Mannheim Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mannheim Károly, Karl Mannheim (Budapest, 1893. március 27. – London, 1947. január 9.) szociológus, pedagógus, filozófus.
Tanulmányait Budapesten, Freiburgban és Heidelbergben végezte, 1918-ban Budapesten szerzett filozófiai doktorátust. A Vasárnapi Kör és a Galilei Kör tagja volt, amelyben többek között Lukács György, Hauser Arnold és Balázs Béla játszott jelentős szerepet. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki.
Első Hegel-fordításai 1911-ben jelentek meg a Szellem c. folyóiratban. A Szellemi Tudományok Szabadiskolájában 1917-ben mutatkozott be Lélek és kultúra c. előadásával. 1917-től tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak. Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése c. munkája 1918-ban jelent meg. A Tanácsköztársaság után Bécsbe, majd Németországba emigrált, ahol a heidelbergi, majd pedig a frankfurti egyetemen tanított. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Angliába emigrált. 1933-tól a London School of Economics tanára, azután a londoni egyetem pedagógiai intézetének vezetője volt. Adalékok a világnézet-értelmezés elméletéhez c. tanulmányától (1922) kezdődően a kulturális jelenségek szociológiája foglalkoztatta (tudás-szociológia). Erről szól az Ideológia és utópia c. műve is (1929), (központi kategóriái: generációk, ideológia).
Londonban érdeklődése egyre inkább a demokrácia, az egyéni szabadság és a társadalmi tervezés összeegyeztethetőségének problematikájára irányult.
Based on work by