Nemzetség (társadalmi csoport)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nemzetség általában férfiágú leszármazáson alapuló, rokonsági, vagy más összetartozási viszonyt tartalmazó társadalmi csoport. Ezalatt a köznyelvben elsősorban egy törzsatyától, a nemzetség alapítójától származó, a történeti múltban szereplő jeles és nagyszámú rokon családok összességét értjük.

A nemzetség – a családdal ellentétben – nem képez gazdasági egységet, nem feltétel az együttlakás vagy a közös gazdálkodás. Ugyanakkor fontos a közös családnév (ezért kiemelt a férfiág) és az együvé tartozás érzése. Ez utóbbi miatt viszont a férfiágon kívül a nemzetségbe tartoznak az esetleges oldalágon meghalt ősök is.

A nők férjhezmenetelükig apjuk nemzetségébe tartoznak, azt követően általában az új nemzetségbe számítanak (kivételes esetekben a régi ágon is számon tarthatják, például: Zrínyi Ilona).

[szerkesztés] A honfoglaló magyaroknál

A vérségi alapon összetartozó nemzetségek nagycsaládokra, azok családokra tagolódtak. A nagycsaládok szigorú vagyonközösséget alkottak, a föld pedig a nemzetség kezelésében volt. A nemzetség élén a nemzetségfő, a bő állt, nevének etimológiája a török bég, bej méltóságnévével azonos, ami a török népeknél eredetileg szintén nemzetségfőt jelentett.

A hagyomány szerint a honfoglalás idején a magyar nemzetségek száma 108 volt. Bár a szám elképzelhető, de nem bizonyítható, egyes vélemények szerint a száz mint sok és még nyolc a jelentése. Utóbbi a hét magyar és az egyesített kabar törzset jelenti. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a nemzetségek számához közelebb jár a későbbi vármegyék száma, miután a későbbi ispánok a korábbi nemzetségfők váraiba ültek bele és vették át igazgatási funkcióikat.

Ekkor a teljes szabad népesség beletartozott a nemzetségi szervezetbe, bár a vagyon igazi haszonélvezői ekkor is a nagycsaládfők és a nemzetségfők voltak.

[szerkesztés] I. István államszervezetében

I. István átalakította a politikai, társadalmi rendszert, a vagyonnal való rendelkezést a (kis)családfők kezébe helyezte. Az ekkori birtokrendezés vált az Árpád-kori nemzetségek alapjává, amelyek között megtalálhatók voltak

vezéri eredetű nemzetségek (pl. Tétény, Szabolcs)
régi nemzetségfői nemzetségek (pl. Farkas-Agmánd, amelyik a totemisztikus ős Farkas-Apára vezette vissza magát)
egyéb magyar nemzetségek
vendég nemzetségek (pl. Hont-Pázmány)

Ebből a szervezetből már kimaradtak azok, akiknek az őse nem részesült birtokadományban. A nemzetség az Árpád-korban a köz- és magánjogi rendelkezés alapja volt. Azonos nemzetségi szervezet figyelhető meg a nemességnél, a várjobbágyoknál és az udvarnokispánoknál.

A leszármazás feltüntetésére szolgálnak az úgynevezett leszármazó-táblák, nemzedékrendek és családfák.