Kelet Népe

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A folyóirat 1936 októberi számának borítója

A Kelet Népe (1935–1942), önmeghatározása (alcíme) szerint, magyar „szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat”.

Tartalomjegyzék

1 Létrejötte
2 A Szabó–Barsi-korszak (1935–1937)
3 A Móricz-korszak (1939–1942)
4 A Kelet Népe szellemisége
5 Hivatkozások
- 5.1 Jegyzetek
- 5.2 Források

[szerkesztés] Létrejötte

A folyóiratot három fiatal, paraszti származású Bihar megyei népi író, Barsi Dénes, Sinka István és Szabó Pál alapította 1935 szeptemberében. 1934-től mindhárman a Komádi és Vidéke c. hetilap munkatársai voltak, ezt azonban Barsi egyik írása miatt betiltották. Ezután a Bornemissza László szerkesztette Tiszántúli Figyelő munkatársai lettek. A szerkesztő a csőd szélén álló folyóiratot és hetvenöt előfizetőjét átengedte a három írónak, akik egybehangzóan állították, Komádi mellett, a Sebes-Körös hídján határozták el, hogy az új folyóirat neve Kelet Népe lesz.^[1]. A lap beindítását segítették Szabó Pál politikai kapcsolatai a Független Kisgazdapártnál; és Barsi Dénes tanítói fizetése és felesége hozománya, mely az induláshoz szükséges pénzt biztosította. Ő és Szabó Pál lettek a folyóirat első szerkesztői, később a vezetés fokozatosan átcsúszott Szabó Pál kezébe. A harmadik alapítóból, Sinka Istvánból nem lett szerkesztő, de huszonkilenc költeményével ö a folyóirat legtöbbet publikáló költője. Az első számtól kezdve a lap munkatársa lesz Veres Péter is.

Szabóéknak nem sikerülhetett az a céljuk, hogy a határszéli kis faluból, Biharugráról országos jelentőségű folyóiratot adjanak ki, ezért hamarosan Budapestre költöztették. A lap (és abban az időben a legtöbb irodalmi mű) legnagyobb gondja minden időben a terjesztés volt.

[szerkesztés] A Szabó–Barsi-korszak (1935–1937)

[szerkesztés] Kezdetek

1935. október-1936. január: az útkeresés ideje. 1936 márciusától a lap új, a Válaszra hasonlító megjelenést ölt. A szerkesztőséghez csatlakozik a budapesti Muhoray Elemér, bár a lap bázisa ekkor még Biharugra. 1937. januárban költöznek el, a szerkesztőséghez Tatay Sándor is csatlakozik (szerény örökségét is a lapra áldozva); főszerkesztő Szabó Pál lesz. A lapot egy ideig a fiatal Püski Sándor adja ki. A címlap háromszor is változik (imázskeresés, figyelemfelhívás). Az első évfolyamok Sinka és Bakó József verseit közölték, majd megjelenik a lapban Erdélyi József és Sértő Kálmán is néhány verssel, Féja Géza egy Aranyról írt tanulmányával, Kodolányi János pedig a Finn tanya c. útirajzával. Nagyon sokat szerepel Szabó Pál főszerkesztő is. 1514 c. írásában mind a fasizmustól, mind a marxizmustól elhatárolva magát, a „harmadik út” eszméjét hirdeti.

[szerkesztés] A „kisgazdapárti” korszak (1937–1938)

1937 novemberétől a szerkesztőbizottságba kerül Eckhardt Tibor, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán és Varga Béla. A lapban nagyobb teret kap a politika (a párt álláspontját tükröző belpolitikai szemle, a rivális Nemzeti Parasztpárttal való viták, tudósítások közéleti eseményekről). A lapban megjelenik egy József Attiláról szóló nekrológ is. A lapban szociográfiák is megjelennek, egyikük szerzőjét, Kovács Imrét Féjával együtt perbe fogják, Szabó Pál a lapban védelmezi őket. A lap 1938. február 6-án debrecenben irodalmi matinét tartott. Erre az alkalomra készült Bajcsy-Zsilinszky Endre tanulmánya (Kelet Népe), amely Széchenyi István eszméit aktualizálva a fasizmus térhódítására hívja fel, elítélően, a figyelmet.

[szerkesztés] A „Válaszos” korszak (1938–1939)

A szerkesztőség Féjából, Szabó Pálból és Sárközi Györgyből áll. A Kelet népe kiadását átveszi az Athenaeum. 1938 júniusában a Válasz egybeolvad a Kelet Népével. Németh László, a Válasz prominense, nem vesz részt a szerkesztőségben Féjával való személyi és politikai ellentétei miatt (a lap nem is hagyja ki, hogy Némethet és szellemiségét bíráló írásokat is közöljön); 1939 októberében ez az ellentét jelentős közeledésbe vált, a lap védelmébe veszi az író balról és jobbról is támadott Kisebbségben c. röpiratát. A szerzői gárdához csatlakozik Móricz Zsigmond, Juhász Géza, Darvas József, Sárközi György.

[szerkesztés] Szabó kilépése

Szabó Pál 1938 decemberében, elsősorban anyagi okokból (ekkor már három újságot kellene fenntartania, holott egyet is nehéz), szakít a folyóirattal és a Kisgazdapárttal is, december 9-én átveszi Mező vilmostól a Szabad Szó c. hetilapot, 1939. június 29-én pedig a Nemzeti Parasztpárt elnökévé választják.

[szerkesztés] A Móricz-korszak (1939–1942)

1939. december 15-től a főszerkesztő Móricz Zsigmond, aki ekkoriban válik a népi írók legfontosabb vezéralakjává; segédje hamarosan Jócsik Lajos lesz. Móricz meghirdeti a „Hagyd a politikát, építkezz” jelszavát, noha az újság lényegében a harmadikutas politikát folytatja. Móricz hősies anyagi- és munkabefektetéssel tartja fönt a lapot. A folyóirat fontos új munkatársai lettek Németh László (1938-tól) és Illyés Gyula is. Egy-két verssel, tanulmánnyal még a különutas Kassák Lajos is megjelent a lapban. Móricz helyt adott az erdélyi magyar irodalmároknak. Erdélyben ekkor már keményen folyt a magyarüldözés, a Kelet Népe fontos tájékoztató eszköz az anyaországi magyarság számára a kritikus romániai helyzetről.

A lap utolsó száma 1942. szeptember 1-jén jelent meg, három nap múlva Móricz Zsigmond is befejezte földi pályafutását.

[szerkesztés] A Kelet Népe szellemisége

A Kelet Népe a népi írói mozgalom egyik terméke, mely a középosztály számára készülő Válasznál szélesebb néprétegekhez kívánt szólni, de magas ára miatt ez nehezen sikerülhetett. Szabó Pál bizonyára a Független Kisgazdapárttal való „egybefonódás" (1937. november) előtt is felhasználta pártkapcsolatait a lap terjesztésére. A folyóirat parasztcentrikus, de nem zárkózik el az akkoriban divatos koreszméktől sem (munkásmozgalom, fajelmélet; utóbbi főleg Barsi Dénes írásai révén jelenik meg a lapban); tudósít a népfrontos jellegű mozgalmakról (Márciusi Front, Vásárhelyi Találkozó); menti a Sarló örökségét; a sarlós Jócsik Lajos Móricz Zsigmond mellett több mint egy évig az újság szerkesztője lesz.