Laudes Domini
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Laudes Domini (Az Úr dícsérete), a 4. század első negyedében keletkezett, 148 hexameterből álló, ismeretlen szerző által készített költemény. A költő a mű első részében egy csodás eseményt ad elő: egy halott asszony férje üdvözlésére felemeli a kezét, amikor azt mellé temetik, ezután Krisztust dicsőíti, mint világmegváltót. A költemény végén az író szerencskívánatokkal fordul Nagy Konstantinhoz és családjához. A vers nagyon szép latinsággal íródott, szerzője Vergiliust utánozta.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)