User:Kit36/Szucsevita

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

SUCEVITA

Sucevita község: 4 km hosszan elhúzódó, festői kis település a Sucevita patak völgyében. Itt a népi építészet remek példái láthatók. A lakóterek előtti tornácokat gyakran remekbe faragott faoszlopok tartják. A falu, sőt az egész környék lakossá¬gának népviselete is nagyon szép; ünnepnapokon a helybeliek díszes öltözékben sétálnak az utakon. A falu temetőtemp-loma (biserica din cimitir) 1722-ben épült. A falu közelében emelkedik Moldva egyik legnagyszerűbb műemléke.

Sucevita kolostora: (Mánástirea Sucevita) Festői hegyekkel keretezett, tágas völgyben áll. A mértani tömeghatású együttes - ellentétben a táj lírai hangulatával - katonás szigorral komponált. Négyszöges alakú erődjét masszív, mintegy 3 m szélességű falak és saroktornyok határolják.

A kolostort a Feltámadás tiszteletére szentelték. Már ezt a gondolatot veti fel a bejárati torony kapuzata fölötti ivezet anasztázis festménye: „Krisztus a pokol tornácára alászállva kiszabadítja Ádámot és Évát”, az emberiség ősszülőit. Egészében több évszázados múlt emléke ez a nagyszabású szerzetesi mű. Története méltán keltette fel a tudományos kutatás figyelmét. A kolostor Moldva szerzetesi építészetének már érett példája: 1582-1586 között bontakozott ki elrendezése. Építése Grigore Ureche (1590-1647) krónikájának elbeszélése szerint a tekintélyes Movilá család kiemelkedő tagjai, mindenekelőtt Gheorghe, Ieremia és Simion nevéhez fűződik. (Gheorghe 1598-1605 között Rádául püspöke, majd 1605 ben Moldva metropolitája, leremia 1595-ben Moldva fejedelme (a feIesége magyar: Csomortány Erzsébet) volt. Még a népmondák is megőrizték e nagy feladat megvalósításának emlékét. (a hagyomány szerint a munkálatok kezdetétől a befejezésig nem néhány esztendő, hanem három évtized telt el. A néphit szerint azt tartják, hogy a koIostor mesterei befalazták annak az asszonynak a képmását, aki a követ ide bivallyal vontatott szekéren harminc esztendeig szállította. A hagyomány szerint a kolostor befejezése emberéletet követelt: a templom homlokzati freskóinak festője művének befejezése előtt leesett a magas állványról és szörnyethalt. A tudományos kutatás megállapítása szerint 1595 és 1596 között e helyen Ion és Sofronie mesterek dolgoztak a falfestésen.

A későbbi- évek pusztításait (pl. 1610, 1615, 1629) kö¬vető kisebb renoválások után az együttes műemléki helyreállítása 1954-ben időszerű lett, azt 1959-1961 között valósították meg.

A kolostortemplom (Biserica mánástirü): A jellegzetesen ortodox, Moldvában is meggyökeresedett szokás szerint épülete a belül lakórészekkel kiegészülő erődfalak keretében, az udvar központjában áll. Térkompozíciója alapelvével a fél évszázaddal korábbi, 1514 -1522 között emelt suceavai Szent György-székesegyházra emlékeztet. Ez a hasonlóság főként a helyiségek sorrendjének kialakításában látszik. Az itteni alkotás elrendezését az északi és a déli bejárathoz csatlakozó, feltehetően havasalföldi hatásra épített nyitott bővítés csupán színezte. Figyelemre méltó különbséget eredményezett azon¬ban a suceavai Szent György-templom térrendszeréhez viszonyítva Sucevita kolostortemplomában az összetettebb rendeltetés: a vallási, elsősorban liturgikus követelmények mellett itt az alapító család halottkultusza is kiemelt építészeti igényt jelentett, s ez a térrendszer kialakításában határozottan meg is mutatkozik. A korábbi hagyományok mintájára emelt kupolás előcsarnok, valamint pronaosz után önállóan elkülönülő, harántdongával fedett sírterem alakult ki (ilyen jellegű megoldás készült már korábban is, többek között az 1402-ben alapított, majd 1554-ben megújuló bistritai kolostortemplomban). A sucevitai sírterem fölött - a kétszintes halotti kápolnák alapgondolatát felcsillantva - az északnyugati sarokfalban levő lépcsőn át elérhető emeleti helyiség készült (eredeti rendeltetését teljesen nem ismerjük, valószínű, hogy értéktárgyakat és ruhákat őrző kincstárnak használták).

A földszinti részben van a Movilá család két nevezetes tagjának,Ieremiának (1606) és Simionnak (1609) a síremléke. E sírteremhez, szokás szerint, az alapító család méltóságát kifejezve, a keleti oldalon közvetlenül kapcsolódik a templom liturgikus, szertartási központja. Terében a négyezet fölött, toronyszerűen, mintegy 20 m magasba szökken a kétszintes, egymáshoz viszonyítva 45°-kal elforgatott csegelytámaszokon nyugvó kupola. A tér háromkaréjos lezárása jellegzetesen athoszi eredetű, de Moldvában kiteljesülő elrendezésre vall. A keleti irányban nyújtott szentély hosszoldalaihoz egy-egy kisméretű helyiség csatlakozik: egyike a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, a másik pedig a sekres¬tyeként használt diakonikon. A főoltár és a négyezet közötti szentélyrekesztő már a barokk korban, tehát a templom eredeti építésénél jóval később került ide. Hasonló hozzá a sírterem nyugati bejáratát keretező, ékszeres-faragású tagozat-rátét is.

A templomnak eredetileg egyszerű, de biztos szerkezeti tudással megoldott architektúrája a XVI. század végén belső falfestéssel egészült ki. E falképek kompozíciós rendszerében a bizánci gyökerű, ortodox szerzetesi műveltség és a népi képzelet gondolat¬világa találkozott. Elbeszélőkedv tette oldottabbá a moldvai festészet korábban összefogottabb, olykor drámai hagyományát. Ám a vallás hagyománytisztelő ikonográfiai felfogása alapelvében meg¬határozta az epikus bőség keretét: a képkompozíció az egyház tanításának megfelelően, a mennyei és földi világ hierarchikus összetartozását fejezte ki. Elrendezésében sajátosan helyi jellegű, hogy a Feltámadás tiszteletére szentelt kolostor templomában a főszentély apszisának boltozatára Krisztus mennybemenetelének ábrázolása került (Popáuti-ban figyelhető meg hasonló). A templom egészét tekintve, a misztikus allegóriákkal teljes képkompozícióban a mennyei világot az ó- és újtestamentumi jelenetek (például a Genezis, Jézus élete) kötik össze a földivel. Itt, a hajó délnyugati sarkában, az ülések fölötti alsó mezőben maga az alapító, Ieremia Movilá is feltűnik. Az uralkodó, népes családja kíséretében - többek között édes¬anyja Maria és felesége Elisaveta társaságában - a trónoló Krisztusnak ajánlja fel alapítványát, a kezében tartott sucevitai templomot. A képkompozícióban a dinasztikus reprezentáció másutt is megnyilvánul: a sírteremben - nyilvánvalóan az alapító fejedelem történeti jelentőségére utalva – „Mózes életének története és Izrael fiainak kiszabadítása” az idegen elnyomás alól (Exodus). Helyi sajátosság érvényesült nemcsak az egyes képek tartalmi kiválasztásában, hanem formai megjelenítésében is. A pronaoszban például - ahol többek között „Ábrahám és Sára asztalánál a három angyallal” (a jelképes Szentháromság), valamint a „hét egyetemes zsinat” képe van - különlegesen egyedi a szokatlan zöld háttér előtt a rajzos, miniatúra jellegű ábrázolásmód. E képek egyes részleteiből ősi hagyományok népi továbbélésére lehet következtetni. Így az Ábrahám-jelenetben, a terített asztalnál ülő Bikaölő alakja (ez a motívum gyakran megjelenik Moldva művészetében) talán a mithraizmus kései hatásának tulajdonítható. Mindenesetre gazdag fantázia hatotta át a kompozíciót; például mesés szörnyábrázolások teszik egyénien eredetivé az előcsarnokban fennmaradt „Utolsó ítélet” ortodox felfogású képjeleneteit (zöld ördö¬gök).

A templom homlokzatainak is uralkodó eleme a külső falfesés. Keleten, az épület szentélyrészének falfelületeire, a vallási világképnek megfelelően, a Cin, a „Mennyei és a Földi Hierarchia” ábrázolása került a különálló mezők hét egymás fölötti sorába. E statikus világkép-ábrázolás mellett dinamikussá válik a kompozíció az északi falfelületen az erények küzdelmes útján magasba vezető "Paradicsomi Létra” megjelenítésével. Ennek kiemelkedő, mennyei része keleten a szentély oldalán látható: a létrafokokon feltörekvő szerzetesek jobb¬ján az angyalok kara örvendezik, baljukon pedig - a létra alatt - a bukottak démonikus kavargása bontakozik ki. Ujjongás, tragédia és mámor ötvöződik a lenyűgöző alkotásban, amelyhez eszmeiségével szervesen kapcsolódik „Pachomius története” (az egyiptomi szerzetesség alapítója). A tartalomnak megfelelő kifejezési formát a templomfestők - igazodva az ortodox egyház ikonográfiai előírásaihoz - a kutatások bizonysága szerint csaknem mindenütt tuda¬tosan fogalmazták meg. Ugyanekkor a képkompozíciók egyes elkülönülő részeinek művészi egységére kevésbé ügyeltek: jellemző pl. a déli oldalon „Jessze fájá”-nak (a Nemzetségfának) és a Máriát dicsőítő „Akathisztosz himnusz” képjeleneteinek kötetlen, ötletszerű összeillesztése. Pittoreszk szabadság uralkodik az építészeti tagozatok és a freskók kompozíciós viszonyában is: a festői felfogás - mindinkább függetlenülve az építészeti keretektől - a helyi művészet e késő középkori szakaszában fokozódó erővel érvényesült. E sajátosság Sucevitában aligha meglepő, mivel ez a templom a XVI. században kiteljesülő moldvai szerzetesépítészet és festészet egyik utol¬só nagy alkotása volt.

A bejárati torony a kolostorfal északi oldalának középtengelyében helyezke¬dik el (Turnul de intrare). Első emeletén kupolás kis kápolna alakult ki, a kapuzatot védő kultuszhely¬ként.

A fejedelmi lakóház: az erődített falak keretében, az északi, a keleti és délkeleti oldalon húzódnak a korábbi eredetű, de a XIX. század idején nagymértékben átalakított lakórészek. Délkeleten található a fejedelmi lakóház emeletes maradványa. Az épület a XVI-XVII. század fordulóján Ieremia fejedelem udvartartásának színtere volt; a lakóhelyiségek alatt a pincében Ion Neculce krónikájának adatközlése szerint az uralkodó - felhasználva a várként védhető kolostor biztonságát - hatalmas kincseket őrzött. A föld alatti, dongaboltozatos termek, néhány felső szobával együtt, napjainkban is megvannak.

Harangtorony: az északnyugati sarokban emelkedik (Clopotnita). A későbbi megerősítések során támpillérekkel közrefogott torony alsó két szintjén dongaboltozatos helyiségek találhatók; a legfelső, síkmennyezetes harangtérbe falba épített lépcső vezet fel.

A kolostor múzeuma: (Muzeul de artá feudalá religioasá al mánástirii). Gyűjteménye Putna és Dra¬gomirna mellett egyike a leggazdagabb hasonló jellegű moldvai együtteseknek. Értékes XVI-XVIL századi kéziratokat (például az 1512-1521 között uralkodó Neagoe Basarab fejedelem evangéliuma) őriz. A különféle kegytárgyak, papi ruhák közül különösen kitűnnek a hímzések (Utolsó vacsora, 1491 és a XVI. század végén, illetve XVII. század elején készített díszes halotti leplek). Kit36 2006. december 18., 19:44 (CET)

[szerkesztés] Szerkesztett szöveg

A suceviţai kolostor (Mănăstirea Suceviţa) tágas völgyben áll. A mértani tömeghatású együttes, ellentétben a táj lírai hangulatával, katonás szigorral komponált. Négyszöges alakú erődjét masszív, mintegy 3 m szélességű falak és saroktornyok határolják.

A kolostort a Feltámadás tiszteletére szentelték. Ebben a gondolatban született a bejárati torony kapuzata fölötti ívezett anasztázis festménye: „Krisztus a pokol tornácára alászállva kiszabadítja Ádámot és Évát”. Ennek a több évszázados, nagyszabású szerzetesi műemléknek a története méltán keltette fel a kutatók figyelmét. A kolostor Moldva szerzetesi építészetének érett példája: 1582-1586 között bontakozott ki elrendezése. Építése Grigore Ureche (1590-1647) krónikájának elbeszélése szerint a tekintélyes Movilă család kiemelkedő tagjai, Gheorghe, Ieremia és Simion nevéhez fűződik. Gheorghe 1598-1605 között Radóc püspöke, majd 1605-ben Moldva metropolitája, leremia 1595-ben Moldva fejedelme volt, (felesége Csomortány Erzsébet). A népmondákban megőrződött hagyomány szerint a munkálatok kezdetétől a befejezésig nem néhány esztendő, hanem három évtized telt el. A néphit azt tartja, hogy a kolostor mesterei befalazták annak az asszonynak a képmását, aki a követ bivallyal vontatott szekéren harminc esztendeig szállította ide. A hagyomány szerint a kolostor befejezése emberéletet követelt: a templom homlokzati freskóinak festője művének befejezése előtt leesett a magas állványról és szörnyethalt. A tudományos kutatás megállapítása szerint 1595 és 1596 között e helyen Ion és Sofronie mesterek dolgoztak a falfestésen. A későbbi évek pusztításait követő kisebb renoválások után az együttes műemléki helyreállítását 1959-1961 között valósították meg.

A kolostortemplom (Biserica mănăstirii) jellegzetesen ortodox, Moldvában is meggyökeresedett szokás szerint épült, a lakórészekkel kiegészült erődfalak keretében, az udvar központjában áll. Térkompozíciója alapelvével a suceavai Szent György-székesegyházra emlékeztet, főként a helyiségek sorrendjének kialakításában. Figyelemre méltó különbséget eredményezett azonban a suceviţai kolostortemplomban az összetettebb rendeltetés: a vallási, elsősorban liturgikus követelmények mellett itt az alapító család halottkultusza is szerepet kapott: a korábbi hagyományok mintájára emelt kupolás előcsarnok, valamint pronaosz után önállóan elkülönülő, harántdongával fedett sírtermet alakítottak ki. A sírterem fölött az északnyugati sarokfalban levő lépcsőn át elérhető emeleti helyiség készült, melyet valószínűleg értéktárgyakat és ruhákat őrző kincstárnak használtak.

A földszinti részben van a Movilă család két nevezetes tagjának,Ieremiának és Simionnak a síremléke. E sírteremhez a keleti oldalon közvetlenül kapcsolódik a templom liturgikus, szertartási központja. Terében a négyezet fölött, toronyszerűen, mintegy 20 m magasba szökken a kétszintes, egymáshoz viszonyítva 45°-kal elforgatott csegelytámaszokon nyugvó kupola. A keleti irányban nyújtott szentély hosszoldalaihoz egy-egy kisméretű helyiség csatlakozik: egyike a miseáldozat előkészítésére szolgáló proszkomedie, a másik pedig a sekrestyeként használt diakonikon. A főoltár és a négyezet közötti szentélyrekesztő már a barokk korban, tehát a templom eredeti építésénél jóval később került ide. Hasonló hozzá a sírterem nyugati bejáratát keretező, ékszeres-faragású tagozat-rátét is.

A templom architektúrája a 16. század végén belső falfestéssel egészült ki. E falképek kompozíciós rendszerében a bizánci gyökerű, ortodox szerzetesi műveltség és a népi képzelet gondolatvilága találkozott. Elbeszélőkedv tette oldottabbá a moldvai festészet olykor drámai hagyományát. Ám a hagyománytisztelet határt szabott az epikus bőségnek: a képkompozíció az egyház tanításának megfelelően, a mennyei és földi világ hierarchikus összetartozását fejezte ki. Elrendezésének sajátossága, hogy a Feltámadás tiszteletére szentelt kolostor templomában a főszentély apszisának boltozatára Krisztus mennybemenetelének ábrázolása került. A kompozíciókban a mennyei világot az ó- és újtestamentumi jelenetek kötik össze a földivel. A hajó délnyugati sarkában az alapító, Ieremia Movilă is feltűnik. Az uralkodó népes családja kíséretében a trónoló Krisztusnak ajánlja fel alapítványát, a kezében tartott suceviţai templomot. A dinasztikus reprezentáció másutt is megnyilvánul: a sírteremben, nyilvánvalóan az alapító fejedelem történeti jelentőségére utalva, „Mózes életének története és Izrael fiainak kiszabadítása” az idegen elnyomás alól (Exodus) látható. A helyi sajátosság nemcsak az egyes képek tartalmi kiválasztásában érvényesült, hanem formai megjelenítésében is: a pronaoszban különlegesen egyedi a szokatlan zöld háttér előtt a rajzos, miniatúra jellegű ábrázolásmód. E képek egyes részleteiből ősi hagyományok népi továbbélésére lehet következtetni. Így az Ábrahám-jelenetben, a terített asztalnál ülő Bikaölő alakja (ez a motívum gyakran megjelenik Moldva művészetében) talán a mithraizmus kései hatásának tulajdonítható. Mindenesetre gazdag fantázia hatotta át a kompozíciót; például mesés szörnyábrázolások teszik egyénien eredetivé az előcsarnokban fennmaradt „Utolsó ítélet” ortodox felfogású képjeleneteit (zöld ördögök).

A templom homlokzatainak is uralkodó eleme a falfesés. Keleten, az épület szentélyrészének falfelületeire, a vallási világképnek megfelelően, a CIN, a „Mennyei és a Földi Hierarchia” ábrázolása került a különálló mezők hét egymás fölötti sorába. E statikus világkép-ábrázolás mellett dinamikusnak tűnik az északi falfelületen a "Paradicsomi Létra” az erények küzdelmes, magasba vezető útjának megjelenítésével. A létrafokokon a feltörekvő szerzetesek jobbján az angyalok kara örvendezik, baljukon pedig - a létra alatt - a bukottak démonikus kavargása bontakozik ki. A lenyűgöző alkotáshoz szervesen kapcsolódik Pachomiusnak, az egyiptomi szerzetesség alapítójának története. A templomfestők a tartalomnak megfelelő kifejezési formát - igazodva az ortodox egyház ikonográfiai előírásaihoz - a kutatások bizonysága szerint csaknem mindenütt tudatosan fogalmazták meg, de a képkompozíciók egyes elkülönülő részeinek művészi egységére kevésbé ügyeltek: jellemző pl. a déli oldalon „Jessze fájának” (a Nemzetségfának) és a Máriát dicsőítő „Akathisztosz himnusz” képjeleneteinek kötetlen, ötletszerű összeillesztése. A festői felfogás a helyi művészet e késő középkori szakaszában fokozódó erővel érvényesült. E sajátosság Suceviţában aligha meglepő, mivel ez a templom a 16. században kiteljesülő moldvai szerzetesi építészet és festészet egyik utolsó nagy alkotása volt.

A bejárati torony (Turnul de intrare) a kolostorfal északi oldalának középtengelyében helyezkedik el. Első emeletén kupolás kis kápolna alakult ki, a kapuzatot védő kultuszhelyként.

Az erődített falak keretében húzódnak a korábbi eredetű lakórészek, amelyeket a 19. század idején nagymértékben átalakítottak. Délkeleten található a fejedelmi lakóház emeletes maradványa. Az épület a 16-17. század fordulóján Ieremia fejedelem udvartartásának lakóhelye volt; a helyiségek alatti pincében Ion Neculce krónikájának adatközlése szerint az uralkodó hatalmas kincseket őrzött. A föld alatti, dongaboltozatos termek néhány felső szobával együtt ma is láthatóak.

A harangtorony (clopotniţa) az északnyugati sarokban emelkedik. A későbbi megerősítések során támpillérekkel közrefogott torony alsó két szintjén dongaboltozatos helyiségek találhatók; a legfelső, síkmennyezetes harangtérbe falba épített lépcső vezet fel.

A kolostor múzeumának (Muzeul de artă feudală religioasă al mánástirii) gyűjteménye egyike a leggazdagabb hasonló jellegű moldvai együtteseknek. Olyan értékes, 16-17. századi kéziratokat őriz, mint Neagoe Basarab fejedelem evangéliuma.