-kutak szolgáltatják a legjobb minőségű vizet. Készítésük azonban jóval költségesebb, mert legalább 50-100 m mélységből hozzák fel a rétegvizet. Különösen az Alföldön, ahol nagyfokú a talajvíz szennyezettsége, az ilyen kutak jó ívóvíz ellátást biztosítanak.
Az első artézi kutak fúrási munkálatait Zsigmondy Vilmos és Zsigmondy Béla budapesti mérnök irányításával kezdték meg a budapesti Margit-szigeten, majd a Városligetben, 1885. január 15-én kezdték el Szentes főterén a fúrási munkát és 312 méteres fenékmélységet elérve 1886. május végén fejezték be. A díszes felépítményt kapott kutat 1934-ben elbontották. (Szobrai ma a Luther téren láthatók.)
A mélységi kutak vize tiszta, természetes úton tisztított, a különböző szennyeződések a tároló, porózus kőzetszemcséken (kavicsokon, homokszemeken) megragadnak és a kőzetekből ásványi anyagok kerülnek a vízbe.
Based on work by