Mária evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária evangéliuma, kopt nyelven: Peuangelion kata Marihamm, az apokrif evangéliumok körébe tartozó ókeresztény irodalmi mű. A Kr. u. II. században keletkezett görög nyelven, feltehetőleg gnosztikus körökben: az eredeti szöveg töredékekben, illetve kopt fordításban ismert. A mű első része a feltámadt Jézus beszélgetése tanítványaival az anyag (a test) halál utáni sorsáról s a bűn mibenlétéről. Mária itt a csüggedt apostolok vigasztalójaként lép fel. A második részben Péter kérésére Mária elmondja az általa ismert kinyilatkoztatást, amelyet álmában kapott. Mária szavait az apostolok először nem hiszik el, de a síró asszony érveivel végül meggyőzi őket. Az apostolok végül hirdetni kezdik Mária evangéliumát. A szöveg a lélekkel (pszükhé) és szellemmel (pneuma) szemben az értelmet (nusz, ratio) emeli ki.

[szerkesztés] Források

• Teológiai kislexikon