Nagy Magellán-felhő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() The Large Magellanic Cloud |
|
Megfigyelési adatok: J2000 epocha | |
---|---|
Csillagkép: | Táblahegy/Aranyhal |
Rektaszcenzió: | 05h 23m 34,5s[1] |
Deklináció: | -69° 45′ 22″[1] |
Vöröseltolódás: | 278 ± 3 km/s[1] |
Távolság: | 168 ± 3 kly (51,5 ± 0,9 kpc)[2] |
TÃpus: | SB(s)m[1] |
Látszó méret (V): | 10°,75 · 9°,17[1] |
Látszólagos magnitúdó (V): |
0,9[1] |
Fontosabb tulajdonságok: | A legfényesebb galaxis, amely a Tejútrendszer körül kering |
Más elnevezései | |
LMC, ESO 56- G 115, PGC 17223[1] | |
Lásd még: galaxis, galaxisok listája |
A Nagy Magellán-felhÅ‘ (angolul Large Magellanic Cloud, LMC) egy törpe galaxis amely a mi saját galaxisunk körül, a Tejútrendszer körül kering. Nagyjából ötven kiloparsec (≈160 000 fényév) távolságra van. ÃtmérÅ‘je kb. 1/20-a a mi galaxisunkénak, csillagainak száma pedig 1/10 része (ez nagyjából 1010 csillagot jelent). Bár jórészt szabálytalan az alakja, fellelhetÅ‘ek a spirális szerkezet nyomai. A NASA Extragalactic Database az Irr/SB(s)m tÃpusba sorolja (Hubble-sorozat).
Az LMC valaha küllős spirálgalaxis lehetett, mely a Tejútrendszer zavaró hatására nagyjából szabálytalan alakúvá vált, még mindig van egy központi küllős szerkezete. A Lokális Csoport negyedik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31), a Tejútrendszer és a Triangulum-galaxis (M33) után.
Fényes objektumként látható a déli égbolton, az Aranyhal (Dorado) és a Táblahegy (Mensa) csillagképek határán. Ferdinand Magellanról nevezték el, aki megfigyelte ezt és a Kis Magellán-felhÅ‘ nevű társát Föld körüli útja során. Valójában 964-ben 'Abd Al-Rahman Al Sufi megemlÃtette Book of Fixed Stars cÃmű könyvében.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
[szerkesztés] Távolság
Mint minden galaxis esetében, az LMC pontos távolságának megállapÃtása is nagy kihÃvás, és az eredmények az évek során alaposan változtak. A fÅ‘ nehézség a mi galaxisunkban található standard gyertyák parallaxismérésének bizonytalanságából származnak, ezen alapul ugyanis az extragalaktikus távolságok kalibrációja; például cefeida és RR Lyrae tÃpusú változókon; másik nehézség az LMC fémszegénységének hatása ezeknek a változócsillagoknak a fényerÅ‘sségére (luminozitására). Az elmúlt évtizedek becslései a 155 ezer és 165 ezer fényév tartományba estek, a legfrisebb távolságmodulusssal (18,56 ± 0,04) számolt eredmény durván 168 ± 3 ezer fényév (51,5 ± 0,9 kpc).[2]
[szerkesztés] Tulajdonságai
Mint sok szabálytalan galaxis, a Nagy Magellán-felhő is gazdag gázban és porban, és jelenleg is élénk csillagkeletkezési terület.[3] As such, it is home to the Tarantula Nebula, the most active star-forming region in the Local Group.
Az LMC telistele van olyan galaktikus objektummal és jelenséggel, mely miatt a „csillagászati kincsesház, a csillagok születésének és fejlÅ‘désének óriási égi laboratóriuma†elnevezést kapta Robert Burnham, Jr. csillagásztól[4] A galaxis kutatása során nagyjából 60 gömbhalmazt, 400 planetáris ködöt és 700 nyÃlt halmazt találtak, emellett százezres nagyságrendű óriás és szuperóriás csillagot.[5] Az 1987a szupernóva — az utóbbi évek legközelibb szupernóvája — szintén itt robbant fel.
[szerkesztés] Látvány a Nagy Magellán-felhőből
A Nagy Magellán-felhő egy elképzelt bolygójáról a Tejútrendszer lenyűgöző látvány lenne. Galaxisunk teljes látszólagos magnitúdója -2,0 lenne — azaz 14-szer fényesebb, mint az LMC a Földünkről — és nagyjából 36 °-os területet érne át az égbolton, mely 70 telehold átmérőjének felel meg. Furthermore, because of the LMC's high galactic latitude, an observer there would get an oblique view of the entire galaxy, free from the interference of interstellar dust that makes studying in the Milky Way's plane difficult from Earth.[6] Its neighbor the SMC would be about magnitude 0.6, substantially brighter than the LMC appears to us.
[szerkesztés] Lásd még
- Kis Magellán-felhő
- SN 1987A
[szerkesztés] Források
- ^ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 1,6 NASA/IPAC Extragalactic Database. Results for Large Magellanic Cloud. Elérés: 2006. október 29.
- ^ 2,0 2,1 Gieren, Wolfgang; Storm, Jesper; Barnes, Thomas G., III; Fouqué, Pascal; Pietrzyn'ski, Grzegorz; Kienzle, Francesco (2005). "Direct Distances to Cepheids in the Large Magellanic Cloud: Evidence for a Universal Slope of the Period-Luminosity Relation up to Solar Abundance". The Astrophysical Journal 627 (1): 224-237.
- ^ Thomas T. Arny, Explorations: An Introduction to Astronomy, 2nd ed., (Boston: McGraw-Hill, 2000), 479.
- ^ Robert Burnham, Jr. Burnham's Celestial Handbook: Volume Two, (New York: Dover Publications, Inc., 1978), 837.
- ^ Ibid., 840-848.
- ^ Some of the figures in the "View" section were extrapolated from data in the Appendix of Chaisson and McMillan's Astronomy Today (Englewood Cliffs: Prentice-Hall, Inc., 1993).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- NASA Extragalactic Database (NASA Extragalaktikus Adatbázis)
- Encyclopedia of Astronomy entry (angol)
- A SEDS LMC oldala (angol)