Movszesz Khorenaci

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Movszesz Khorenaci, Moses Chorenaci, magyaros írásmóddal: Choreni Mózes (Khoren?, Törökország vagy Khorean?, Őrményország, a hagyomány szerint Kr. u. 410-415 körül – ?, Kr. u. 490 körül) Örmény történetíró

Utódai az „örmény Hérodotosz" néven emlegették, s valóban ő az örmény történetírás atyja. Életéről alig tudunk valamit. Krónikája szerint Szahak katolikosz és Meszrop Mastoc tanítványa volt, akik az epheszoszi zsinat után több társával együtt Alexandriába küldték a görög nyelv és tudományok elsajátítására. Tanulmányai befejeztével ő is részt vett a Biblia és az egyházatyák műveinek örményre fordításában. „Patmutjun hajoc" (Örményország története) című művét Szahak Bagratuni főúr, marzpan felkérésére írta meg. A három részre tagolt műben az örmény nép eredetét és előtörténetét írta le a bibliai származási táblázattól kezdve Asszíria, Kháldia, Média, a perzsák és a párthusok mitológiájával és történetével összefonva, majd az önálló örmény királyság történetét az Arsakidák felszámolásáig (Kr. u. 428). Előadása hitelének emléséül bőségesen idézett számunkra ismert és ismeretlen ókori szerzőket, mindenesetre már a XIX. századtól fogva éles kritikákkal illették hitelességét. Művében különösen bőven merít a guszanok, népi énekmondók műveiből, említése szerint a Vahagn napisten születését dicsőítő himnuszt bandurakísérettel maga is hallotta. Az örmény Arsakidák korában már szorosabban ragaszkodott a történeti folyamathoz, de itt is sokat hagyatkozott a guszanok színes mesevilágára. Művének epilógusa az örmény királyság megszűnésén és mesterei halálán kesergő sokat idézett jeremiádája, amelyet az örmény sorstragédiára vonatkoztatnak. Stílusa művészi, választékos, ezért is nevezték őt „kertogh"-nak (rétor). Régebben neki tulajdonították a ptolemaioszi „Geographia" örmény átdolgozását (Askharhacujc), de ezt ma már inkább Anania Sirakaci művének tartják. Feltehetően ő viszont a fordítója a „Girk pitoic" (Gyakorlások könyve) című ránk maradt retorikai kézikönyvnek.

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon