Méz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A méhek a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukban. Ott a gyomornedvekkel keveredve vegyileg átalakul. Ezt a híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozók a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt többszörösét is képesek begyűjteni, mint amire a tél átvészeléséhez szükségük van.

[szerkesztés] Története

Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves Spanyolországi sziklarajz is, amely egy lépesmézet gyűjtögető embert ábrázol.

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nemcsak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, parafin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.

Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplákozás egyik elengethetetlen alkotóeleme.

A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.

[szerkesztés] Méhészeti termékek

[szerkesztés] Virágpor

Az apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nemcsak a méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek, a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne. Egyben az apiterápiás termékek legjelentősebb vitamin forrása is. Serkenti az anyagcsere folyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános roboráló hatású.

[szerkesztés] Méz

A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C és B vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek. Kontraindikációi: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés.

[szerkesztés] Méhviasz

A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyüjtött mézet a megromlástól.

[szerkesztés] Propolisz

(vagy méhszurok) Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba.

Legjelentősebb hatóanyagai: gyanta, balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok.

Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen.

[szerkesztés] Méhpempő

A dolgozó méhek hormonváladéka. Ezzel a fehérjekoncentrátummal táplálják a kikelt álcákat 3 napig, illetve a méhanya kizárólagos eledele. Ez alapján lesz a méhanya sokszorosan nagyobb a dolgozó méheknél, és a méhpempő hatására él a méhanya sokszorosan hosszabb ideig (3–5 év) is mint a dolgozó méhek. Ugyancsak a méhpempő hatására tud a méhanya óriási reprodukciós feladatot végrehajtani. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. Az emberek már ősidők óta csodaszerként fogyasztják. Jótékony hatását a tudomány is igazolta.

[szerkesztés] Méhméreg

A vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.

Alkalmazás módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunkturás pontokon, vagy az akupunkturás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint fonó és iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése.
Kontraindikált: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméreg allergia esetén.

[szerkesztés] A méz összetétele

70% – 80% glukóz és fruktóz keverék
20% víz
szénhidrát
B1, B2, B3, B5, B6, C vitamin
kalcium
réz
vas
magnézium
mangán
foszfor
kálium
nátrium
cink
természetes antioxidánsok

[szerkesztés] Hatása az emberi szervezetre

Kitűnő édesítőszer, teákba, gyógyteákba, sütemények, cukorkák készítéséhez is használják.
Jó házi szer a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak.
A természetes antioxidánsok anyagcsere és baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.