Nagy Lajos (író)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk az íróról szól. További jelentéséhez lásd: Nagy Lajos.
Nagy Lajos (Apostag, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.) író, publicista
Legnagyobb sikereit novelláival aratta.
Anyja cselédlány volt, iskolás koráig nagyszülei nevelték. 1901-ben érettségizett; eredetileg matematika-fizika szakos tanárnak készült mégis jogot tanult. Az egyetem mellett ügyvédi irodákban és házitanítóként dolgozott. 1906-ban rövid ideig szolgabíró lett bár a jogi diplomát sosem szerezte meg.
1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1915-ben besorozták, de frontszolgálatra nem került és két év múlva ideggyengeségre hivatkozva felmentették a szolgálat alól.
1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a Nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100% és a Forrás című lapoknak és 1945 után a Szabad Népnél is dolgozott.
1935-ben vette feleségül Palotai Borist. 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkásááságért kapot pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették, az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult.
Három alkalommal (1932, 1935 és 1938) kapott Baumgarten-díjat és egyike lett az első Kossuth-díjasoknak