Naiv művészet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fogalom a 19. század végén került a művészettörténetbe, a rendszeres művészeti oktatásban nem részesült festőknek a kor irányzataitól független stílusa. Rokon a népművészettel, képviselői minden nép között megtalálhatók. Két fő iránya a városi, kispolgári szemléletű francia, és a paraszti életet, a mesevilágot megjelenítő horvát, aminek fő képviselője Ivan Generalic.

A század elején végbement ízlésváltozásnak tulajdonítható az is, hogy a fiatal párizsi művészek egy festő, Henri Rosseau képeit negy örömmel fogadták. Rosseau finánc volt, élete nyugodtan folydogált egy párizsi külvárosban. Egyszrű, tiszta színeket, éles körvonalakat festett. Minden falevelet, minden egyes fűszálat külön-külön megrajzolt.

Marc Chagall, egy orosz kisváros gettójából jött Párizsba az I. világháború előtt, 1910-ben. Gyermekkori emlékei, falusi arcokat és jeleneteket ábrázoló festményei pl. a hangszerével egyéváló muzsikus képe valóban a hamisítatlan népművészet friss lendületét, gyermeki mesevilágát őrzik. A formákat áttetsző geometriai alakokra bontotta, ebben a kubizmus hatása mutatkozik meg. Minden más tetszőlegesen felvitt emlékkép:a gyermekkorában látott orosz táj, a hatalmas állatfej, amelyben egy parasztasszony tehenet fej, veleszemben a festő szintén nagy feje, közöttük pedig a föld vonzóerejét teljesen figyelmen kívül hagyó megfestett tárgyakkal és alakokkal van tele.

Egyes művészek a "vasárnapi festők" és Rosseau módszerein fellelkesülve fölösleges tehernek nyilvánították az expresszionizmus és kubizmus bonyolult elméleteit. Áttekinthető képeket alkottak, melyen minden falevelet, a szántóföld minden barázdáját meg lehet számolni. Az amerikai Grant Wood szintén ebben az egyszerű stílusban dicsőítette szülőföldje, Iowa állam szépségeit. Tavaszi szántás című képéhez még egy agyagmodellet is készített, hogy ezen tanulmányozza szokatlan szögből a domborzatot.

A magyarok közül Benedek Péter, Győri Elek, Süli András a fő képviselői.