Zsigmondy Vilmos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. május 15. - Budapest, 1888. december 21.) bányamérnök, az MTA tagja. A hazai ártézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása
Édesapja Zsigmondy Sámuel a korában hírneves lyceum igazgatója korán elhunyt. Édesapja 1833-ban bekövetkezett halála után az édesanyja szerény körülmények között nevelte hat gyermekét. Az idősebb fiúk korán dolgozni kényszerültek, hogy besegítsenek a fiatalabbak iskoláztatásának költségeit előteremteni.
[szerkesztés] Tanulmányai
Középiskoláit Szakolcán kezdte, majd Komáromban folytatta 1834-ig és Pozsonyban fejezte be 1838-ban. Ahogy testvérei, Vilmos is korán munkát vállalt. A Kossuth Lajos által kiadott országgyűlési tudósításait kéziratban másolta. Szabad idejében bejárt az országgyűlési ülésekre, ahol a kor szónokait, többek között Kossuthot, Deák Ferencet hallgatta. A természettudományok iránti érdeklődését Kovács Martiny Gábor pap-tanárának oktatása indította el. A család papi és tanári pályára szánta, de érdeklődését követve Selmecbányára ment tanulmányait folytatni. Selmecbányán 1842-ben bányászati és erdészeti tanulmányait kitüntetéssel fejezte be.
[szerkesztés] Gyakorlati munkája
1843-ban Szakolcán kezdte gyakorlatait a bányamérnöki hivatalban, ahol rövidesen az egyik bánya vezetésével bízták meg. 1844-ben Bécsben helyezkedett el, kezdetben a magyarországi bányák felügyeletét is ellátó császári és királyi központi bányaigazgatóságon, majd az udvari elnöki osztályba helyzték át. Közben a bécsi egyetemen Haidinger előadásait hallgatta. Összeállította Ausztria és Magyarország bányászatának statisztikai adatait az 1842 évet megelőző 25 esztendőről. 1846-ban az Osztrák Államvasutak szolgálatába állt és tanulmányútra küldték Stiriába, Morvaországba, Csehországba többek között a sziléziai bényavidéket, a selmeci bányakerületet tanulmányozni. Rövid időb belül áthelyezték az Erdélyi Krassó-Szörény vármegyében lévő Resicára ahol az elhanyagolt kőszénbánya rendbehozatalával és új bányák nyitásával bízták meg.
[szerkesztés] Szerepe a szabadságharcban és büntetése
1848-ban a resicai kerület ideiglénes vezetésével bízták meg, ebben az időben ágyúöntéssel is foglalkozott. A román csapatok támadása miatt családjával együtt menekülni kényszerült és sikerült megmentenie az állami pénztárt,amit az oraviczi főpénztárnak adott át. 1849 év elején visszarendelték Resicára, ahol a magyar kormány ágyú-, kard-, szurony- és bombagyártását irányította. A világosi fegyverletétel híre is Resicán érte. A császári katonaság elfogta és 1849. november 26-án az osztrákok Temesváron haditörvényszék előtt lőpor és ágyúgyártás miatt hat év vasban töltendő várfogságra ítélték amit az olmüci várban kellett letöltenie. A várfogságból a resicai polgárság és barátai kérvénye nyomán 1850 nyarán kegyelmet kapva szabadult ki.
[szerkesztés] Munkássága a kiegyezésig
Kiszabadulása után a Sárisáp község közelében lévő annavölgyi kőszénbányáját irányította, ami gróf Sándor Móricz tulajdonába volt. 1860-tól kezdődően apósának Resica mellett lévő szekuli kőszénbányáját igazgatta. Az év végén Pestre költözött és nyilvános bányászati ügynökként önálló vállalkozásba kezdett. Részt vett az 1861 évi Országbírói értekezleten és aktívan közreműködött a bányjogra vonatkozó elképzelések törvénytervezetbe foglalásában. A kőszén szabadon történő kutatását és kitermelését szorgalmazta, amit a bányatörvény hatályba lépéséig a földesúri jogok korlátoztak. 1861 évben kezdett el foglalkozni a források és földalatti vizek viszonyaival, jellemzőikkel, felkutatásával. Ezt a kutatómunkát hamarosan a gyakorlatban is érvényesíthette, ugyanis 1865 évben Harkány község területén egy 38,7 méter mély ártézi kúttal sikerült a szabadon elfolyó hévizet teljes mennyiségében összefogni és hasznosítani.
[szerkesztés] Munkája a kiegyezést követően
Határozott elméletet dolgozott ki a hőforások feltárására és hasznosítására. Ezt 1867-ben a Margitszigeti kutak megépítésével bizonyította. Itt az egyik fúrása 119,5 méter mélyre jutott le a József főherceg tulajdonában lévő területen. A margitszigeti kút 1500 m³ vizet adott naponta, magas kén, szénsav, kalcium és magnézium tartalommal, a kivitelezést meglátogatta I.Ferenc József császár és király is. Lipiken (Pozsoga vármegye pankráci járásában) 1868 és 1870 között egy 234,6 méter mély fúrást épitettek ki, ezzel létrehozták az európai területen elsők közé kerülő jódos melegvizes forrást, melynek vízhőmérséklete 64 Celsius° volt. Ezt követően Alcsúton 1870-ben egy 183,0 méter mély kút fúrását irányította. Nagyváradtól délre Zsigmondy saját költségére egy 47 méter mély kutat fúrt, amiből napi 17 000 m³ 49 °C hőmérsékletű gyógyvíznek minősített víz tört fel 1,2 gramm/liter sótartalommal és enyhe rádioaktivitással, amelyre Félixfürdő gyógyhelyét alakították ki. 1868-ban vállalkozott egyik legnagyobb munkájára. Pesten a Városligetben kívánt hőforrást létesíteni, aminek sikerében sok szakember még 1877-ben is kételkedett, annak abbahagyását javasolták a magas költségek miatt, de Zsigmondy vállalta a kockázatot. A mélyfúrásos kút a mai Hősök tere közelében lett kiképezve. A megvalósítás keretében sok nehézség jelentkezett, ami többször a munkák ellehetetlenülését vetette fel, de Zsigmondy bízott tanulmányaiban és vizsgálataiban és 1878 évben a 970,0 méter mély kút fúrását sikeresen befejezte. A lefúrt kútből feltörő forróvíz a magas gáztartalom miatt forrni látszott, a magas oldott ásványtartalom miatt a szabadba kerülő víz mésztufa jellegű leakódásokat, kiválásokat eredményezett. Ez a kút akkor Európában a legmélyebb fúrások közé tartozott. A munkákat sikeresen befejezve a kút naponta 1.200 m³ 73,8 Celsius°-ú vizet szolgáltatott. Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szigeten ideiglenesen kialakított Ártézi Fürdőt, majd később a Széchenyi-fürdő-t látták el forró gyógyvízzel, (ami csak a század végére készült el). A munkálatok közben a fúróiszapban felfedezett foraminiferák (mészvázas egysejtűek) mikroszkópos tanulmányozása közben szemét megerőltetve egyik szemére megvakult. 1880-ban a Fiumei (Rijeka) kikötő építése előtti talajvizsgálati célú fúrások elvégzésével bízták meg. 1879-ben Petrozsény területén több 700 méter mélységet meghaladó kutatófúrással jelentős kiterjedésű és nagy mennyiségű ásványvagyont tartalmazó kőszéntelepet kutatott fel. Az 1870-es évek végén fellendült vállalkozása irányítását átadta unokaöccsének, Zsigmondy Béla gépészmérnöknek, és csak tudományos és szakértői munkával foglalkozott. Zsigmondy Béla a vállalkozás működésének súlypontját az Alföldre helyezte át, amellyel fellendítette az alföldi települések jó minőségű ártézivizekkel való ellátását.
[szerkesztés] Tudományos és társadalmi tevékenysége
Már azelőtt, hogy a városligeti mélyfúrással világhírnevet szerzett alapos tudományos munkát végzett. 1861-ben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjává nevezték ki. Első tudományos munkája a Bányatan 1865-ben jelent meg. 1867 évben a megalakult Magyar Mérnök és Építész Egylet bányászati szakosztályának első elnökévé választották. A Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban tagjává választotta. 1873-ban a bécsi majd ezt követően a párizsi világkiállítás egyik rendezőjévé nevezték ki, majd kezdeményezésére megtartották a bányászati kongresszust, melynek elnöke volt. 1875 évben tagja lett a fővárosi közgyülésnek és a közmunka tanácsának, nagymértékben neki köszönhetó a fővárosi vízvezetékrendszer megépítése. 1875-ben Selmec és Bélabánya szabad királyi városok országgyűlési követükké választották (szabadelvű programmal), ahol bányászati kérdésekben véleménye mértékadő volt. Az országgyűlés Pénzügyi Bizottségának tagjává, majd elnökévé választották. Következetes munkával 1883-ban elérte a bányászok nyugdíjazására vonatkozó törvény elfogadását és hatályba léptetését. A városligeti kútfúrás világhírűvé tette. 1879-ben egy bányában bekövetkezett vízbetörés miatt elapadtak a világhírű teplici gyógyvíz források, a gond megoldását felkért szakértőként Zsigmondy szolgáltatta. Tagja volt a királyi Földtani Társaságnak, támogatta a Magyar Királyi (ma Állami) Földtani Intézet (MÁFI) megalapítását. Elnöke volt a Drasche-féle Téglagyár és Kőszénbánya (Dorog) Részvénytársaságnak. Hamvait a kerepesi uti sírkertben helyezték örök nyugalomba.
[szerkesztés] Kitüntetései
- 1868-ban a Ferenc József Rend Lovagkeresztje.
- 1872-ben királyi tanácsos.
- 1878-ban a Francia Becsületrend Lovagkeresztje.
- 1884-ben Selmecbánya és Bélabánya díszpolgára.
[szerkesztés] Fontosabb kiadott munkái magyarul
- Bányatan kiváló tekintettel a kőszénbányászatra, első rész, kutatás, furászat s az ártézi kutak. Pest. 1865.
- Tapasztalataim az ártézi szökő kutak furása körül. Értekezés a természettudományok köréből.1871. Németül:1873.
- Emlékirat az alföldön furandó ártézi kút tárgyában. 1873.
- A buziási gyógyfürdő és az ott legujabban végbevitt furásokról. 1874.
- A városligeti ártézi kút Budapesten. 1878. németül:1878.
- A herkulesfürdői hévforrások. Budapest. 1882.
- Az avalai higanybánya Szerbiában. 1887.
[szerkesztés] Emléke
- Teste a Fiumei úti sírkertben, a 18. parcella díszsorának 1-18. sírhelyén nyugszik.[1]
- Mellszobra a Széchenyi Fürdő Kós Károly sétány felé néző főbejáratával szemben, az út túlsó oldalán található.
[szerkesztés] Külső források
- Bányászati és Kohászati Lapok. XXII. Évfolyam. Selmecz. 1889.
- Csath Béla: Szobrok Zsigmondy Vilmosról (PDF formátum)
Based on work by