Lascaux-i barlang
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vézère-völgyi festett barlangok |
||||
 Bivalyábrázolás a barlang faláról |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Franciaország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1979 | |||
A Lascaux-barlang (Dordogne, Franciaország) darabszám és a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Geológiája
A barlang egy, a kréta időszakból származó mészkőhegységben helyezkedik el. Mintegy 250 méter hosszú, és 30 méter mély. Ellentétben a környék többi barlangjával a Lascaux-i barlang viszonylag száraz, mivel a felette található márga kőzet vízzáró rétegként viselkedik megakadályozva minden további mészkőképződést.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Felfedezése
Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak, Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.
[szerkesztés] Turizmus, állagmegőrzési problémák
Még az évben történelmi műemlékké nyilvánította a francia állam, és 1948-ban turisták számára is látogathatóvá tették. 1955-ben figyelték meg az első változásokat a barlang falán, amely a turisták által kilélegzett szén-dioxidnak volt köszönhető, amely a falon lévő vízpárában feloldódva savas kémhatást kelt. A probléma megszűntetése érdekében 1957-ben egy légcserélő rendszert építettek be, amely a barlang levegőjének és hőmérsékletének helyreállítását volt szolgálni.
1960-ban megjelent az úgy nevezett „zöld betegség”, amely során a látogatók által kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a viszonylag magas hőmérséklet teremtette ideális feltételek között elszaporodtak az algák a barlang falán. Az 1963-ban üzembe állított ózonszűrő készülék se tudta orvosolni a problémát, ezért André Malraux, francia kulturális miniszter megtiltotta a turisták számára a barlang látogatását.
1965 és 1967 között módosítottak a barlang szellőztető rendszeret, hogy visszaállítsák az eredeti állapotokat, amelyben a festmények többezer évig konzerválódtak. Az 1970-es években egy másolat készítését kezdték el, ahol a barlang egy részét reprodukálták. 1983-ban nyitották meg a turisták számára Lascaux II néven.
2000-ben a szellőző berendezést ismét átalakították. 2001 tavaszán a felügyelő személyzet ismét telepeket fedezett fel a barlang bejárati csarnokában. Ezúttal egy kivételesen ellenálló gombafaj (Fusarium solani) jelent meg valószínűleg a szellőzős cseréjének rosszul tervezettsége miatt. Ez a gombafaj teljesen ellenáll a formaldehidnek, amellyel korábban fertőtlenítették a barlangba látogatók lábát. Hamarosan nagyfelületű fehér telepek jöttek létre, amelyek többek között a festményeket is befedték. A gombafaj szimbiózisban él egy baktériumtörzzsel (Pseudomonas fluorescens), amely lebontja az eddig alkalmazott gombairtószereket. Ezért a gombairtás mellett antibiotikumot is permetezni kell a barlang falára.
2002-ben a francia kulturális miniszter válságstábot (Comité scientifique international de la grotte de Lascaux) hozott létre a barlang megmentésére. Jelenleg a helyzet valamelyest normalizálódott, de továbbra is kéthetente egy kétfős, speciális csoport járja be a barlangot, hogy kézzel eltávolítsa azokat a gombákat, amelyek minden ellenére a barlang falán megjelennek.
[szerkesztés] Barlangfestmények
[szerkesztés] A barlang felépítése
A barlang méreteit tekintve nem túl jelentős, a járatok összesen alig 250 métert tesznek ki. A bejárat valamelyest ki lett vájva, hogy alkalmassá váljon a turisták számára a látogatásra. Továbbá egy három előcsarnokból álló beléptető rendszer is kiépítésre került. A barlang további része nagyjából egységes, azonban az egyes részek más-más nevet kaptak.
- A Bikák terme (Salle des Tauraux) vagy Körcsarnok csak festményeket tartalmaz, mivel kalcit oldalfal nehézkessé teszi a vésést. Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. Két bölénysor (kettő az egyik, három a másik oldalon) látható a egymással szemben a barlang falán. Az északi oldalon található bölények mellett továbbá mintegy tíz szarvas is található, illetve egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt. A déli oldalon három nagy bölény közvetlen szomszédságában három kisebb, vörösre festett is mutatkozik, illetve hat apró szarvas és a barlang egyetlen medveábrázolása.
- A Központi mélyedés (Diverticule axiale), a Körcsarnok meghosszabbodása, egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások vízibölényt, szarvast és kőszáli kecskét ábrázolnak, és számos jelet (pontokat, vonásokat) tartalmaznak.
- Az Átjáró (Passage) egy viszonylag alacsony része a barlangnak, ahol a festmények már korábban nagyban lepusztultak a nagyfokú levegőmozgás miatt.
- A Hajó (Nef) az átjáró meghosszabbításaként lévő magasabb folyosó. Itt négy csoport különböztethető meg: a Vésetek, a Fekete tehén, az Úszó szarvasok és a Keresztezett bölények csoportja figyelhető itt meg nagyszámú jel mellett. A Fekete tehén mellett fáklyákat, festékanyagot és élelmiszermaradékot is találtak.
- Az Apszis (Abside) egy kör alakú terem a Hajó és az Átjáró találkozásánál. Itt is rengeteg véset, illetve állatfestmény látható, többek között Lascaux egyetlen rénszarvas-ábrázolása. Itt is nagy számban kerültek elő használati tárgyak (fáklyák, vésők, dárda).
- A Gödör (Puits), 4-5 méteres folyosó az Apszisból, tartalmazza minden bizonnyal a legegyedibb ábrázolást a barlangban. Egy madárfejű ember látható, amint épp elesik talán egy nyíllal sebzett bölény vagy egy távolodó orrszarvú miatt.
[szerkesztés] Kialakulásuk
Úgy vélik a barlang szakrális funkciókat látott el, veszélyes állatok (pl: medve, bölény) áldozati helye volt. A rajzok mellett nagy számban látni vonásokat is. Ha valószínűleg tényleges jelentésük nem is volt, felfoghatók mint egy őskori írás példája.
A falakon lévő állatok nem a táplálkozási szükségleteket látták el. Keletkezésükkor a környéken nagy számú rénszarvaspopuláció élt, mindennek ellenére mindössze egy ilyen ábrázolás készült. Feltűnő továbbá, hogy a képek se tájat, se növényeket nem ábrázolnak
A barlangrajzok többségének a kora nehezen megállapítható a hagyományos kormeghatározási módszerekkel. Pusztán a szénrajzokat lehetett vizsgálni a 14-es szénizotóp vizsgálattal. Ennek eredményeképp 15000-17000 évesre teszik a festményeket, azaz az alsó magdaléni korból valók.
[szerkesztés] Lascaux II
Nem sokkal a barlang bezárása után, az 1960-as évek végén a teljes barlangról pontos fényképmásolatot készített a Nemzeti Földtani Intézet.
A Lascaux-barlang tulajdonos cége egy projektet indított el, amely során nekilátott a Bikák terme és a Központi Mélyedés tökéletes reprodukciójának. A terv finanszírozását elősegítette, amikor eladták az államnak a barlangot 1972-ben. Azonban 1980-ban pénzhiány miatt abbamaradtak a munkák, Dordogne megye vette át a vállalkozást.
Az 1983-ra elkészült projekt során az eredeitől mintegy 200 méterre található beton épületben alakították ki a két reprezentatív egységet a Földtani Inrézet fotói alapján megőrizve a barlang formáját és festményeinek elrendezését is. Egyes további, a barlangban látható alkotások (szarvas fríz, a Gödör jelenete, bölények és a Fekete tehén a Hajóból) is megtekinthetők a Thot parkban, Montignac szomszédságában.
[szerkesztés] Képgaléria
 Bikák terme : az egyik északi falon taláható bölény, körülötte szarvasok és lovak |
 Központi mélyedés : az egyik „kínai ló”. |
 A Hajó Keresztezett bölényei. |
 Geometriai alakzatok a Hajóban. |
 A Gödör jelenete. |
Based on work by