Metro

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Metro (1961-1972) az 1960-as évek egyik legjelentősebb magyar beatzenekara volt.

Tartalomjegyzék 1 Az együttes története 1.1 A Zenithtől a Metróig 1.2 A külföldi slágerek időszaka 1.3 Az első magyar nyelvű dalok 1.4 A pálya csúcsán 1.5 A Metro válsága 1.6 Az együttes utóélete 2 Diszkográfia 3 Forrás

[szerkesztés] Az együttes története

[szerkesztés] A Zenithtől a Metróig

A Metró zenekar elődje, a Zenith együttes 1960-ban alakult meg, Sztevanovity Zorán vezetésével. Eleinte a Nyugati pályaudvar Hangulat nevű bárjában (a mai McDonald’s alsó szintje) tartja koncertjeit, ahol hétvégenként ifjúsági klub üzemel. Következő évben a zenekar megköti első szerződését a Metró klubbal. A felállás: Sztevanovity Zorán (szólógitár, ének), Sztevanovity Dusán (gitár), Rudas András (zongora), Elekes Zoltán (szaxofon), Maka Béla (elektromos bőgő), Bálint István (dob).

A Zenith Shadows-, Roy Orbison-, Duane Eddy- és Ventures-számokkal szórakoztatja közönségét. Olyan zenét játszik, amely Magyarországon sehol másutt nem hallható, lemezek ugyanis még nem jelennek meg, a rádióadók pedig államilag „cenzúrázva” vagy rossz minőségben hallhatóak. A Metró klubban megjelenik a twist, amely bár „tiltott gyümölcs”, de műsorra tűzik és sikert arat. A klubvezető tánctanárt szerződtet, aki rövid idő alatt megtanítja a fiatalokat kulturáltan twistet járni.

Hamarosan a zenekar felveszi klubja nevét: 1961-ben már Metro együttesként zenélnek a fiúk a Budai Parkszínpadon, a Bergendy, a Kék Csillag és a Scampolo együttesek társaságában. Aztán rögtön indulnak az első „Ki mit tud?”-on is, ám a döntőben technikai problémák következtében leég három erősítő és vele együtt a zenekar is… 1962-ben a szabályok értelmében a már szerepelt együttes nem indulhat a versenyen, így változtatva a felálláson Zorán saját nevén, szólóénekesként indul „kísérőzenekarával”, a Metróval. A Summertime című Gershwin-dal magyar változatával hatalmas sikert arat, megnyeri a versenyt. A győztesek a Szovjetunióba utazhatnak, amelynek bejárják európai területét, jó néhány városban és helyi televízióban fellépnek.

[szerkesztés] A külföldi slágerek időszaka

A hatvanas évek első felében a Metró klub helyszíne folyamatosan változik: az együttes először az Irányi utca-Egyetem utca sarkán álló épületben játszik, onnan rövid időre a Petőfi Sándor utcába, majd a Rákóczi útra költözik, végül 1965-ben birtokba veszi a legendássá váló Dohány utca 22. szám alatti saroképületet, amely a Metro törzshelye marad feloszlásáig. Cserélődnek a tagok is: már Brunner Győző dobol, Zentay Antal szaxofonozik, és Bokány Ferenc veszi kezébe a basszusgitárt. Énekesnők is érkeznek a zenekarhoz egy-egy estére: Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Wittek Mari.

A Metro még kizárólag angol és amerikai számokat játszik: Roy Orbison, Shadows, Kinks, Duane Eddy, Dal Shannon, Spotnicks, Chris Andrews, Rolling Stones, Cliff Richard, Honeycombs, John Leiton, Manfred Mann, Elvis Presley, Beatles és Ventures alkotja a repertoárt.

1965-ben az együttes részt vesz a Budai Parkszínpadon Rejtő Jenő Láthatatlan légiójának zenés változatában. A Metrónak nagy sikere van, maga a darab mégis kemény kritikákat kap.
Bokány Ferencet még abban az évben behívják katonának, helyére Frenreisz Károly kerül, a billentyűknél pedig Schöck Ottó foglal helyet.

[szerkesztés] Az első magyar nyelvű dalok

Nikolits János és Boros János szerzeménye, az 1966-os Táncdalfesztiválon bemutatott Mi fáj hónapokig vezette a slágerlistát a Metro előadásában. Ugyanebben az évben megjelenik az együttes harmincöt magyar nyelvű kislemeze közül az első, az Édes évek. Ettől kezdve a felvételek már főként a Metro saját dalai. Eleinte a zenekar mindegyik tagja próbálkozik szövegírással, végül Dusán győz, ő lesz a Metro mindenkori szövegírója.

Az Arany Gitár díjat és az 1966-os Év Beategyüttese címét az Illés együttes nyeri, a Metro nem sokkal lemaradva, másodikként az Ezüst Gitárt kapja.

1967-ben Banovich Tamás Ezek a fiatalok címmel mozifilmet forgat, melyben az Illés, az Omega, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta mellett a Metro is szerepet kap. Ebben a filmben mutatják be a Gyémánt és arany című dalt, amely sokáig tartja magát az Ifjúsági Magazin slágerlistáján, és rákerül az első magyar beat-nagylemezre is.

1967 tavaszán Frenreisz Károly, majd Brunner Győző is Nyugat-Európába szerződik, vendéglátós zenekarba. Helyüket Rédey Gábor (basszusgitár) és Veszelinov András (dob) veszi át. Másfél év után hazatérnek a „kivándorlók”, visszakerülnek helyükre.

[szerkesztés] A pálya csúcsán

1968-ban Zorán lehetőséget kap, hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóság és a Concerttour Promotions megállapodása nyomán Londonba utazhasson, stúdióba, koncertekre látogasson el. A Marshall-gyár egy, abban az időben hihetetlenül modernek számító Marshall-erősítőt ajándékoz a Metro együttesnek.

A zenekar minden évben részt vesz a Táncdalfesztiválon, ’68-ban Fényes Szabolcs és S. Nagy István Fehér sziklák című dalát, ’69-ben a Régi kép, szobrok című Schöck-Dusán szerzeményt énekli Zorán.

1969-ben az együttes megjelenteti első nagylemezét, a Metrót, melyen a legtöbb slágerük hallható, mint például a Citromízű banán, a Mária volt és az Ülök egy rózsaszínű kádban.
1970-ben kiadják az első magyar koncertalbumot, az Egy este a Metró Klubban-t. A felvételek egy, a zongorán helyet foglaló UHER riportermagnóval készülnek; maga a lemez hatalmas sikert arat, a Kócos kis ördögök című dal a megjelenés után rögtön sláger lesz.
Ugyanekkor alakul ki a Metro utolsó felállása: Schöck Ottó elhagyja a zenekart, helyére Fogarasi János érkezik.

[szerkesztés] A Metro válsága

1971-ben megalakult az LGT, Frenreisz Károly oda távozott. Egy skandináviai turné, majd egy kisstadionbeli Atlasz-Metró-Tolcsvay buli után Dusán is elhagyja az együttest, mivel nem szereti már a turnézást.

Az utolsó évben rengeteg zenész megfordul a Metro-együttesben, úgymint: Szigeti Béla (dob), a régi-új tag Elekes Zoltán, Novák András (ének), Hanka Péter (szólógitár), Tihanyi Gyula (basszusgitár), Tóth Béla (harsona); később még ott találjuk Mogyorósi Lászlót (gitár), Póka Egont (basszusgitár) és Váradi Lászlót (dob). Ez utóbbi formációk azonban már tiszavirág-életűek, és 1972 nyarán az együttes felbomlik.

[szerkesztés] Az együttes utóélete

A felbomlás óta háromszor léptek színpadra együtt a Metro tagjai. Először 1992 tavaszán jöttek össze a régi „metrósok” (Brunner-Dusán-Frenreisz-Schöck-Zorán) és tartottak egy nagysikerű koncertet, amelyből lemez is született. Második találkozásuk (immár az időközben elhunyt Schöck Ottó nélkül) az Illés-Metró-Omega szuperbuli keretében, a három együttes közös koncertjén jöhetett létre 2001 nyarán. És a harmadik 2006 decemberében a Syma rendezvénycsarnokban Frenreisz Károly 60. születésnapja alkalmából a zenekarból Zorán, Frenreisz, Fogarasi János, és Veszelinov András 5 számot eljátszott élőben. Mivel Dusán külföldön volt ezért helyette Szűcs Antal Gábor (Skorpió, Latin duó, exDinamit) gitározott.

[szerkesztés] Diszkográfia

• Metro (1969)
• Egy este a Metro Klubban… (1970)
• Metro koncert (1992)
• A Metro együttes összes felvétele (1992)
• Gyémánt és arany (2000)

[szerkesztés] Forrás

• Szabó Edit: Zorán – Az elmúlt harminc év (Hunga-Print, 1993, Bp.)