Lengyel Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lengyel Pál (1868-1932)

Lengyel Pál Hugó (Paul de Lengyel, Paŭlo Lengyel, Regéczi Hugó) (Szabadka, 1868. április 1. – Budapest, 1932. október 4.): nyomdász, újságíró, az eszperantó nyelvű lapkiadás úttörője.

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Emlékezete
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

Lengyel Pál a Vajdaságban született Lengyel Géza tanár és Juhász Mária házasságából. Gyermekéveiről szinte semmit nem tudunk. Születésének történetét később maga áprilisi tréfaként írta meg egy irodalmi pályázatra. Korán árvaságra jutott, nagyanyjánál nevelkedett, a gimnázium első éveit Pécsett végezte.

1883-ban került Szekszárdra nyomdász-tanoncnak. Tanulóévei után hosszabb útra indult, hogy ismereteit tökéletesítse. Ekkor fordult meg Regécen is, ahonnan írói álnevét kölcsönözte. 1893-ban megnősült, négy gyermeke született.

1897-ben kezébe került a Barabás Ábel által készített első, magyarok számára megjelent eszperantó nyelvkönyv reklámja. Rögtön rendelt belőle, és elkezdte tanulni az akkor 10 éves nyelvet. Két nappal később levelet küldött Uppsalába Paul Nylénnek, aki a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv) c. folyóirat szerkesztő-kiadója volt. 1890-ben a folyóirat már Szekszárdon jelent meg, szerkesztője és kiadója is Lengyel lett. Négy évig folyt itt a nyomtatás, 1904-ben Lengyelt és családját Párizsba hívták, és ott igazgatói állást kínáltak neki egy nyomdában. Itt találkozott a nyelv megalkotójával L. L. Zamenhoffal 1905-ben. A nyomda több folyóiratot adott ki eszperantó és francia nyelven. Első magyarként a nyelv fejlődéséért felelős két legmagasabb fórum, az Akademio de Esperanto (Eszperantó Akadémia) és a Lingva Komitato (Nyelvi Bizottság) tagja.

Az első világháborúban a családot, munkatársakat a magyarokkal, németekkel együtt internálták. 1919 júniusában Budapestre szállították a magyar internáltakat, itt kaptak Lengyelék is lakást. A háború után a megélhetésért küzdött a család, az eszperantóval keveset foglalkozott. Szinte teljesen elhagyatva halt meg Budapesten.

[szerkesztés] Emlékezete

Szekszárdon az egykori nyomda falán kétnyelvű tábla őrzi emlékét. Kiadványaiból bőséges anyagot őriz az ún. Fajszi-gyűjtemény, mely ma már az Országos Idegennyelvű Könyvtár része.