Kratész (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kratész, Crates (Thébai, Kr. e. 360 körül – Thébai, Kr. e. 280 körül) Görög költő, filozófus

Szinópéi Diogenész tanítványaként mestere kötöttségek nélküli életmódját követve évtizedekig vándorfilozófusként tanított. A sztoikus Zénón is mesterének tartotta, Arisztotelész nagyra értékelte. Prózai írásai, levelei mind elvesztek, fennmaradt 21 verses töredéke a „mindenütt otthon" életelvét, az anyagi javak megvetését, a cinikus iskola tanításait hirdeti. „Péré" (Iszák) című verse egy városállam idilli, tiszta életét írta le. Himnuszt írt az egyszerűséghez „Hümnosz eisz eutelién" címmel. Joggal tekintik az irodalmi paródia egyik első mesterének is, elégikus versformában parodizálta Szolónnak a múzsákhoz írott versét, de hexameterben írott költeményeinek egy része is a „Parodiai" (Paródiák) címet viselte. Hasonló jellegűek önéletrajzi elemeket is tartalmazó tragédiatöredékei. „Opszopoiétiké" (Konyhaművészet) című tankölteménye állítólag Arkhesztratosz művét követte.

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon