Lu-dingirra

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lu-dingirra (Kr. e. II. évezred eleje) sumer költő

Életéből nem maradtak fenn adatok, költeményeiből ítélve feltehetően az Innin – Dumuzi kultusz papi köréhez tartozott. Enheduanna és Gudea után ő a harmadik, név szerint is ismert sumer költő, de azoktól eltérően nem királyi személy.

„Üzenete anyjához, Innin papnőjéhez" című költeménye játékos himnusz Innin istennő magasztalására. A formát adó üzenet egyszerű üdvözlet: „Lu-dingirra köszönt, szeretett fiad", de ez ad a költőnek ürügyet arra, hogy a követnek, akire szavát bízza, öt ismertettőjegyben írja le anyját, illetve Innin istennőt. Az Innin-himnuszok képei üde, gyengéd lírát hordoznak, az istennő-papnő egymásba játszó kettőssége emberi érzelmeket sugall:

"Hallgasd, elmondom neked anyám harmadik jegyét.

Anyám az ég esője, ivóvíz a magnak,

gazdag aratás, ősszel is kalászérlelő,

vigalmak kertje, gyönyört kínáló,

öntözött fenyő, tobozok fürtje rajta,

tavaszi gyümölcs, Niszan havában termő,

árokba a bőség vizét sodró csatorna,

Tilmun édes datolyája, érett datolya."

Másik költeménye, a „Sirató apja halálára", ugyanattól az emberi-isteni kettősségtől feszül, mint az „Üzenet": elégia apja halálakor, a gyász szavaiból kibontakozó apa vonásai azonban inkább Dumuzi istenre emlékeztetnek. Itt is a Dumuzi-siratók képei, fordulatai kapnak új értelmet. Lu-dingirra költészetében a sumer egyházi költészet fokozatos elvilágiasodásának első jelei figyelhetőek meg.

[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)