Szinópéi Diogenész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Diogenész (Szinópé, Kr. e. 4. század – Korinthosz, Kr. e. 4. század) görög filozófus.

Életéről keveset tudunk. Athénban Antiszthenész tanítványa volt, s 81 éves korában halt meg Korinthoszban. A cinikus filozófia egyik legtekintélyesebb képviselője volt. Személyéhez számos legenda és anekdota fűződik.

Az egyik szerint annyira megvetette a világ dolgait, hogy éjjelenként egy régi hordóban aludt. Teljesen mezítelenül járt – ez talán későbbi túlzás –, minden vagyona egy ivócsésze volt, amelyet – egy anekdota szerint – elhajított, amikor egy pataknál egy, a kezéből ivó gyermeket látott. Így szólt akkor: „Ez a gyermek legyőzött engem egyszerűségben”. Egy másik történet szerint amikor a makedón Nagy Sándor elfoglalta Görögországot, meglátogatta Diogenészt, aki épp hordójában pihent, s így szólt hozzá: „Kérj tőlem, amit csak akarsz”. Diogenész így válaszolt: „Állj félre a Nap elől”. A minden kényelemtől, megkötöttségtől mentes teljes igénytelenség volt az eszméje, amely az embert a társadalmon kívül helyezi, s így teljes szabadságot biztosít számára. Az állatok ösztönös életét tartotta követendőnek, s gúnyosan ostorozta a fennálló társadalmat.

Egyes források szerint írt hét tragédiát is, ezek: „Helené”, „Thüesztész”, „Héraklész”, „Akhillész”, „Médeia”, „Khrüszipposz”, „Oidipusz”. A Thüesztészben ókori források szerint a kannibalizmus ocsmány mivoltát tagadta. Más ókori források e hét tragédiát nem neki, hanem tanítványának, Philiszkosznak tulajdonítják, s Diogenész szerzőségével tíz másik drámát említenek, ezek: „Erótikosz” (Szerető), „Ptókhón” (Koldus), „Tolmaiosz” (Elszánt), „Pordaleosz” (Szellentő), „Kasszandrosz”, „Kephalion” (Fejecske), „Philiszkosz”, „Arisztarkhosz”, „Sziszüphosz”, „Ganümédész”. E művek minden bizonnyal komédiák voltak. Állítólag írt etikával foglalkozó műveket is, ezek címei: „Peri arétész” (Az erényről) és „Peri agathu” (A jóról) voltak. Összegyűjtötték bölcs mondásait és leveleit is, „Episztolai” (Levelek) címen. Bizonytalan hitelességű töredékeit Diogenész Laertiosz őrizte meg.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.