Nézsa

A község története a honfoglalásig nyúlik vissza. Korabinszky szerint Nisza (Nysa) vagy Nesza, túlnyomóan katolikusokkal lakott, termékeny határral bíró Nógrád vármegyei település. Nézsával kapcsolatos eddig ismert legkorábbi írásos oklevelekből kiderül, hogy a XIV-XV. század környékén a Nézsai (de Nysa) család birtokolja. Mátyás király Nézsai László hűtlen magatartása miatt elkobozza birtokait, és először 1467-ben Rozgonyi János tárnokmesternek és Rajnald székelyispánnak, majd később 1474-ben Parlagi Györgynek adományozza.

XVII. század elején Bosnyák Tamás füleki főkapitány és királyi főasztalnok a birtokosa, majd halála után (1631) özvegye született Zádory Kata birtokában találjuk. 1635-ben fia Bosnyák István esztergomi kanonok tulajdona lesz. A XVII. század végére település teljesen elnéptelenedik. Az első adat az újra lakott faluról 1700-ból származik. 1702. május 11-én Losoncon kiadott kiváltságlevél alapján a helység régtől lakott kurális hely. A XVIII. században több család birtokolja, így a Motesitzky, a Bossányi, a Sándor és a Klobusitzky családok. 1794-ben Nézsa 7/12-ed része gróf Klobusitzky Józseftől Herceg Albertté lett, akitől 1802-ben vette meg Szentiványi Ferenc. 1807-től teljes egészében a Szentiványiaké. Kegyura Szentiványi Ferenc fia Bonaventúra, császári és királyi kamarás, majd 1811-ben bekövetkezett halála után özvegye Szirmai Apollónia birtokolja. A későbbiekben Edelspacher Mátyás és felesége Blaskovich Anna illetve Szentiványi Ferenc a tulajdonosai. A XIX. század végén a Blaskovich család birtoka. 1908-ban Blaskovich Elemértől Reviczky József vásárolja meg, és nászajándékba fiának Reviczky Tibornak ajándékozza. 1924-ben Reviczky Tibor halála után testvérei: Reviczky József és báró Durneissné Reviczky Melánia vették át a kegyúri jogokat 1945-ig, a II. világháború végéig.

A temető-dombon (ófalu) egy ősrégi gótikus templom állott, amely faragott kövekből épült és tágas volt. Falaira keresztek és diadalívére az okos és a balga szüzek példázata volt festve. A hagyomány szerint pálos-rendi szerzetesek monostora volt, és török időkben a régi faluval együtt pusztult el.

A temető-dombon található a Szent-Anna kápolna, amelyet 1825-ben emeltetett Szentiványi Bonaventúra özvegye Szirmai Apollónia. A kápolna tetején kálvária található melynek szobrait Dunaiszky Lőrinc készítette.

A községben lévő Szent Jakab templom a XVI. századból való. 1700-ban a hívek adományaiból felújítják, majd az 1760-as években gróf Klobusitzky István pártfogásával tornyot csatolnak hozzá, 1799-ben átépítik és megnagyobbítják, 1934-ben újra kibővítik és a régi torony helyébe újat emelnek. 1998-ban külső és belső felújítást végeznek. Plébániája már 1575-ben fennállott, első anyakönyvei 1714-ből valók.

A falu központjában található kastély építését 1740-es években Klobusitzky István kezdte, majd 1896-ban a millenniumi évben Blaskovich Miklós földesúr emeletet és két toronyszobát építtetett rá. A kastélyhoz tartozott egy 10 hektáros angol-park is. A kastély és a park ma is a település dísze. Jelenleg iskola működik benne.

Nézsa község ma:

Nézsa tiszta levegőjű, csendes kis falu. Lélekszáma 1164 fő (2005. évben). Vezetékes víz, gáz, telefon, kábeltelevízió is van. A szennyvízcsatorna tervezési szakaszban.

A településen található római katolikus plébánia a templom mellett, hozzá tartozik fíliaként a szomszédos Keszeg és Alsópetény. A vallási teendőket korábban egy plébános és egy káplán látta el, jelenleg pedig egy plébános. óvoda, általános iskola, posta, orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, állatorvosi ügyelet található a településen.

A község labdarúgócsapata a megyei II. osztályban szerepel.

Az itt élők egy része Pest megyébe, Vácra illetve Budapestre jár naponta dolgozni. Egyébként pedig főként szőlő és bogyósgyümölcs-termesztéssel (málna, ribizli) és kisebb-nagyobb földjeiken való gazdálkodással foglalatoskodnak, állattenyésztéssel kevesen foglalkoznak a településen.

A község környezetében szép, és a helyiek által igen kedvelt kirándulóhelyek és természeti jelenségek találhatóak. Ezek jelenleg kialakulófélben lévő falusi turizmus meghatározói lehetnek: A település látképét is meghatározó Nézsától délre lévő Vas-hegyről (358,3m) messzi kilátás nyílik a Cserhát lankáira és a környező településekre (derült időben augusztus 20-án este látható a budapesti tűzijáték), innen nem messze elterülő Vár-hegyen (332,9m) találjuk a Csővári-vár romjait. északra található a Kő-hegy (422,6m), és ennek közelében az érdekes formájú Szívalakú-tó.

[szerkesztés] Nevezetességei

Reviczky-kastély

A falu központjában a templomhoz vezető út tengelyvonalában található kastély építését 1740-es években Klobusitzky István kezdte, majd 1896-ban a millenniumi évben Blaskovich Miklós földesúr emeletet és két toronyszobát építtetett rá. A kastélyhoz a község területein majorság ill. gazdasági helységek, istállók tartoztak. Az utolsó tulajdonosa után a helybéliek "Reviczky-féle" kastélynak hívják. A kastélyban nagy ebédlő, vendégszobák, könyvtár, olvasószobák és sportterem volt a bárói lakosztály mellett. A konyha és a személyzet szálláshelye a kastély mellett külön épületben volt, ahol jelenleg az Arany Gyógyszertár működik. A vizet a kastély melletti parkban lévő kútból - a mai fogorvosi rendelőnél volt - juttatták el a két épület padlásterében levő hatalmas tartályokba, majd onnan a megfelelő helyekre. A szivattyúkat lovakkal hajtották, ennek a munkának a gazdája Bíró Ferenc volt. A szobainas, aki majdnem mindig a kastélyban tartózkodott, Barát István volt. A kastély világítását saját áramfejlesztővel biztosították. Az áram a gazdasági épületekbe, az uradalomhoz tartozó mesteremberek és az intéző lakásába is be volt vezetve. Az épületet cserépkályhák fűtötték. A kastélynak két bejárata volt, elöl a fogadó felől és hátulról azok számára, akik hintóval vagy automobillal érkeztek. Az utolsó tulajdonos Durneiss báró, aki 1944 novemberéig tartózkodott az épületben, innen menekült el Németországba. Édesanyja itt maradt, akit az oroszok űztek el a kastélyból. Barát István fogadta őt be (ott lakott, ahol most Veres Andrásék laknak). A főgépész Hugyecz Géza volt, ő a jelenlegi kocsma helyén lakott. A kastély erős vaskerítéssel volt körülvéve, a bejáratot díszes kovácsolt vas kapu tette látványossá. A kastély melletti 10 hektáros angolpark volt a pihenőhelye a gróf családjának és vendégeinek. A parkhoz egy kis tó is tartozott, melynek partján üvegházakban növény-nemesítéssel és szaporítással foglalkoztak a kertészek (többek között Hlugyik Ferenc). A park területe védelem alatt áll. A megmaradt idős fák gondos parklétesítés emlékét őrzik. Az utóbbi évtizedekben végzett telepítések nem voltak szerencsések. A park területének csökkentése a más célra történő terület igénybevétel káros volt. Ennek ellenére a meglévő idős faegyedek jó alapot adnak egy remélhetően bekövetkező tervszeru parkfelújításhoz. A közepes gondozás ellenére is a már meglévő 24, zömében lombos fafaj (vérbükk, vénic szil, bibircses nyír, ezüst hárs, nyugati platán, kocsányos tölgy, szomorú fuz) számos egyede jól viseli a mostoha viszonyokat. A kastély déli szélén egy kis patak folyik keresztül. A régi meder és medencerendszer rendbetétele a park látványos részének felújítása emelné a park szépségét. A II. világháború idejében, 1945-ben a kastélyban orosz kórház működött. A háború befejezése után a környék lakói, - látván, hogy a kastélyt senki nem őrzi - kifosztották. A kastély rombolásra volt ítélve, de szerencsére - és Koncz László sok utána járásának köszönhetően - nem bontották le, így jelenleg is látható ez a szép épület. A község akkori vezetői javaslatára alakítoták át iskolának. A tanulók szülei, a pedagógusok sok társadalmi munkát végeztek az épületen.

A községben lévő Szent Jakab templom (a XVI. századból való, építési ideje: 1575) a község Sztara Gyegyina (ófalu) nevű részén állt, de a temetőben egy másik templom is volt. A mai kegyhelyet 1700-ban a hívek adományaiból felújították, s falaihoz felhasználták a középkori templom kőanyagát. Az 1760-as években gróf Klobusitzky István pártfogásával tornyot csatolnak hozzá, 1799-ben átépítik és megnagyobbítják, 1934-ben újra kibővítik és a régi torony helyébe újat emelnek. 1998-ban külső és belső felújítást végeznek. Plébániája már 1575-ben fennállott, első anyakönyvei 1714-ből valók. A háromhajós, megközelítően keletelt templom barokk jellegű, a főhomlokzatból előreugró tornyát lizénák, öv- és órapárkány díszíti, volutás oromfalak csatlakoznak hozzá. A torony alatti bejárat félköríves, ablakai hajlított ívűek, a legfelső szinten lévők bábos kőkorláttal vannak ellátva. Barokk hagymasisak fedi. A templomfalak mindenhol lizénákkal tagoltak, mindkét oldalhajó bejárata előtt pillérekre támaszkodó, kis előcsarnok áll. Az épületen magas lábazat fut körül, melynek anyaga és falazásmódja eltérő, jól szemléltetve az egyes építési szakaszokat. Szentélye egyenes záródású, mindkét oldalán sekrestyével. A fő- és oldalhajók háromszakaszosak, a teljes belső teret csehsüvegboltozat fedi. Az oldalhajókat a pillérközök áttörésével kapcsolták a főhajóhoz. A templomkertben áll Nepomuki Szent János szobra. A szobor klasszicista stílusban készült, 1820 körül. Széles kő alapon nyugvó, párkányokkal, peremekkel kialakított talpazaton helyezték el, lábazata 82 X 66 centiméter, magassága 150 centiméter, oldallapjai simák. Alapja és talpazata kötött, szemcsés homokkőből készült. A szobor 160 centiméter magas, néhol festésnyomok láthatók rajta, feje körül csillagokkal díszített glória van elhelyezve. Anyaga mészkő. A gótikus faragványok - melyek feltehetően a községben állt két középkori templom egyikéből származnak - a római katolikus templom 1935. évi bővítésekor, a főhajó oldalfalának bontásakor kerültek elő. Ma mindhárom faragvány a római katolikus plébánia udvarán helyezkedik el. A legjellemzőbb darab egy csúcsíves ablak mérmu részlete, mely az ablak csúcsából származik. Háromkaréjos áttöréssel van kiképezve, melyet 42 centiméter átmérőjű kör foglal magába. Egyértelműen meghatározható az ablakszárkő, melyen jól felismerhető az ablakrézsű. A bordarész a külső és belső oldalon homorú kiképzésű. Az egykori falsíkra merőleges mérete 78 centiméter. A harmadik faragvány egymásra merőleges, gazdagon tagozott részleteket mutat. Ajtókeret, lábazat, vagy párkány tagja lehetett.

A temetőben találjuk az 1825-26-ban klasszicista stílusban készült kálváriát, alsó szintje a Szent Anna-kápolna. Dombtetőn áll, kör alakú építmény. 1825-ben emeltette Szentiványi Bonaventúra özvegye Szirmai Apollónia és 1826-ban a templombúcsú (Szent Jakab) alkalmával szentelték fel. Bejárata két oldalán tagozott fejezetu oszlopok állnak, felette szegmentív, fogrovásos díszítés és párkánnyal lezárt oromzat helyezkedik el. A kápolna belső tere kör alakú, boltozata tartja a kálváriarészt. Ide két oldalról, köríves lépcsőn lehet feljutni. A lépcsők mellett és az épület felső szintjén kőből faragott, azonos magasságú oszlopokkal tagolt, zárt mellvéd fut körül. Fent egy újabbkori feszület, előtte Mária és Szent János életnagyságú, művészi kialakítású kőszobra látható. (A kor neves szobrásza, Dunaiszky Lőrinc alkotásai.) A temető harangtornya a XIX. századból való. Ugyanitt találhatók azok a régi alapfal maradványok, amiket a pálosok egykori templomának vagy rendházának tulajdonítanak. A temető területén több XIX. századi sírkő található, melyek közül négyet azonosítottak. 1.: Kőlap szív alakú formával, gömbölyített végű kereszttel. Legszélesebb keresztmetszete 45 X 14 centiméter, föld feletti magassága 114 centiméter, anyaga szemcsés homokkő. 1827-ből való magyar felirata csak kis részben betűzhető. Stephan Vazula sírköve 1865-ből. 2.: Kőlap szív alakú formával, karéjos végű kereszttel. Legszélesebb keresztmetszete 74 X 15 centiméter, föld feletti magassága 161 centiméter. Felirata latin nyelvű. 3.: Részben betemetett sírkő, nagyobb háromkaréjos végű kereszttel. Felirata magyar, azonosíthatatlan, helyén valószínuleg síremlék van. 4.: Előbbihez hasonló kialakítású, felirata olvashatatlan, a kálváriához vezető út jobb oldalán állt, azonosíthatatlan. 5.: Kőlap szív alakú formával, háromkaréjos kereszttel. Annae Blasko sírköve 1825-ből. 6.: Két törpe oszloppal keretezett sírko. Az oszlopokon fogazatos, füzérdísszel ellátott háromszög oromzat, e felett egyszerű kereszt áll. Gyetmári János sírköve volt 1851-ből. 7.: Háromkaréjos kereszttel kifaragott sírkő. Keresztmetszete a keresztszárnál 63 X 15 centiméter. 8.: Egyszerű kőlap, kisebb háromkaréjos kereszttel. Varga Erzsébet sírköve volt 1844-ből. A régi sírkövek közül azokat, amelyek eldőltek, elbontották, lecserélték - többek között megmentési céllal –, és melyek között a fent említetek néhánya is szerepel Láng András plébános és Laluja András szobrász irányításával a ravatalozótól a kálvária felé vivő út mentén felállították.

A barokk stílusú magtár a XIX. század első felében épült, s az utcavonallal párhuzamosan áll. Az 1987-ben megnyitott, új művelődési házhoz nyaktaggal kapcsolódik. Hattengelyes, ablakai egyenlő távolságra vannak, de a hulló vakolat alatt elfalazott nyílások is láthatók. Pár éve felújított cseréptető fedi, gazdagon részletezett ereszpárkány díszíti. Belső tere egybefüggő, keleti végében kétszintes.

Az első világháború hősi halottainak állít emléket kastély előtti téren található négy égtáj felé forduló emlékmű, amelyet a település lakóssága méltó ünnepség közepette 1926-ban avatott fel. Később a második világháború nézsai hősi halotainak neve is felkerült az emlékműre. Az utóbbi években hagyományosan itt tartjuk a községi március 15-i, október 23-i megemlékezéseket.

"Krisztus és a falu" hirdeti az Alsópetény, Keszeg, Nézsa útelágazásnál álló, kő alapon lévő fakereszt, melyet 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Szentév tiszteletére állított Laluja József és felesége. A kereszt megélte és átélte a háborút és az eltelt időszak viszontagságait. Az idő vasfoga azonban kikezdte fáját, lemez takaróját valamint az alapját. általános állapota leromlott. Jó szándékú emberek összefogásával sikerült a fa keresztet és a lemez védőburkolatot újra cserélni, a kő alapot kijavítani, a környezetét rendbe tenni. A felújítást segítette, támogatta: Szigetvári László Kovács László Helembai István Piszár Tamás Fehér Pál Klúcsik Gábor Vastag Imréné és családja. A kereszt régi időben zarándokhelyül is szolgált, Keresztjáró Napok és más ünnepeken. Ma is gyakran látni friss virágot a lábazathoz téve, gondos kezek munkáját a környéken.