Lenkey János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lenkey János (Eger, 1807. szeptember 7. – Arad, 1850. február 9.) honvédtábornok.
Gömöri származású köznemesi családba született. Egy utászkari iskola elvégzése után, 1822-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán százados volt a 6. (Württemberg) huszárezrednél és egységével Galíciában állomásozott. Egy Stanisleuban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, Alfred Paar ezredessel. Az összeütközés odáig vezetett, hogy az ezred egy százada Lenkey János és Fiáth Pompejus főhadnagy vezetésével, kalandos körülmények között Magyarországra szökött.
A csak nemrégiben hivatalba lépő Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megigért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett és elitéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. (Hunyadi) huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárait, mintegy százötven főt.
Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárának parancsnoka lett. Bakonyi Sándor december 16-án elhagyta a szabadságharc ügyét és utóda Eszterházy Sándor tábornok nem volt hajlandó végrehajtani az Országos Honvédelmi Bizottmány parancsait. A január közepén Verbászon tartott tiszti gyűlésen Esztrerházy tiszttársaival együtt kijelentette, hogy nem hajlandó császári reguláris csapatok ellen harcolni. A hadtestet a felbomlástól Vécsey Károly ezredes, Lenkey János és Baudisz József százados határozott fellépése mentette meg.
Március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Bejutott az ostromzár alatt álló várba és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Guyon és Lenkey kinevezése a komáromi várba szükségmegoldás volt, Kossuth így akarta megoldani azt a problémát, hogy a hadsereg márciusi átszervezésekor a főseregnél nem jutott nekik megfelelő beosztás. Lenkey a komáromi várban lelkiismeretesen ellátta feladatát, de huszártisztként nem voltak meg a beosztáshoz szükséges ismeretei. Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását betegsége miatt nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt. A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta ezért az eljárást megszüntették ellene. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Felhasznált források
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó – 1977, ISBN 9634343325
Based on work by