Omega együttes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Omega együttes 1962-ben alakult, és először külföldi együttesek számainak feldolgozásával lettek népszerűek. 1967-re összeállt az együttes első stabil csapata (Benkő László, Kóbor János, Laux József, Mihály Tamás, Molnár György és Presser Gábor).
Első nagy sikereiket 1969, 1970-ben aratták.
Presser és Laux elhagyta az együttest, és a felállás 1971 óta változatlan:
- Benkő László – billentyű, ének
- Kóbor János – ének
- Debreczeni Ferenc – dob
- Mihály Tamás – basszusgitár, ének
- Molnár György – gitár
Miután Presser és Laux, valamint ez utóbbi felesége, Adamis Anna dalszövegíró elhagyta őket, hamar talpra álltak, s '72-ben új nagylemezzel álltak elő Élő Omega címmel. Ez egy kiadásra tervezett, de végül betiltott stúdióalbum koncert változata, amit ők maguk vettek fel egy négy sávos riportermagnóval – bizonyítva azt, hogy miután a „fejesek” a kivált tagok alapította LGT-t preferálták, ők mégis folytatni tudják útjukat felfelé. Menetelésük – bár Anglia és a világhír így távolabbra került – szinte egész Európában tartott.
[szerkesztés] Lemezek
- Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968)
- Omega Red Star from Hungary (Decca, 1968)
- 10 000 lépés (1969)
- Éjszakai országút (1970)
- 200 évvel az utolsó háború után (1972-ben rögzítve, de csak 1998-ban adták ki)
- Élő Omega (1972)
- Omega 5: (1973)
- 200 Years After The Last War (1974)
- Omega 6: Nem tudom a neved (1975)
- The Hall of Floaters in the Sky (1975)
- Omega 7: Időrabló (1977)
- Time Robber (1977)
- Omega 8: Csillagok útján (1978)
- Skyrover (1978)
- Omega 9:Gammapolisz (1979)
- Gammapolis (1979)
- Omega X: Az arc (1981)
- Working (1981)
- Omega XI (1982)
- Omega 12: A Föld árnyékos oldalán (1986)
- Omega XIII: Babylon (1987)
- Omega XIV: Trans and Dance (1995)
- Omega XV: Egy életre szól (1998)
- Omega XVI: Égi jel (2006)