Mezopotámiai rókamese
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mezopotámiai rókamese (modern cím), akkád nyelvű irodalmi mű, a mezopotámiai állatmesék műfajának egyik emléke (lásd még az Etana-eposz prológusát). Ékiratos irodalmi katalógusok igen terjedelmes szövegként tartják számon. A „Róka sorozata" szerzőjeként egy különben ismeretlen tudós írnokot, Ibni-Mardukot, Ludumununna fiát nevezik meg. A mű szövege, számos töredéke ellenére, egyelőre csak igen nehezen rekonstruálható. Feltehetőleg a Kr. e. II. évezred utolső harmadában keletkezett, másolatai egészen a Kr. e I. évezred közepéig terjednek.
Nagyszabású kompozícióra vall már szereplőinek nagy száma is. A főhősön kívül a teljhatalmában pöffeszkedő Oroszlán, valamint a Kutya és a Farkas szerepelnek benne, az istenek közül Enlil a Róka pártfogója. Ennyi szereplő az alig néhány mondatnyi sumer vagy akkád állatmesékben nem fordul elő. A cselekmény során a Róka, aki itt is a cseles, álnok ravaszság típusát testesíti meg, fokozatosan győzelmet arat ellenfelei felett: először a Farkassal szövetkezik a Kutya ellen, aki hiába hivatkozik az ember iránti hűséges szolgálatára, rajtaveszt a két ellenség által megölt háziállatokon, mert nem tudja magát igazolni; majd a Róka hitvány tettekkel s hitszegéssel vádolja meg a Farkast, s az, noha ellen-váddal él, késedelme miatt alulmarad. A mese végén a Róka Enlilhez imádkozik.
A történet, noha a cselekmény csak fővonásaiban ismert, igazi állatmese: állatszereplői emberi típusok megszemélyesítői, helyzetei valós életen alapuló allegóriák.
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by