Lingvicizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lingvicizmus a nyelvi diszkrimináció egy fajtája, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják. Tove Skutnabb-Kangas szerint a rasszizmus, az etnicizmus és a lingvicizmus közös definíciója: „A ’faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat”. A nyelvi diszkrimináció és az ezt támogató gondolkodásmód, a lingvicizmus tehát nem „hajaz a fajelméletre” (mint a lingvicizmus számos jegyét gyakran felmutató magyarországi nyelvművelés egyik képviselője, talán szellemeskedésnek szánva, megjegyezte), hanem azonos vele – csak más felületen nyilvánul meg.
A lingvicizmus a mára szalonképtelenné vált rasszizmus helyett/mellett létező cselekvési mód, amely révén az államok társadalmilag behatárolják a hatalom nélküli csoportok értékekhez való hozzájutását, s ezáltal e csoportokat fogyatékosnak tüntetik fel. „Ennek következtében a kisebbségek értékei (például nyelvük és kultúrájuk) erejüket vesztik, és nem válthatók át más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá. Ugyanakkor a domináns csoport értékei (például nyelvük és kultúrájuk) társadalmi szinten megtartják értéküket, így más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá alakíthatók.” A lingvicizmus egyik fő megnyilvánulási tere a kisebbségi oktatás és a nyelvművelés, amelyekben elterjedt jelenség az eltérő nyelvekkel és nyelvhasználattal szembeni türelmetlenség. Gyakran találkozunk azzal, hogy a hivatalosan elfogadottá nyilvánított sztenderd nyelvváltozattól, illetve az államnyelvtől eltérő nyelvváltozatok/nyelvek beszélőit megbélyegzik, s hátrányos helyzetbe hozzák azt hangoztatva, hogy bizonyos nyelvek, illetve nyelvváltozatok jobbak, mint más nyelvek, illetve nyelvváltozatok, következésképpen beszélőik logikusabban és világosabban gondolkodnak, s így természetes, hogy jobb állásokat kapnak, s egyéb előnyöket is élveznek. Azokban a társadalmakban, amelyekben ez az ideológia mélyen be van épülve a hétköznapi gondolkodásba, a „rosszabb” nyelvek, illetve nyelvváltozatok beszélői a társadalom perifériájára kényszerülnek.
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Források:
- Kontra Miklós (2005): Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni? In: Közérzeti barangoló. (Műhely- és előadás-tanulmányok). Szerk. Gábrity Milnár Irén és Mirnics Zsuzsa. Szabadka. (ISBN 86 85221 04 8). 175–202.
- Skutnabb-Kangas, Tove–Phillipson, Robert szerk.(1994): Linguistic human rights: overcoming lingiustic discrimination. Berlin, Mouton de Gruyter.
- Phillipson, Robert–Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelvi jogok és jogsértések. Valóság, 1997/1: 12–30.
- Sándor Klára (2001):„A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája: az emberek nyelvhasználata”. Replika, 2001. november, 241–259.
- Sándor Klára (2002): Nyelvművelés nálunk és más nemzeteknél. Társadalomkutatás, 20: 121–149.
- Skutnabb-Kangas, Tove: Mik a nyelvi emberi jogok?
- Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány. ISBN 963 85 166 90
Based on work by