Lekvár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lekvár vagy gyümölcsíz olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt, amely tipikusan közép-kelet európai étel.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szó eredete
A lekvár nevet egészen az 1350-es évekig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt latin electuarium kifejezésből származik, amely azt a mézes szirupot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű gyógyszereket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.[1]
[szerkesztés] Leírása
Cukor nélkül elsősorban a szilvát a szőlőt és a cseresznyét főzik, míg a többi gyümölcs főzése során olyan arányban édesítik (cukrozzák), amennyi a mag nélküli, nyers gyümölcs súlya.
A kész (házi)lekvárt ezután befőttesüvegbe (dunsztba) teszik, melyet légmentesen lezárnak.
[szerkesztés] A lekvár és a dzsem
A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. Dzsem ezenkívül készülhet zöldségből is.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. ISBN 9639374121
 |
Ez a gasztronómiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by